Szegecs weblapja

Egy 1993-as rendelet kötelezővé tette a meglévő taxiórák cseréjét korszerűbb — a viteldíj kijelzésén kívül nyugtaadásra is alkalmas — típusokra. Ennek megfelelően a hazai taxióragyártók is nekiláttak a fejlesztésnek. A budapesti székhelyű Ecometer vállalkozás az NT-93 jelű modellel jelentkezett, amely érdekessége, hogy a konkurencia óráinál jóval kisebb méretű.
A kijelző a „szokásos” 7 szegmenses LED-ekből épül fel. A bal szélső, (zöld kerettel ellátott) az aktuális tarifa számának (pl.: 1=utcai leintés, 2=telefonos rendelés) jelzésére, míg a tőle jobbra található 5 digit az aktuális viteldíj kijelzésére szolgál.
A versenytársak modelljeitől eltérően az Ecometer-nél a papírtekercs az óra tetején található, — így annak kifogyása esetén nem kell leszerelni a készüléket a cseréhez.
A kijelző alatti fehér színű gombok megnyomására megjelennek az aktuális tarifa díjtételei (alapdíj/km/várakozás), míg a mellette lévő színes nyomógombok az üzemmódváltást szolgálják.

A képen látható példányt használtan sikerült beszereznem — sajnos meglehetősen viharvert állapotban. A papírtekercset tartó elem hiányzik a tetejéről, a beüzemeléshez szükséges kábelvéget pedig valaki már korábban eltávolította, ahogyan a sértetlenséget igazoló plombákat is.

Apropó plombák: Az NT-93 két helyen is plombálva van: egyik a hátlap illetéktelen levételét nehezíti meg (ez a fenti fotón sárga nyíllal jelölt hely), a másik pedig a levett hátlap mellett az elektronikai panelhez való hozzáférést akadályozza (piros karikákkal jelölve). Mivel a tűmátrix nyomtatóhoz csak a hátlap levételével lehet hozzáférni, így az időnként szükséges festékkazetta csere, vagy egy beszakadt papírdarab miatti elakadás miatt is szakszervizhez kellett fordulni. Ez jó üzlet a szervizeknek, — a taxisnak már kevésbé. :) A hátlapot eltávolítva a miniatűr nyomtató válik elsőként láthatóvá. A csavarok piros távtartóit eltávolítva kiemelhetővé válik a komplett áramköri panel:

A bemutatott példány viharvert állapotáról, ill. a hiányzó papírtartóról pár sorral fentebb már volt szó. Látható az is, hogy a kijelzőt védő plexi is kopott: ez a taxióra "kapott rendesen az élettől". A megvásárlást követően óvatosan darabjaira szedtem, egyrészt azért, hogy megismerkedjek a belsejével, másrészt azért, hogy az évek során rárakódott kosztól megszabadítsam. Azt mondják, egy valamirevaló műszaki eszköz elképzelhetetlen a belsejébe száradt pók nélkül. Nos, ebben az esetben sem volt kivétel: a hátlap leszerelése után pár másodperccel már meg is találtam a — ki tudja, hány évvel korábban beleszáradt — pók maradványait. Az eset érdekessége, hogy csak a papírtekercs bevezetésére szolgáló nyíláson át tudott a készülékházba jutni, amely nagynak semmiképp sem nevezhető. :)