Szegecs weblapja

Az APS formátumot nem sokkal az ezredforduló előtt mutatta be a négy, akkori legnagyobb filmgyártó (Kodak, Fuji, Agfa, Konica). A hosszas előkészítés után piacra dobott új rendszer végül csúfos bukásnak bizonyult. A kudarc okait részletesen bemutatja MLacának az MLZPhoto blogban megjelent cikke.

Az APS rendszer végleges kimúlását a hozzá való filmek gyártásának 2011-es befejezése jelentette. A rövid életciklus, és az értékesített eszközök alacsony száma miatt filmből sem halmozódtak fel jelentős készletek az otthoni háztartásokban, — így a különféle aukciós, és adás-vételi portálokon csak ritkán lehet ilyen filmekre bukkanni. Amennyiben valamilyen módon mégis sikerült hozzájutni egy-egy APS filmhez, joggal merül fel az igény annak kipróbálására, ill. előhívására. A film elfényképezése nem okoz komoly nehézséget, hiszen a kutyának sem kellő APS gépeket fillérekért be lehet szerezni az interneten, vagy a lomtalanítós boltok turkálóiban.

A gondok akkor kezdődnek, amikor az exponált nyersanyagot elő szeretnénk hívatni. C41-es labort ugyan elvétve még találni az országban, ám legtöbbjük nem rendelkezik azzal a speciális adapterrel, amellyel a meglévő automata hívógép alkalmassá tehető APS filmek fogadására. A szolnoki AGFA laboros ember visszaemlékezései alapján nekik 1999-2000 körül egy APS adapterre egymillió forintos (!) árajánlatot adott a laborgépet forgalmazó cég. Mivel ez a befektetés kb. sohasem térült volna meg, így a fényévente egyszer felbukkanó APS filmeket inkább budapesti laborokba küldték tovább kidolgozásra.

A helyzet ismeretében hamar rájöttem, hogy a beszerzett APS filmjeim előhívását magamnak kell elvégeznem.
Az otthoni kidolgozást az alábbi két probléma nehezíti:

• az APS filmek zárt kazettában találhatóak
• a kisfilmes hívótank spirálja nem alkalmas az APS film befűzésére.

A zárt kazettában lévő filmhez való hozzáférhetőség megoldása az egyszerűbb feladat: mindössze egy laposfejű csavarhúzóra, és sötétkamrára van szükség. Első lépésben a csavarhúzót a képen megjelölt nyílásba helyezzük, majd 90°-kal elfordítjuk. Ekkor a fényzáró kapu nyitott állapotba kerül.

Ezt a műveletet csak teljes sötétben szabad végezni!

Ezt a műveletet csak teljes sötétben szabad végezni!

Ennél a pontnál korai lenne még örülni, hiszen — ahogyan azt pár sorral korábban említettem — a kisfilmhez való spirál túl nagy az APS filmhez. Internetes keresgéléseim során egyetlen gyártó kínálatában sem találtam APS méretű spirált, ami tulajdonképpen érthető is: ezt a formátumot nem az otthon laboráló hobbi fotósoknak találták ki, hanem az ipari, nagykapacitású műhelyek számára.

Nem volt más lehetőség hátra: saját magamnak kellett legyártanom a megfelelő eszközt. Elballagtam a közismert budapesti fotóbizományiba, ahol mindössze 290 Ft−ért sikerült hozzájutnom egy olyan kisfilmes spirálhoz, amelynek a belső átmérője passzolt a hívótankom tengelyének méretéhez.

A kisfilm szélessége 35 mm, míg az APS filmé csak 24. A kettő közti 11 mm-es különbséget kellett eltávolítani a szétszedett spiráldarabok magasságából.
Boldog emberek, akiknek van ehhez megfelelő szerszámparkjuk! ;) Nekem be kellett érnem a satupad + keményfém fűrészlap kombóval. A felesleges darabok levágása után gyors méretellenőrzés, majd sorjamentesítés következett.