Fotobox
magyar boxgép a '60-as évekből…
Lássuk ezeket a paramétereket alaposabban megvizsgálva:
A gép objektívje egy f7,7-es "fényerejű", kétlencsés achromat lencserendszer. Az achromat jelzésű objektívek az ún. kromatikus aberrációra, mint képalkotási hibára korrigált rendszert jelentenek. A kromatikus aberrációt a mai digitális gépek használói is ismerhetik: a tárgyak kontúrjainál látható zavaró, lilás elszíneződések is ennek a hibának a következtében kerülnek a képre.
A korabeli szakcikkek az achromát objektívet tájképlencsének is nevezik, aminek a miértje könnyen megérthető, ha figyelembe vesszük az f 7,7-es kezdő fényerőt. Ez egy olyan érték, amihez a korabeli filmekkel olyan záridők tartoztak, amelyekkel gyakorlatilag csak statikus témák voltak fotózhatóak bemozdulás nélkül.
A géppel exponálni a kis fekete kar lenyomásával lehet. A nagyon egyszerű rugós zárszerkezetnek köszönhetően nincs külön zárfelhúzó, és külön exponáló gomb, hanem ezt a két funkciót egy kezelőszervben egyesítették. A kioldózsinór csatlakoztató hüvelye fölött a véletlen zárkioldást megakadályozó retesz található.
A B idő mellett 1/25, 1/50, és 1/100 s záridők közül választhatunk. Ezért hiába fűzünk a gépbe modern, pl.: ISO 400-as filmet: rövid záridők hiányában mozgó tárgyak akkor sem fényképezhetőek bemozdulás nélkül.
A blendét a gép objektívje alatt látható kör alakú tárcsával állíthatjuk be. A blenderendszer hihetetlenül egyszerű: egy fémlapba három különböző átmérőjű lyuk van belefúrva, — ezek közül értelemszerűen mindig egy van befordítva az objektív, és a film közé. A rendszer előnye, hogy a blende mindig kör alakú, ugyanakkor, — mivel nem kell az apró lamellákat mozgatni, — a működése is sokkal üzembiztosabb. Hátránya viszont, hogy mindössze három érték közül választhatunk: f7.7, f11, és f16.
A gép hátlapja a képen látható kallantyú "Z" (=zárva) állásból "NY" (=nyitva) állásba történő fordítása, és a filmtovábbító orsó kihúzása után vehető le.
Egyszerű boxgépről lévén szó, a képkereső nincs semmiféle kapcsolatban az élességállítással, — mindössze a képkivágás behatárolását segíti elő.
A szemléltetés kedvéért befűztem egy üres rollfilmes védőpapírt a gépbe. A hátlapon található nyomólemeznek köszönhetően kerül síkba a film.
A rollfilmes gépeken megszokott vörös ablak mögött látható az aktuális képkocka sorszáma, ill. ez nyújt segítséget a film továbbításakor is.
Tapasztalatok
Objektív: a saccolásos
élességállítás ellenére a képek közepe meglepően éles. A szélek
felé persze láthatóan gyengül az élesség, ezen azonban sokat lehet
javítani, ha nem a teljes nyíláson, hanem f11-en, vagy f16-on
használjuk az objektívet. Ehhez persze fényre is szükség lesz. ;)
A kép szélein van egy kis perspektivikus torzítás, ill. sötétedés,
de éppen ezek a "hibák" adják a Fotobox egyedi képvilágát.
Igazán szépek azok a képek lettek, amelyek közvetlen napsütésben
készültek: a szórt fényben készített felvételek szerintem kevésbé
lettek jók. Összegezve a Fotobox képvilága nekem "nagyon bejön" :
szeretném még sokat használni a későbbiekben.
Képkereső: nagyon pozitív véleményem van róla: egyrészt
világos a keresőkép, másrészt ami a legjobb, hogy pont azt
mutatja, ami később a filmen is visszaköszön majd. Nem többet, nem
kevesebbet. Én még nem találkoztam ennyire jól használható
átnézeti keresővel!
Zárszerkezet: ennél az volt az érzésem, hogy nem mindig
pontosak az idők: volt, hogy egymás után készítettem két felvételt
ugyanolyan megvilágítás mellett: az egyik kép jó lett, a másik
viszont láthatóan alulexponáltra sikerült. Tapasztalatom szerint
viszont az 1/50 s záridő is kitartható kézből, bemozdulás nélkül.
Összegezve a cikk tapasztalatait: a Fotobox gépet azoknak
ajánlom, akik utólagos képmódosító eljárások nélkül szeretnének
régies hatású képeket készíteni. Hálás darab, jó kezelhetőséggel,
egyedi képvilággal!
C) 2012.09.14-24. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!