Szegecs weblapja

A nagytömegű haszongépjárműveken a személyautóknál ismert üzemi, és rögzítőfék mellett egy ezektől függetlenül működtethető, ún. tartósfék-berendezés is megtalálható. Ennek célja, hogy pl. hosszú lejtőn folyamatosan haladva ne az üzemi fékkel kelljen lassítani a járművet, mivel az annak túlmelegedését, és a fékhatás drasztikus csökkenését okozná.

A tartós fékek működési elvük alapján többféle megoldásúak lehetnek. Legegyszerűbb, — és emiatt legolcsóbb — változatuk az ún. kipufogófék, amely sok-sok Ikarus autóbuszban is megtalálható (volt). Működésekor a dízelmotor kipufogócsövében a kiáramló gázok útját egy fojtószelep elzárja. Ettől a pillanattól kezdve a lejtőn haladó jármű hajtott kerekei a motort mint egy kompresszort hajtják, ezáltal nagyobb fékezőerő érhető el, mintha csak a normál motorfékre támaszkodhatnának.

Távolsági autóbuszokon a működtetés a padlóba épített, lábbal kapcsolható levegőszeleppel történik: ennek benyomásakor sűrített levegő áramlik a működtetőhengerekbe. Nem véletlen a többesszám, ugyanis míg az egyik munkahenger elzárja a kipufogócsőbe épített csappantyút, a másik 0 állásra húzza vissza az adagolót. Ha ez nem történne meg, akkor a motor előbb rángatni kezdene, majd le is fulladna. Amíg tehát a kipufogófék működik, a motor nem kap üzemanyagot.

Városi autóbuszoknál a működési elv azonos — elérő azonban a vezérlés módja: a fékpedálba épített villamos kapcsoló egy elektropneumatikus szelepet nyit, vagy zár, így a kipufogófék kezelésével nem kell a járművezetőnek külön foglalkoznia. Amennyiben az autóbusz sebessége 30 km/h alá csökken, egy automatika kikapcsolja a kipufogóféket a motor lefulladásának elkerülése érdekében.

A kipufogófék közismert nevét („bubu”) működés közben kiadott — kívülről is jól felismerhető — hangjáról kapta. Az utastérben ülve megfigyelhető az is, hogy a bubu bekapcsolásakor a gázpedál — tömegénél fogva — beesik (ilyenkor az adagoló 0 álláson van), majd a bubu kikapcsolásakor visszatér eredeti helyzetébe.

Noha a kipufogófék olcsón, és egyszerűen előállítható, a ’80-as évek közepétől kezdve egyre inkább átadta helyét a korszerűbb, nagyobb fékhatással rendelkező, és alacsony sebességnél is működtethető tartósfékeknek, mint pl. a retarder.