Az ezüst 200 Ft-os érme

Nemesfémtartalmú fizetőeszköz a ’90-es évekből…

Ezüst kétszázas érmék
Balra egy — a nem megfelelő tárolás miatt — oxidálódott, jobbra pedig egy megtisztított ezüst kétszázas érme

Bevezető gondolatok
Azok közül, akik már éltek (és tudatuknál voltak) a ’90-es években bizonyára sokan emlékeznek még az ún. „ezüst kétszázasra”. Ez a pénzérme több szempontból is kuriózum volt és az a mai napig is:
  • több évtized után ez volt az első — és egyelőre utolsó — forgalmi (=nem gyűjtök számára készített) pénzérme, amely nemesfémet (ebben az esetben ezüstöt) tartalmazott;
  • méretét tekintve lényegesen nagyobb volt, mint egy átlagos forgalmi érme;
  • az első példányokat Angliában gyártották le;
  • kifejezetten rövid ideig, mindössze öt és fél évig (1992. december 1. - 1998. április 3.) volt forgalomban;
  • soha még egyetlen forintérmével kapcsolatban nem terjengett a közbeszédben annyi téves információ, összeesküvés elmélet, mint az ezüst kétszázassal kapcsolatban;
  • a kivonáskor sokan gondolták úgy, hogy emlékül, vagy befektetési célból (!) eltesznek párat az ezüst kétszázasokból. A cikk végén kiderül: jól spekuláltak-e?
Az MNB-s hátlapú ezüst 200-as
Forrás: MNB ismertető kiadvány a lakosság részére

A Magyar Közlönyben megjelent hivatalos tájékoztató így mutatta be az új érmét: „Ezüst-réz ötvözetből 500 ezrelék ezüsttartalommal készült, színe ezüstfehér, súlya 12 g, átmérője 32 mm, pereme recés, receszám: 126. Éremkép az előlapon: Lánchíd a magyar címer és a verési évszámmal, alatta értékjelzés: 200 forint; a hátlapon: a Magyar Nemzeti Bank főépülete, alatta a Bank elnökének és négy alelnökének aláírásával: Bod/Tarafás, Bódy, Hárshegyi, Czirják. Forgalomba hozatal: 1992. december 1. Tervezője: Bognár György.”

Ebből a típusból 1992-ben és 1993-ban összesen 6 millió példány készült.

A Bélyegvilág — Filatéliai és Numizmatikai Szemle 2011 szeptemberi számában hasznos és informatív írás jelent meg az ezüst kétszázasok gyártásának folyamatáról, ill. a tévhitek egy részének cáfolatáról. Horváth Teréz Harmat Istvánnal, a Magyar Pénzverő Zrt. műszaki igazgatójával készített riportot:

„A Magyar Nemzeti Bank 1992 szeptemberében rendelte meg a […] Magyar Pénzverőtől a 200 forintos érme próbavereteit és az első 500.000 db szériagyártását. A Pénzverő 1992-ben leszállított 50 db 1992-es évszámú proof próbaveretet és 30.000 db proof kivitelű veretet a banknak, valamint elkészített további 50-50 db 1993−as verési évszámú verdefényes és proof próbaveretet. A sorozatgyártású vereteket azonban csak 1993 februári szállítással tudta visszaigazolni, mivel a hazai lapkagyártó 1992-ben nem volt felkészülve nagyobb mennyiségű ezüst lapka gyártására. Feltehetően ezért az MNB végül az 1992-es évszámú 200 forintos sorozatgyártásához szükséges lapkák előállítását és az érmék verését is az angol pénzverdétől, a British Royal Mint-től rendelte meg.

Az 1993-as évszámú szériagyártású veretek lapkáit viszont már hazai gyártó állította elő és a Magyar Pénzverő verte le. A szükséges ezüstmennyiséget a Magyar Nemzeti Bank bocsátotta a Pénzverő rendelkezésére szigorú elszámolási kötelezettség mellett.

A 200 forintos műszaki paramétereinek meghatározásánál az 1947-es ezüst (Kossuth) 5 forintost vették alapul: anyag Ag 500‰ - bruttó tömeg 12 g - átmérő 32 mm. A lapka előállítása kooperációban készült a hengerlési kapacitások szűkössége miatt: a Metal-Art (a volt Állami Pénzverő „másik fele”) öntödéjében készült a finomság beötvözése, míg az előhengerlés a Csepel Fémművek színesfémkohászati üzemében történt. Minden további művelet, így a készre hengerlés, lapkák kivágása a szalagból, lágyítás, tisztítás és szélezés ismét a Metal-Art-nál készült. Mivel az 500 ezrelékes ezüst színe jóval sötétebb szürke, mint a színezüsté, a lapkagyártás során ügyeltek arra, hogy a 200 forintos ezüstérme lapkájának a színe — az 1947-es ezüst 5 forintoshoz hasonlóan — közelítse meg a színezüst színét.
Ezt úgy érték el, hogy a kivágott és készre hengerelt lapkákat a lágyítást követően 8%-os kénsavas pácban forgatták kálium-permanganát hozzáadásával. A savas pácban a lapka felszínéről kioldódott a rézoxid, így a lapka felszíne ~60 mm-es mélységben* közelítőleg színezüst lett. Ez azt eredményezte, hogy az 1993-as veretekhez készült magyar gyártású lapkák színe a savazás következtében világosabb lett, mint a Royal Mint-nél legyártott 1992-es évszámú 200 forintosoké, mivel ott nem alkalmazták ezt a műveletet. A kezelés ugyanakkor a lapkák összes ezüsttartalmát nem módosította, a hazai gyártásúak ugyanúgy 6 grammnyi színezüstöt tartalmaznak, mint az Angliában készültek. […] Reméljük, hogy fentiekkel sikerült megdönteni azt a téves információt, hogy az 1992-es ezüst 200 forintos érmének magasabb lenne az ezüsttartalma, illetve tisztázni az első két évjáratnál tapasztalható színbeli eltérést is.”

*: itt feltehetően elírásról lehet szó, hiszen a 60 mm az 6 centiméterrel egyenlő!
A „Deák Ferences” sorozat
1994-ben megváltoztatták az érme hátoldalának képét: az MNB épülete és az elnökök aláírásának helyére Deák Ferenc arcképe került. Amikor ezt a típust bevezették, egyből lábra keltek olyan pletykák, miszerint „ebben már nincs ezüst”, pedig az MNB által kiadott és a postahivatalokban, bankfiókokban ingyen terjesztett „Ismerje meg pénzérméit!” című kiadvány egyértelműen cáfolja a híresztelést:
A Deák Ferences ezüst 200-as
Jól látható, hogy sem a tömeg, sem az ezüsttartalom nem változott. Ebből a típusból a következő években (1994, 1995, 1997, 1998) összesen 5 millió darabot bocsátottak ki.
A vég

A forgalomból történő kivonás ugyan hivatalosan csak 1998. április 3-án történt meg, ám emlékeim szerint ennél jóval korábban elkezdett eltűnni a hétköznapokból: a saját gyűjteményembe annak idején eltett három példányt is csak nagy nehezen tudtam összevadászni ismerősöktől, rokonoktól.
Előbbit erősíti meg a Vasárnapi Hírek 1995. január 8-ai számában megjelent „Kettévágott forintok” c. cikk is, amelyben Tamás Mihály kérdezte Verzár Pétert, az MNB főosztályvezetőjét: „Végül megkérdeztem, hogy mi történt az ezüst 200 forintosokkal. Hova tűntek? Nos, ez furcsa história! Először rémhírek terjedtek arról, hogy csökkentették a pénz 50 százalékos ezüsttartalmát. De nem csökkentették. Aztán arról beszéltek, hogy bevonják, s a feketepiacon ekkor már 250-300 forintot is megadtak érte. De nem vonták be. Ez sem volt igaz. Az igazság az, hogy 7,1 millió darabot vertek belőle, s ebből 3,7 milliós készlet az MNB nyakán maradt. Nem tudják forgalomba hozni, mert a kereskedelmi bankoknak nem kell. Ki tudja, miért? Talán túlságosan súlyosnak találják a 12 grammos érmét, s ezért nem akarnak bajlódni vele? Lehetséges. Nagy mennyiségben valószínűleg könnyebb a papírszázasokat szállítani.”

Ez így utólag is hihető indoknak tűnik, ám annak ellenére, hogy saját bevallásuk szerint nem tudták a tervezettnek megfelelő mennyiségben forgalomba hozni, azért a Deák Ferences változatból még 1997-ben és 1998-ban is verettek egy-egy sorozatot. Tették mindezt úgy, hogy még ugyanannak az évnek a tavaszán az ezüst kétszázas teljes bevonásáról döntöttek.

Az ezüsttartalmú érme megszüntetésének további okaira világít rá a Népszabadság 1998. április negyedikei (tehát a kivonás másnapján) megjelent cikk: 
„Veszteség azokat sem érheti, akik tárcájában esetleg még lapul a Deák Ferenc arcmását viselő pénzből, s nem is csak azért, mert a jegybank egy éven át érvényes fizetőeszközre cseréli, hanem azért, mert az érme alapanyagát adó ezüstötvözet értéke — az ezüst világpiaci árának szárnyalása miatt — immár meghaladja a pénz névértékét.”

Az ezüst kétszázas helyére a Károly Róbert (valójában a tervező Vagyóczky Károly ismerősének: Koltai Ferencnek ☺) arcképével díszített papír kétszázas lépett, amely azóta már szintén nem található meg a forgalomban.
Utólag vizsgálva megérte-e a kivonáskor spekulációs céllal félretenni az érméből?

A kérdés megválaszolható kétféle megközelítésben is.
Mindkettőnél abból indultam ki, hogy az ezüst kétszázas érméhez a forgalomból történő kivonásakor (1998 április) 200 Ft-os névértéken lehetett hozzájutni.

a) az ezüst kétszázas jelenlegi elméleti értéke — a benne lévő ezüst mostani árának figyelembevételével
Ezen cikk írásának idején (2024 nyara) egy 1000 grammos, ún. befektetési ezüsttömb (amelyben minimum 999 gramm színezüst van) a hazai kereskedelemben 465.000-502.000 Ft-ba kerül (ÁFÁ-val együtt) — attól függően, hogy melyik előállító termékéről van szó, illetve, hogy melyik hazai forgalmazónál szerezzük be azt.
Befektetési ezüst tömbök
Illusztráció: befektetési ezüsttömbök. — Forrás: https://aranykereskedes.hu

Amennyiben viszont eladni szeretnék a befektetési ezüsttömböt — ennél jóval alacsonyabb: 330.000 Ft körüli áron vásárolják meg azt az erre szakosodott kereskedők. (A kettő közti különbség az ÁFA és a kereskedő hasznának összege.) Egy gramm színezüst ez alapján 330 Ft-ot ér jelenleg. (Hangsúlyozom, hogy ez egy elméleti érték, hiszen senki sem fog egy 1000 grammos tömbből 1 grammot levágni, és azt külön értékesíteni, ahogyan megvásárolni sem!)

Az ezüst kétszázas érme tömege 12 gramm, ebben 6 grammnyi színezüst található. A fenti értékekből számolva a benne lévő nemesfémnek 1980 Ft az aktuális elméleti (!) értéke. Nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy „elméleti”, hiszen egyetlen pénzérméből kivonni a színezüstöt eleve nagyságrendekkel többe kerülne, mint amennyit az egész „üzleten” nyernénk…
Tehát 26 év alatt elméletben (!) sikerült majdnem megtízszerezni az eredeti összeget, ami — figyelembe véve az inflációt, ill. a pénz vásárlóértékének folyamatos romlását — nem volt különösen jó üzlet.☺

b) Gyűjtői (eszmei) érték
A fenti racionális megközelítéssel szemben tekinthetünk úgyis az ezüst kétszázasra, mint aminek eszmei, gyűjtői értéke van. Az érmegyűjtésnél — ahogyan sok egyéb más gyűjtögető hobbinál is — egy-egy érdekesebb/értékesebb példányért a rajongók sok esetben nagyságrendekkel több pénzt is hajlandóak kifizetni, mint amennyi az adott tárgy „anyagának értéke”. (Gondoljunk arra, hogy egy aukcióra bocsátott festményben sem csak a keretet és a vásznat fizetjük meg!)
Nem szükséges numizmatikai (érmegyűjtő) börzére ellátogatnunk ahhoz, hogy képbe kerüljünk: mennyit is ér napjainkban egy ezüst kétszázas érme: elég, ha megnyitjuk a jól ismert adásvételi oldalak valamelyikét. Akár a Vaterát, akár a Galéria Savaria portálját választjuk, azt tapasztalhatjuk, hogy 2000-2400 Ft-os áron bőséges kínálat van ezekből az érmékből, ráadásul nem egy olyan hirdetés van, amely ilyen árak mellett is hónapok óta fenn szerepel az oldalon. Tehát valójában ez az az összeg, amennyiért NEM lehet eladni az adott terméket.

Eladásra váró ezüst 200 forintos érmék a Galéria Savaria oldalán
A képernyőkép forrása: https://galeriasavaria.hu

Olvasóim számára talán meglepő lehet (nekem is az volt), hogy „csak ennyit ér”, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy 11 millió darabot (!) verettek belőle, és a kivonása után is nagyon sok maradt a lakosság birtokában, — ezáltal a gyűjtők számára egyáltalán nem számít értékesnek, szemben egy-egy jóval régebbi, ill. kevesebb példányszámban megmaradt pénzérmével.

Egészen más a helyzet ugyanakkor azokkal a példányokkal, amelyek speciális szerszámmal, kifejezetten gyűjtők számára készültek („PP” - proof kivitel), vagy a szériagyártás részei ugyan, de sosem kerültek pénzforgalomba (ezáltal nem karcolódtak, nem sérültek). A hirdetésekben szereplő „UNC” jelzés (=uncirculated) ez utóbbira utal. A gyűjtői („PP” - proof) érméket légzáró, áttetsző érmetartó műanyag „buborékban”, tanúsítvánnyal ellátva lehet(ett) beszerezni az MNB és a pénzverő kijelölt üzletében, természetesen a névértéknél magasabb áron. Ennek megfelelően jelenkori értékük is jóval magasabb, mint az egykori forgalmi érméknek (tipikusan 20-30.000 Ft közötti).
A korabeli újságcikkeket az Arcanum Digitális Tudománytárban találtam. Köszönet nekik a munkájukért!

© 2024.06.22. Szegecs — A cikk és a fotók utánközlésének joga fenntartva!
Legutóbbi módosítás: 2024.06.29.