Szegecs weblapja

A fenti képen látható AGFA Le Box eldobható fényképezőgépre az egyik budapesti fotóbizományi polcán leltem rá, ahol a benne lévő film lejáratára való tekintettel mindössze 290 Ft-ot kértek érte. Ez a példány még a régi AGFA logóval készült (a mostaniakon már a modernizált "AGFAPHOTO" felirat szerepel, amihez az eredeti leverkuseni gyártónak már semmi köze sincs.)

A gép kellemes "keréktárcsa ezüst" & fekete színű, és az átlagosnál apróbb méretű, — de ennek ellenére határozottan jó fogása van. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy a zárkioldás milyen halkan történik: az eddig tesztelt gépek közül ennél a leghalkabb az exponálás, a filmtovábbításkor hallható kattogás pedig a "kategóriában megszokott hangerejű". A gép legfőbb érdekessége, hogy nem csupán a megtelt kazettát tudjuk belőle kivenni a fényképezés után, hanem a komplett filmtovábbító modul kiszedhető egyetlen mozdulattal.

Amíg a pl. a Fuji Quicksnap gépeknél teljes mértékben össze van hegesztve a gépváz — jelentősen megnehezítve ezzel a házilagos utántöltést — addig az AGFÁ-nál az újratöltés — egyedülálló módon — még sötétkamrát sem igényel. A vörös nyíllal jelölt retesz a modul kivételekor elzárja a filmet a fénytől, így nyugodtan dolgozhatunk természetes megvilágítás mellett.

A filmkazettát is tartalmazó modul ezek után könnyedén szétpattintható. Ez az egység foglalja magában a letekercselő orsót, ill. a filmszámláló tárcsát is.

A film perforációjába ennél a gépnél két fogaskerék kapcsolódik: az alsó (vörös nyíllal jelölt) a számlálótárcsával van csak összeköttetésben — egyébként szabadon tekergethető mindkét irányban. A felső (sárga nyíllal jelölt) fogaskerék is szabadon fut: egy tengelyt forgat, amely átadja a forgómozgást a gépváznak.

Ezen a képen szintén sárga nyíl jelzi azt a recés tengelyt, amelyhez kapcsolódik a filmes modul felső fogaskereke. Ezt már nem lehet akármerre tekergetni, mivel csak egy irányba forog: a zárfelhúzásért, ill. azért is felelős, hogy mindig csak a megfelelő hosszúságú filmet tekerjük tovább. A vörös nyíllal jelölt tengely a filmkazetta orsójába csatlakozik: ezt forgatjuk akkor, amikor "felhúzzuk a gépet".

Az újratöltés tehát meglehetősen egyszerű, és a kreatív kivitelnek köszönhetően nappali fényben is elvégezhető:

• behelyezzük az új filmkazettát az erre kialakított helyre;
• a filmvéget kihúzzuk annyira, hogy az üres orsóba bele tudjuk illeszteni;
• ellenőrizzük, hogy mindkét fogaskerék beleakadt a perforációba, és a film síkban fekszik-e?

A fenti képen jól látszik, hogy mindkét fogaskerék belekapott a filmbe, így a hátlapot vissza lehet pattintani. A számlálótárcsát a befűzés előtt állítsuk "E" állásba, amennyiben szeretnénk, hogy az újratöltés után is közel pontos értéket mutasson. Mindenképpen 24 kockás filmet használjunk, mert a 36-os — a másfélszer nagyobb hossz miatt — nem fog ráférni a kis orsóra.

A hátlap visszapattintása után győződjünk meg arról, hogy a két műanyag elem minden érintkezési pontnál hézagmentesen felfekszik-e egymásra!
Ha ez nem teljesül, akkor vagy nem tudjuk majd visszahelyezni a modult a gépbe, vagy a réseken keresztül nem kívánt beszűrődés éri a negatívot.
Ne felejtsük el visszapattintani a filmkazettát takaró műanyag fedelet sem!

Az utolsó előtti feladat egy megfelelő csavarhúzó segítségével a film áttekerése a kazettából az üres orsóra. (Ez a gép is "visszafelé" továbbítja a filmet, azért, hogy fényképezés után ne kelljen visszacsévélni: elég legyen csak kivenni a gépből.) Addig tekerjük, amíg érezhetően feszülni fog, akkor ért ugyanis a végére (a mi szempontunkból az elejére) a film. Feszegetni nem szabad, mert elszakadhat a negatív.

Az újratöltött modult visszaillesztjük a gépbe, óvatosan betoljuk a helyére, majd rápattintjuk a kiesést megakadályozó fület.

Így néz ki az újratöltött gép. Érdemes ráírni a házra a betöltött film típusát, mert enélkül nem biztos, hogy hetek múlva is emlékezni fogunk rá.