Gossen Sixtomat
Kézi fénymérő a '60-as évekből…
Ebben a cikkben egy több mint 60
éves kézi fénymérőt szeretnék bemutatni. A Gossen Sixtomat
nem hivatásos, hanem amatőr fényképészek számára készült. 1952-58
között volt gyártásban, a németországi Erlangen városában.
A cég üzletfilozófiáját jól tükrözi, hogy noha a készüléknek 64
éve (!) megszűnt a gyártása, a felhasználói leírás a mai napig
megtalálható az internetes honlapjukon. (Ide kattintva megtekinthető pdf formátumban.)
Működési elvét tekintve az ún. szeléncellás-fénymérők
közé tartozik. A későbbi (modernebb, és pontosabb)
Cds-rendszerű fénymérőkkel szemben ennél nincs szükség külön
tápfeszültségre, mivel a kijelző működtetéséhez szükséges
energiát maga a szeléncella szolgáltatja. (Nagyon
leegyszerűsítve úgy fogható fel, mint a napelemes számológépek
szolárcellája.)
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen idős,
készüléktől nem várható el a hiteles mérés, azonban mint technikai
érdekesség, mindenképpen fontosnak tartottam a bemutatását.
A mérés megkezdése előtt a
készülék oldalán található tárcsán be kell állítani a használt
film érzékenységét. A gyors beállítás érdekében az amerikai ASA,
és a német DIN értékek is feltüntetésre kerültek.
A védőroló lehúzásával szabaddá
válik a fénymérő szenzora, amit a fényképezendő tárgy felé kell
fordítanunk. Ha igazán pontos mérést szeretnénk, akkor a fotó
témája elé egy 18%-os szürketáblát teszünk, és a mérést erre
végezzük el. Így a tárgy színe (túl sötét, vagy világos)
nem fogja befolyásolni a mérést.
A szelénes fénymérők jellemző negatív tulajdonsága az ún. memória-effektus: ha nagy fényhatás éri a szenzort, majd ezután egy sötétebb felületre mérünk, a fénymérő a korábbi értékből egy kicsit "megjegyez", és a ténylegesnél nagyobb értéket fog jelezni, ezzel fals mérést okoz. Ilyen esetekben érdemes egy kis időt várni két mérés között. Másik gyakori hiba, hogy az évtizedek alatt a szeléncella „megvakul”: hiába éri fény az érzékelőt, nem szolgáltat feszültséget. Ez utóbbi hiba sajnos nem javítható.
A szelénes fénymérők jellemző negatív tulajdonsága az ún. memória-effektus: ha nagy fényhatás éri a szenzort, majd ezután egy sötétebb felületre mérünk, a fénymérő a korábbi értékből egy kicsit "megjegyez", és a ténylegesnél nagyobb értéket fog jelezni, ezzel fals mérést okoz. Ilyen esetekben érdemes egy kis időt várni két mérés között. Másik gyakori hiba, hogy az évtizedek alatt a szeléncella „megvakul”: hiába éri fény az érzékelőt, nem szolgáltat feszültséget. Ez utóbbi hiba sajnos nem javítható.
A készülékben egy mutatós (ún.
Deprez-) műszer található, amely a fényelem által indukált
feszültség hatására kitér nyugalmi helyzetéből. Ezt követően a
képen jobb oldalt látható forgatógombot addig kell tekerni, amíg a
mutató, és az alatta lévő papíron végigfutó görbe metszésbe kerül.
(Forgatáskor a mutató alatti görbe, és a felette található
záridősor is elmozdul.) Végezetül a felső részen található
skálán leolvashatjuk az összetartozó záridő-blende párosokat.
A Gossen Sixtomat másik
szolgáltatása az ún. "Color Finder": ez az adott
felvételi helyszín megvilágításának színhőmérsékletét segíti
megállapítani. Erre akkor lehet szükség, ha fordítós (ún. dia-)
filmre fényképezünk: ezeknél ugyanis nincs lehetőség az utólagos
színszűrőzésre, a felvételkor kell gondoskodni a nyersanyagnak
megfelelő színhőmérsékletről. (pl. napfény érzékenységű film
esetén ha műfény megvilágítást használunk, akkor szükségünk
lesz egy műfény –> napfény konverziós szűrőre.)
C) 2012.07.25. Szegecs – A cikk és a
képek utánközlésének joga fenntartva!
Utolsó módosítás: 2022.12.11.