Fortepan 400 Professional és Professional Extra

Mi a különbség köztük?

Fortepan 400 Professional és Professional extra
Az egykori Forte Fotokémiai Ipar által előállított fekete-fehér nyersanyagok közül a legnagyobb érzékenységgel rendelkező típus a Fortepan 400-as volt.
A nyomtatott sajtóban történő első említése — igen szűkszavúan — a Pest Megyei Hírlap 1976. szeptember 29-ei számában történt, amikor is az évente megtartott őszi BNV (Budapesti Nemzetközi Vásár) szakkiállításon látott újdonságokról számolt be a lap:
„[...] a 40-es épületben [...] találkozik a közönség a váci Fotokémiai Ipar termékeivel, filmekkel, fotópapírokkal, melyek közül új a FORTEPAN 400 Professional síkfilm, szakfényképészek használják.”

Ekkoriban tehát még csak síkfilmként létezett, és valószínűleg csak a bemutatóra gyártottak belőle egy nullszériát, mert három évvel később (!!!) még mindig azt kérdezte az újságíró, hogy mikor lehet majd a boltokban is találkozni az (akkor már nem is annyira) új termékkel:

„A vásáron láttuk, kaphatók-e?
Több éves kutatómunka eredményeként — s tegyük hozzá ehhez azonnal, hogy a gyár saját kutató- és technológiai laboratóriumában készült fotocikkel idén ismét új termékkel jelenhetett meg a váci Forte Fotokémiai Vállalat az őszi BNV-n. Kérdésünkre, hogy vajon már az idén megvásárolható-e filmcsaládjuk új tagja, a FORTEPAN 400 Professional, határozott igen a válasz. Elmondták a gyár szakemberei, hogy e termékükkel régi igényt sikerült most kielégíteniük. Igaz, hogy elsősorban a hivatásos fényképészek hiányolták az igen magas fényérzékenységű, kifejezetten műfényhez — műteremhez — hangolt fotóanyagot, ám az ügyes amatőrfotósok is sikerrel használhatják. Az új típusú filmet elsősorban portrék készítésére ajánlják, miután a film előállításánál alkalmazott technológia lehetővé teszi az arcbőrök finom színkülönbségeinek érvényesülését.” (Pest Megyei Hírlap — 1979. október 18.)
A Fortepan 400 gyártása a kétezres évek elején — az üzem kezdetben időszakos, majd végleges leállásával fejeződött be. Amikor 2012-ben elindítottam a lejárt szavatosságú filmeket bemutató blogomat, többféle forrásból sikerült különböző gyártási idejű, és típusú Fortepan filmeket beszereznem. Hamar feltűnt, hogy a 400 Professional mellett létezett 400 Professional Extra nevű kivitel is. Kíváncsi voltam, hogy ezek egymással megegyezőek-e, ha pedig nem, akkor mi az eltérés köztük, különböznek-e a hívási időik, stb.
FORTE tájékoztató
A cég weblapja akkor már évek óta elérhetetlen volt, a gyár területét kezelő „vagyonhasznosító” pedig aligha tudott volna segíteni. Korán örültem, amikor az egykori IWIW közösségi oldalon rátaláltam a Fortés dolgozók csoportjára, amelynek tagjai közül többen is közvetlenül a termékfejlesztésben, ill. a kereskedelmi/marketing osztályon dolgoztak. Azt hittem, ha valaki, akkor ők biztosan segíteni fognak nekem. Sajnos nem így lett: bár elolvasták a levelemet, válasz nélkül törölték azt. (IWIW-en visszanézhető volt, hogy kézbesítve lett-e az üzenet, és amennyiben igen, azt elolvasták/törölték-e.) Azt gondoltam, hogy akik évtizedeket húztak le egy ilyen jelentős üzemben, azokban talán van annyi szakmai alázat, hogy az egykori cégük, termékeik iránt érdeklődő személyeknek segítenek. Szomorú, hogy még annyira sem voltak képesek, hogy visszaírjanak, hogy „Nem tudok/akarok segíteni”...
A kutatást nem adtam fel: kérdéseimmel megkerestem Török György vegyészmérnököt, akinek (sajnos ma már szintén nem elérhető) weblapjának akkoriban rendszeres látogatója voltam. Szerencsére ő maximálisan pozitívan állt a kérdéshez, és egy többoldalas (!) levélben, a kémiai háttérinfókat is leírva mutatta be, mi a különbség a két film között. Köszönet érte ezúton is! Az alábbiakban az ő válaszának lényegét közlöm kivonatos formában összefoglalva:

  • A hiedelmekkel ellentétben nem volt külön ISO 100-as, vagy 400-as emulzió: egyetlen „receptet” készítettek el, majd később, a minőségvizsgálatnál határozták meg, hogy milyen végtermék készüljön belőle. Ennek oka, hogy a korszerű filmek érzékenységét már évek óta nem az ezüsttartalom növelésével, hanem különböző fényérzékenyítő festékekkel oldják meg. Ezekből a festékekből azonban csak néhányszor 10 grammot kell tenni egy 100 kilogrammos (!) emulzióba, ezért sem a pontos kimérést, sem a homogenitást nem tudják pontosan tartani.
  • A gyártásközi minőségellenőrzéskor legjobbnak talált emulzióból lett a Fortepan 400 Professional Extra, amelyből leginkább síkfilmet gyártottak, rollfilmet, vagy kisfilmet csak elvétve.
  • Az az emulzió, ami műfényben tudta az ISO 400-as érzékenységet, de napfénynél csak ISO 200 volt, abból lett a „sima” Fortepan 400 Professional. Ebből szinte csak kisfilm, és roll készült, síkfilm csak nagyon ritkán.
  • Ha az emulzió nem teljesítette a feltételeket, de a 200-as érzékenységnek megfelelt, akkor abból Fortepan 200 lett, de olyan is előfordult, hogy két eltérő tulajdonságú emulziót kevertek össze, és abból „hozták össze” a 200-as filmet.
A „professional” verziók dobozában általában nem voltak mellékelve a hívási idők, mert a hivatásos fotósok egy-egy alkalommal jelentős mennyiségű, azonos öntésből származó nyersanyagot vásároltak, majd ezt követően egy tekercset „feláldozva” maguk mérték be a filmet egy ún. „ék” lefotózásával, amely a fehértől a feketébe folyamatosan átmenő csíkokat tartalmazott. Az előhívást követően pontosították a számukra megfelelő eredményhez szükséges hívási időket.
Ez a cikk 2023. augusztus 22-23. között készült, az eredeti, 2012.02.25-ös írásom felhasználásával.
 
C) Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!