Szegecs weblapja

Az egykori kelet-német fotóipar évtizedeken át gyártotta az alapvetően amatőr célra szánt, Elgawa márkanéven forgalmazott vakukat. A mai napig sok háztartásban előfordul a szekrények mélyén egy-egy (évek óta nem használt) példány ezekből a hálózati üzemre tervezett villanókészülékekből.

A felül elhelyezett számolótárcsa alapján újkorában 24-es kulcsszámú vaku — kb. negyven évvel a gyártás után — már csak 16-os értéket produkált a méréseim során. Nyilvánvaló, hogy ma már senkinek sem jutna eszébe egy ilyen villanót közvetlenül rákötni a digitális fényképezőjére, — annál is inkább nem, mivel ez még ún. magas talpfeszültségű vaku, amely könnyedén károsíthatja a modern fényképezőgépek elektronikus vakuszabályozását.

Ugyanakkor egy minimálköltségvetésből összerakott otthoni műteremben jó szolgálatot tehet hajfény, vagy díszítőfény funkcióban használva. Szerencsére a használt piac megfelelően árazta be ezeket az eszközöket, — ennek köszönhetően egy gombóc fagyi áráért működőképes példányhoz juthatunk, különösebb keresés, vagy várakozás nélkül. A konstrukció rendkívül egyszerű felépítésű, ennek ellenére — elsősorban az életkorból adódóan — előfordulhatnak meghibásodások, amelyek azonban egyszerűen javíthatóak. Ehhez próbál segítséget nyújtani ez a cikk.
Nyomatékosan fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy megfelelő elektronikai ismeretek hiányában senki se fogjon bele az itt részletezett hibakeresések, javítások elvégzésébe! A vaku belsejében található kondenzátor a hálózatról leválasztás után is megtartja töltését, a 300 volt fölötti egyenfeszültség életveszélyes sérüléseket képes okozni!

A leggyakoribb hibajelenség ennél a vakunál az, hogy nem történik villanás sem a tesztgomb megnyomásakor, sem az érintkezők összezárásakor. A burkolatot rögzítő két csavar kioldása után emeljük ki a kondenzátort, és a villanőcsővel egybeépített elektronikai panelt! A kelet-német tervezők elég nagyvonalúan oldották meg a vaku túláram elleni védelmét: az alábbi képen sárga színnel jelölt helyen egy hajszálvékony fémszál hivatott elszakadni, és megvédeni a mögötte lévő alkatrészeket a normálisnál nagyobb áramfelvétel esetén. Első lépésben ennek sértetlenségét vizsgáljuk meg! Amennyiben szakadt, csak azt követően cseréljük ki, miután a többi alkatrész hibátlanságáról meggyőződtünk!

A hálózati feszültség egyenirányítását egy darab dióda végzi (a fenti képen kék nyíllal jelölve). Ezt legegyszerűbben digitális multiméter diódavizsgálójával ellenőrizhetjük le. A panelen lévő többi alkatrész (fóliakondenzátor, előtét ellenállás, nagyfesz trafó) meghibásodására minimális esély van, de a biztonság kedvéért nem árt ezeket is megvizsgálni.

Amennyiben mindent rendben találtunk, nagy valószínűséggel a villanócsövet energiával ellátó nagyméretű kondenzátor lesz a ludas: ennek kiszáradása kapacitásvesztést, rosszabb esetben működésképtelenséget okoz. Természetesen egy 490 Ft-ért beszerzett negyvenéves vakunál szóba sem jöhet új állapotú, kifejezetten vakuba való kondenzátor beszerzése, mivel annak boros vételára a gazdasági totálkár tipikus esete lenne. :) A 660 uF-os kapacitást összeépíthetjük több, kisebb kapacitású kondenzátorból, amelyeket pl. eldobható gépek vakuáramköreiből termelhetünk ki — lényegében ingyen.

Érdemes megfigyelni a fenti képeken látható famintás tapétát, amely aligha gyári megoldás: valószínűleg a vaku korábbi tulajdonosa próbált ezzel a módszerrel javítani a kelet-németek által meglehetősen hanyagul kezelt szigetelés problémáján.
Ha már úgyis szét van szedve a vaku, érdemes a tápkábelt is kicserélni, mivel az eredetileg csak egyszeres szigetelésű, — így a mai szabványoknak nem felel meg.