Philips PFC4 vakukocka

Technikatörténeti érdekesség az elemes kisvakuk előtti korszakból...

Egy vakukocka és a doboza.
Előzmények
A fényképezés hajnalán a nyersanyagok olyannyira alacsony érzékenységűek voltak, hogy a pillanatfelvételekhez még nappal is szükség volt valamilyen mesterséges fényforrás használatára. Kezdetben magnézium tekercset, ill. szalagot gyújtottak meg, amely égése során erős fényt bocsájtott ki. A kisebb fejlesztések ellenére ez a megoldás mindvégig rendkívül körülményes, és nem utolsósorban meglehetősen tűzveszélyes is volt.

Az üzembiztonság növelése érdekében 1929-ben jelent meg a villanólámpa, amelynél a magnézium (később cirkónium) szalagot üvegbúrába zárták, majd szabványos fejeléssel látták el. A kémiai reakciót elektromos energia segítségével indították el, amelyet a fényképezőgép biztosított. Az angolul flash bulb-nak nevezett villanólámpák megjelenésüket tekintve nagyon hasonlítottak a napjainkban is használt, világítási célra gyártott izzókra. Ellenben a fényképezéshez használt villanólámpák mindössze egyetlen alkalommal voltak használthatóak, hiszen a fénykibocsájtást a bennük lévő töltet elégése biztosította. Használat után ki kellett cserélni őket.
A fényjelenség mellett a reakció jelentős hőfejlődéssel is járt — így a kiégett villanólámpa kivétele előtt meg kellett várni, amíg az lehűl. A tűzveszélyességet ugyan sikerült kiküszöbölni, ám egymás utáni gyors fotózásra az akkori technika még mindig alkalmatlan volt. Az 1960-as évek elején a Kodak piacra dobta az Instamatic gépcsaládot, amely a cég történetében talán a legnagyobb üzleti sikernek tekinthető: az első 7 évben 50 millió darab (!) Instamatic fényképezőt adtak el a világon. A korai darabok, mint pl. az általam is bemutatott Instamatic 100 még villanólámpa foglalattal rendelkeztek. Az 1963-tól gyártott Instamatic 104 viszont már a Kodak új találmányával együtt került a boltok polcaira: ez volt az ún. Flashcube — magyarul: vakukocka.
A vakukocka közelről.
A vakukocka négy darab, egymástól 90°-os szögben elhelyezett villanólámpát tartalmaz egyetlen műanyagházba szerelve.
A csatlakozópontok.
A beépített villanólámpák ki vannak vezetve az alsó részen található csatlakozóra. A vakukockát fogadni képes fényképezőgépek speciális foglalattal rendelkeznek, amelybe a fényforrást egy mozdulattal lehetett behelyezni, ill. használat után eltávolítani onnan. A fényképezőgép mechanikája a zárfelhúzáskor a vakukockát is elfordítja 90°-kal, így lényegében csak minden negyedik villanás után kellett a vakuhoz hozzányúlni. Később a Kodak mellett más ismert fényforrásgyártók kínálatában is megjelent a vakukocka (pl: Philips, GE, Sylvania, OSRAM).
A kék pötty
A villanólámpán látható kis kék pötty, illetve az üvegbúra halvány kékes színe arról ad tájékoztatást, hogy ez a villanó napfény színhőmérsékletű fényt bocsájt ki: az erre hangolt ("daylight", vagy "Tageslicht") filmekhez nyújt színhelyes képvisszaadást.
Műszaki adattáblázat
A csomagolás alján egy segédtáblázat található a felvételezéskor használt blende/záridő adatok meghatározásához. A Philips PFC 4-es vakukocka 25-ös kulcsszámmal (Leitzahl / Guide Number) rendelkezik, — ez a mostani fényképezőgépek beépített vakuinak teljesítményéhez képest (tipikusan 8…12-es kulcsszám) elég szép érték… Érdekesség, hogy akkoriban az ISO 40-50 közötti érzékenységű filmek voltak az általánosak: az ISO 100 már magas értéknek számított.
Hogyan fotóztak a vakukockával? Tekintsük meg az alábbi  — a hatvanas évek közepén készített  — reklámfilmet!



Mestermű. Egyetlen szóval így tudom jellemezni ezt az ötvenéves (azóta már hatvan :) reklámot.
Első megtekintéskor egyből azt éreztem, hogy most azonnal ott akarok lenni a helyszínen: táncolni a menő csajokkal, és természetesen közben fotózni őket vakukockás Instamatic géppel. ;) Meggyőződésem, hogy anno az Eastman Kodak a marketing szakma legjobbjait kérte fel a film elkészítésére. Didaktikailag, vizuálisan, ill. vokálisan is aprólékosan kidolgozott, valódi profi munkáról van szó. Egyetlen képkocka sincs benne öncélúan: minden nagyon tudatosan lett felépítve. Vegyük észre azt a lazaságot is, ahogyan a narrátor a tulajdonságok felsorolása után csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy: mindezt színesben... ("in color - of course")

Amint az valószínűleg a fenti sorokból érezhető, rám igen nagy hatással volt ez az alig egy perces film. Azért a történelmi hűség kedvéért nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a tengerentúlon olcsó, és széles tömegek számára elérhető Instamatic, ill. a színes technika akkoriban az ún. szocialista országokban (köztük hazánkban) gyakorlatilag nem volt elérhető az átlagember számára.

A történeti visszatekintés elkészítéséhez felhasználtam az angol nyelvű Wikipédia vakukkal kapcsolatos szócikkét.
A Hollandiában gyártott Philips PFC 4-es vakukockát Balogh Péter úr találta meg egy dunántúli lomtalanítós boltban, majd ajánlotta fel számomra, bemutatás céljára. Köszönet érte!
 
 
C) 2015.11.21. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
Utoljára módosítva: 2022.12.30.