Szegecs weblapja

A nemzetközi licitálós oldalon gyakran találkozom olyan filmekkel, amelyeknek korábban még a létezéséről sem tudtam. Így volt ez az Ilford Mark V esetében is, amelyről az eladó azt írta, hogy nem tudta ellenőrizni: van-e film a dobozban, ezért dekorációként kínálja eladásra. "Természetesen" mindez a legapróbb betűvel, a szöveg alján szerepelt, amelyet — eléggé elítélhető módon — már csak azt követően olvastam el, hogy licitet tettem a filmre. Izgalmas napok következtek ezután, hiszen külföldi postaköltséggel együtt kissé drága mulatság lett volna egy üres dobozt megvenni. ;) Nagy megkönnyebbülést okozott, amikor a kézhezvétel után sötétkamrába vonulva felbontottam a dobozt, és kitapintottam, hogy ebben bizony film van! Tanulság: mindig görgessünk le az oldal legaljára, mielőtt licitálni kezdünk! :))

Az Ilford Mark V filmről meglehetősen kevés információ lelhető fel az interneten: a Google találatai között leginkább olyan oldalak szerepelnek, ahol hozzám hasonló késői felhasználók szeretnének információkat szerezni erről a nyersanyagról. Annyit sikerült kiderítenem, hogy ez a fekete-fehér mozinegatív újkorában ISO 500-as érzékenységgel rendelkezett. Ez a tény, ill. az, hogy a matricán lévő, stilizált Napot ábrázoló ILFORD emblémát 1965-től a '70-es évek végéig használták meglehetősen kétségessé tették a film felhasználhatóságát, — ám éppen ezek az őskori nyersanyagok jelentik számomra a legnagyobb kihívást a lejárt filmes hobbiban.

Érdekesség még a címkére nyomtatott "EMULSION OUT" felirat: ebben a dobozban a negatív az emulziós oldallal kifelé van feltekerve az orsóra. Egyes filmfelvevő gépekbe ugyanis így lehet helyesen befűzni az exponálatlan anyagot.

A dobozon jelenlévő korróziónyomokból ítélve ez a film — kedvelt mondásommal élve — "kapott az élettől". ;)
Szerettem volna (egyszerű módszerekkel) meggyőződni a film valódi érzékenységéről, ezért egy másfél méteres bekazettázott filmdarabbal, egy külső fénymérővel, valamint az EOS 50E fényképezőmmel útra keltem ún. expósorozatokat készíteni. Ennek során különböző helyszíneken egymás után készítettem ugyanarról a témáról öt-öt felvételt úgy, hogy a fénymérőn az ISO érzékenységet 1-1 fokozattal csökkentettem. Ahogyan műszaki dokumentáció, úgy hívási adatok sem álltak rendelkezésemre a Mark V-höz, ezért a régi HP5, ill. HP4 negatívok adatlapjait megvizsgálva saccoltam meg a megfelelőnek vélt kidolgozási időt. (Kodak D76 törzsoldat (stock) 8 perc @ 20,1°C, 4 perces előmosással.)

A tesztfilmet így előhívva, majd szabad szemmel, ill. szkennerrel megvizsgálva azt tapasztaltam, hogy az ISO 100-as érzékenységhez tartozó beállításokkal lettek a legjobb minőségűek a képek.

ISO 400/200/100/50/25 beállításokkal készült tesztképek

Amint arra számítani lehetett, a film — életkorából adódóan — erős alapfátyollal rendelkezik. Számomra komoly kihívást okozna, ha ezekről a negatívokról papírképeket kellene nagyítanom, azonban a szkenner szerencsére könnyen megbirkózott a beolvasással, így végül értékelhető fotók kerülhettek a webgalériába. A szemcsézettség a magas ISO érzékenység, és a lejárat miatt viszonylag erős, de nem zavaró.
Mivel ez egy mozifilm, ezért képkocka számozás helyett ún. lábszámozás található rajta, "ILFORD SAFETY FILM", ill. "SJ7 A73 7 84" feliratokkal váltakozva. Ez utóbbi kódsorozat a gyártással kapcsolatos információkat tartalmazza összesen 9 karakterben. Pl. az első helyen álló S betű a Mark V típust jelenti. Sajnos a teljes visszafejtéshez szükséges kódtáblát nem sikerült megtalálnom a netes kereséseim során, pedig ilyen módon a gyártás időpontja is kideríthető lenne.