Elgawa kisvakuk javítása
NDK-s hálózati villanók egy gombóc fagyi áráért...

Az egykori kelet-német fotóipar évtizedeken át gyártotta az alapvetően amatőr célra szánt, Elgawa márkanéven forgalmazott vakukat. A mai napig sok háztartásban előfordul a szekrények mélyén egy-egy (évek óta nem használt) példány ezekből a hálózati üzemre tervezett villanókészülékekből.
A felül elhelyezett számolótárcsa alapján újkorában 24-es kulcsszámú vaku — kb. negyven évvel a gyártás után — már csak 16-os értéket produkált a méréseim során. Nyilvánvaló, hogy ma már senkinek sem jutna eszébe egy ilyen villanót közvetlenül rákötni a digitális fényképezőjére, — annál is inkább nem, mivel ez még ún. magas talpfeszültségű vaku, amely könnyedén károsíthatja a modern fényképezőgépek elektronikus vakuszabályozását.
Ugyanakkor egy
minimálköltségvetésből összerakott otthoni műteremben jó
szolgálatot tehet hajfény, vagy díszítőfény funkcióban használva.
Szerencsére a használt piac megfelelően árazta be ezeket az
eszközöket, — ennek köszönhetően egy gombóc fagyi áráért
működőképes példányhoz juthatunk, különösebb keresés, vagy
várakozás nélkül. A konstrukció rendkívül egyszerű felépítésű,
ennek ellenére — elsősorban az életkorból adódóan —
előfordulhatnak meghibásodások, amelyek azonban egyszerűen
javíthatóak. Ehhez próbál segítséget nyújtani ez a cikk.
Nyomatékosan fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy
megfelelő elektronikai ismeretek hiányában senki se fogjon bele az
itt részletezett hibakeresések, javítások elvégzésébe! A vaku
belsejében található kondenzátor a hálózatról leválasztás után is
megtartja töltését, a 300 volt fölötti egyenfeszültség
életveszélyes sérüléseket képes okozni!
A leggyakoribb hibajelenség ennél a vakunál az, hogy nem történik villanás sem a tesztgomb megnyomásakor, sem az érintkezők összezárásakor. A burkolatot rögzítő két csavar kioldása után emeljük ki a kondenzátort, és a villanőcsővel egybeépített elektronikai panelt! A kelet-német tervezők elég nagyvonalúan oldották meg a vaku túláram elleni védelmét: az alábbi képen sárga színnel jelölt helyen egy hajszálvékony fémszál hivatott elszakadni, és megvédeni a mögötte lévő alkatrészeket a normálisnál nagyobb áramfelvétel esetén. Első lépésben ennek sértetlenségét vizsgáljuk meg! Amennyiben szakadt, csak azt követően cseréljük ki, miután a többi alkatrész hibátlanságáról meggyőződtünk!

A hálózati feszültség egyenirányítását egy darab dióda végzi (a fenti képen kék nyíllal jelölve). Ezt legegyszerűbben digitális multiméter diódavizsgálójával ellenőrizhetjük le. A panelen lévő többi alkatrész (fóliakondenzátor, előtét ellenállás, nagyfesz trafó) meghibásodására minimális esély van, — de a biztonság kedvéért nem árt ezeket is megvizsgálni.
Amennyiben mindent rendben
találtunk, nagy valószínűséggel a villanócsövet energiával ellátó
nagyméretű kondenzátor lesz a ludas: ennek kiszáradása
kapacitásvesztést, rosszabb esetben működésképtelenséget okoz.
Természetesen egy 490 Ft-ért beszerzett negyvenéves vakunál szóba
sem jöhet új állapotú, kifejezetten vakuba való kondenzátor
beszerzése, mivel annak boros vételára a gazdasági totálkár
tipikus esete lenne. :) A 660 uF-os kapacitást összeépíthetjük
több, kisebb kapacitású kondenzátorból, amelyeket pl. eldobható
gépek vakuáramköreiből termelhetünk ki — lényegében ingyen.
Érdemes megfigyelni a fenti képeken látható famintás tapétát,
amely aligha gyári megoldás: valószínűleg a vaku korábbi
tulajdonosa próbált ezzel a módszerrel javítani a kelet-németek
által meglehetősen hanyagul kezelt szigetelés problémáján.
Ha már úgyis szét van szedve a vaku, érdemes a tápkábelt is
kicserélni, mivel az csak egyszeres szigetelésű, - így a mai
szabványoknak nem felel meg.
2020.05.13.