Szegecs weblapja

A fényképezés sosem számított olcsó hobbinak. Emiatt a legtöbb gyártó kínálatában a csúcskategóriás, méregdrága gépek mellett mindig megtalálhatóak voltak olcsóbb, cserébe kisebb tudású fényképezőgépek is. A drezdai Ihagee Kamerawerk gyártmányai közül ilyen volt az Exa gépcsalád, amelyet azoknak szántak, akiknek nem volt pénze a profi kategóriájú Exakta Varex gépekre, ugyanakkor nem szerettek volna lemondani a tükörreflex rendszer fő előnyeiről. Ezek közé tartozott többek között az is, hogy a távmérős gépekkel szemben a tükörreflex fényképezőknél az a képkivágás kerül a filmre, amit a felvételkor a keresőben is látott a kezelője, ill. az élességállítás is pontosabban elvégezhető.

Kifejezetten ritkaság az olcsó SLR gépeknél, de az Exa 1a-nál nemcsak az objektív, hanem a képbeállításra szolgáló tükörakna, ill. az élességállítást segítő mattüveg is cserélhető. A drágább konfigurációkban a tükörakna helyett pentaprizma, a sima felületű helyett pedig mikroraszteres, vagy mérőékes mattüveg volt beszerelve. Ezek a kiegészítők persze külön is megvásárolhatóak voltak a szaküzletekben. Ha valaki később egy komolyabb Exakta vázra váltott, akkor az Exa-hoz megvett kiegészítőket minden gond nélkül át tudta tenni az új gépvázba.

Objektívből is többfélét kínáltak a drezdaiak: a legolcsóbb verziók a görlitzi Meyer-Optik Domiplan 2.8/50-es alapobjektívvel kerültek a boltokba. Ez egy háromlencsés, ún. triplet objektív, amely beugrórekesszel rendelkezik. (Ennek karját láthatjuk szemből nézve az objektívtubus jobb oldalán.) Az élességállítás teljes blendenyíláson történik, majd a kar megnyomásával a blende az előzőleg beállított értékre szűkül. Ekkor lehetővé válik az élességi mélység tartományának megvizsgálása is, majd a kart tovább nyomva a zárkioldó is benyomódik: elkészül a felvétel.

A Domiplan 2.8/50 objektív napjaink analóg fotósai között igencsak lenézettnek számít gyengének mondott képminősége, ill. vonalélessége miatt. Tény, hogy előfordulnak rossz minőségű példányok is, de azok legtöbbször ismeretlen előéletűek, ill. hamar kiderül róluk, hogy szakszerűtlen javítás áldozatai — erről persze hallgatnak a használtpiaci eladók.

Éveken át fotóztam a képeken látható Domiplan objektívvel: meg vagyok vele elégedve. Nyilván nem hasonlítható össze egy 2.8/50-es Zeiss Tessar-ral: nemcsak felépítésükben, de az újkori áraikban is jelentősen eltérnek/eltértek egymástól. 

Az Exa, Exakta gépcsaládhoz a fentebb említett Meyer-Optik mellett többek között a Carl Zeiss Jena (DDR), a Pentacon, ill. a nyugat-német Enna-München gyártott objektíveket. (Az Exakta márkanéven itt-ott felbukkanó használt optikáknak semmi közük a drezdai céghez!)

A tüköraknás gépek használata némi gyakorlást igényel, mivel a benne látott kép ugyan valódi állású, viszont oldalfordított. Pl. a valóságban balra mozgó téma a keresőben jobbra mozgónak fog tűnni, így a folyamatos lekövetése gyakorlatot igényel.
Az Exa/Exakta fényképezők saját szabványú objektívfoglalatot használnak, ezért az elterjedtebb M42-es, vagy pl. a K-bajonettes objektívek ezekre a gépekre nem tehetőek fel. (Cserébe viszont az Exakta-bajonettes objektívek alacsonyabb árúak a használtcikk piacon.)
Érdekesség, hogy 1977-85 között Exa 1b, ill. 1c néven M42-es foglalattal szerelt verziók is készültek az államosított Pentacon Művek gyáraiban.

Az Exa 1a nem tartalmaz beépített fénymérőt, így a záridő-blende páros megválasztásához marad a saccolás, vagy egy külső fénymérő használata.

• bal szélen a záridőállító tárcsa. Láthatóan nagyon kevés záridő van, ill. az 1/125 s mellett a legrövidebb 1/175 s-nak igazából nincs is sok értelme. Vaku használatakor a tárcsán látható piros kis pöttyöt a villámjelhez, vagy az izzólámpa piktogramhoz kell állítani — annak függvényében, hogy modern elektronikus vakut, vagy régi, egyszerhasználatos villanólámpát használunk. Elektronikus vaku használatakor a záridő 1/60 s, ami jobb, mint a vászonzáras gépek nagy részének 1/30 s-es szinkronideje. Az ún. "pillanatidők" mellett B idő is válaszható;
• a záridőállító tárcsa felső, recés oldalú fekete gombja a filmvisszatekerő. Ennek működtetése előtt először be kell nyomni a tüköraknától jobbra található, ezüst színű kioldógombot. Ekkor válik szabadonfutóvá a filmtovábbítás.
• jobb szélen a zárfelhúzó kar, amely egyben a film továbbítását is elvégzi a következő szabad "kockához";
• a kar felső tárcsája a hátralévő felvételek számát mutatja: ezt értelemszerűen a friss film befűzése után kell beállítani, onnantól kezdve visszafelé fog számolni;
• a kisebb tárcsa pedig egy emlékeztető: a gépben lévő film érzékenysége, vagy típusa (napfény/műfény) állítható be — az Exá-n ugyanis nincs ablak a hátfalon, amin keresztül ezeket ellenőrizni lehetne.

A tükörakna az oldalán található, kis fekete kar megnyomásával nyitható fel. Ekkor a fenti képen látható kisméretű lupé is felnyílik. Ilyenkor a gépet közvetlenül a szemünkhöz emelve válik lehetővé a képkomponálás, ill. az élességállítás. A lupét óvatosan behajtva viszont már nagyobb távolságból is vizsgálhatjuk a keresőképet. Pl. hasmagasságban tartott géppel utcán, tömegben kevésbé feltűnően lehet fotózni, mintha az arcunk elé tartanánk azt.

A tükörakna igazi hátránya függőleges formátumú képek (pl. portré) készítésekor jelentkezik: ilyenkor ugyanis a témától 90°-kal elfordulva tudunk csak komponálni, ami kifejezetten kényelmetlen már rövid távon is.

---

Ezt a gépet a szüleim vásárolták a '70-es évek elején. A '80-as évek második felében — az ún. szappantartók elterjedésekor — szekrénybe került, és ott is állt éveken át, további sorsára várva. Középiskolás koromban kezdett el érdekelni a tudatos fényképezés, így ez lett az én első mechanikus fényképezőgépem.