Szegecs weblapja

A higanytartalmú gombelemek hosszú évtizedeken át szinte kizárólagos áramforrásai voltak a korabeli fényképezőgépeknek, ill. fénymérőknek. Előnyös tulajdonságuk, hogy a névleges, 1,35 voltos feszültségüket a teljes élettartamuk alatt stabilan tartották, a lemerülésük előtt viszont hirtelen „letört” a feszültségük, így egyből észre lehetett venni, ha már használhatatlanná váltak. Emiatt (meg persze az iparági lobbi hatására) sokáig nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget annak, hogy az ilyen áramforrások belsejében található higany — még ha csekély mennyiségűnek is tűnik — rendkívül mérgező nehézfém, talajba, vízbe kerülése esetén súlyos környezetkárosodást okoz. Így aztán a '90-es évek elejétől kezdve az Európai Közösség tagállamai, majd később az Egyesült Államok is — több lépcsőben — folyamatosan kivezette a piacról a higanyos elemeket: gyártásuk, ill. forgalomba hozataluk egyaránt tiltott.

Még ma is számos olyan régi, analóg fényképezőgép, ill. kézi fénymérő van használatban a hobbifotósok eszközei között, amelyek ehhez a ma már betiltott elemhez lettek kalibrálva. Tekintsük át milyen — jelenleg is kapható — alternatív energiaforrások közül választhatunk:

Alkáli elemek: ezek az általában xxxA, ill. LRxx típusjelzéssel ellátott gombelemek olyan helyeken használhatóak jól, ahol a tartósság fontosabb, mint a stabil feszültség. Pl.: gyerekjátékok, zenélő kulcstartók, zsebszámológépek. Fotóscélú használatra elsősorban nem azért alkalmatlanok, mert feszültségük (1,5 volt) nagyobb, mint a velük kiváltani kívánt higanyos elemek 1,35 voltja, hanem azért, mert a kimeneti feszültségük a merülésük során folyamatosan csökken, ezáltal meghamisítják a mérést.

---

Lítium elemek: az otthoni háztartásokban a számítógép alaplapján (CR2032-es típus), vagy épp kerékpár sebességmérőjében találkozhatunk ezekkel a klasszikus — a gombelemeknél laposabb, de nagyobb méretű áramforrásokkal — amelyek névleges feszültsége 3 volt. Emiatt, ill. azért, mert méretbeli eltérésük miatt nem illeszkednek bele a régi fotótechnikai eszközök elemtartó fészkébe — fotós felhasználásra sajnos nem jöhetnek szóba.

---

Ezüst-oxid (másnéven: ezüst-cink) elemek: Az SRxx sorozatú gombelemek első karaktere a silver (= ezüst) szóból származik. Külsőre megtévesztésig hasonlítanak a fentebb bemutatott alkáli gombelemekhez. Leggyakrabban kvarcórákban, ill. mérőműszerekben találkozhatunk velük, ahol a referenciafeszültség pontossága elengedhetetlen. Merülési görbéje nagyon hasonló a higanyos elemekéhez, — ám mielőtt idejekorán örülnénk, hogy ezzel meg is van a tökéletes kiváltó típus, fontos megjegyezni, hogy az ezüst-oxid elemek névleges feszültsége 1,55 volt. Használatuk esetén tehát szükséges lehet a fényképezőgép, vagy a kézi fénymérő újrakalibrálása. A művelet viszont nem otthoni rutinfeladat, hanem fotóműszerészt igényel, és mivel ez a szakma lényegében kiveszett napjainkra, így nincs könnyű dolga annak, aki ezen megoldás mellett döntene.

Kompromisszumos megoldás lehet(ne) egy megfelelő dióda sorba kötése a nagyobb feszültségű ezüst-oxid elemmel: mivel a diódán nyitóirányban egy minimális feszültség mindenképpen esik, így egy ún. Schottky diódával 0,15…0,45 volt, míg egy régifajta germánium diódával 0,25…0,3 volt feszültségcsökkentést tudunk elérni. Sajnos azonban a diódánál a feszültségesés az átfolyó árammal nem lineáris kapcsolatban van, így ez a megoldás műszakilag nem tekinthető 100%-osnak. Más kérdés, hogy a gyakorlatban okoz-e akkora eltérést a mérésben, amely az expozícióra is hatással van. Erről teljes bizonyossággal csak az adott gép/fénymérő tesztelésével győződhetünk meg.

---

Cink-levegő elemek: A leginkább hallókészülékek feszültségforrásaiként ismert PRxx típusjelű gombelemek 1,4 voltot szolgáltatnak nagy stabilitással, — ezáltal ez a típus közelíti meg a legjobban a higanyos elemek jellemzőit. Jelentős hátrányuk viszont a rövid élettartamuk: az elem pozitív oldalán lévő lezárómatrica eltávolítását követően beinduló kémiai reakció kb. 2-4 hétig szolgáltat feszültséget. A cink-levegő elemeket a fentebb bemutatott típusokkal ellentétben általában hatos kiszerelésben forgalmazzák. A régi fényképezőgépekbe, fénymérőkbe történő fizikai illesztésükre a cikk végén mutatok egy lehetséges megoldást.

---

Mielőtt a kardunkba dőlnénk azzal, hogy „nincs remény”:

Érdemes alaposan átnézni a fényképezőnk, vagy fénymérőnk gyári dokumentációját, hogy eredetileg milyen áramforráshoz tervezték azt.

A fenti fotón látható kézi fénymérő esetében pl. biztosra vettem, hogy higanyos elemhez készült, ám a kezelési útmutatóban SR-44 (ezüst-oxid) szerepel, amely teljes mértékben azonos a benne lévő, de időközben lemerült GP357-tel. Ez a típus pedig könnyen, és olcsón beszerezhető a kereskedelemben.

Mivel a hallókészülékeknél alapvető szempont a lehetőség szerinti minél kisebb méret, így a hozzájuk való elemek is értelemszerűen apró méretűek. Még a legnagyobb, „675” jelzésű cink-levegő áramforrás is jóval kisebb, mint a régi fényképezőkben leginkább elterjedtnek számító RM-640-es higanyos gombelem. A nemzetközi licitálós oldalon ugyan több forrásból is beszerezhető sárgarézből esztergált „toldó”, amely kétség kívül nagyon esztétikus, cserébe teljesen horror áron (13…30 € + postaköltség) kínálják. Otthoni megoldásként inkább közönséges csavaralátéteket hívtam segítségül, amelyekből annyit pakoltam egymás alá, hogy a 675-ös elem passzosan elférjen az RM640-es helyén. Feladatát tökéletesen ellátja, és lényegében ingyen volt… :)

Balra: méretkülönbség az RM-640 (higanyos) és a 675-ös (cink-levegő) elemek között. Jobbra: „mechanikai illesztés” 0 Ft-ból. ;)

C) 2023.08.18-22. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!