Instamatic filmkazetták utántöltése
…nem kell lemondanunk a régi, pak-filmes gépek használatáról
A 126-os filmformátumot a Kodak
cég mutatta be 1963-ban, és elsősorban az általuk gyártott
Instamatic gépek filmjeként vált ismertté.
Mivel ezen filmek ipari méretű gyártása2007-ben befejeződött, így a még itt-ott fellelhető példányok is sok évvel ezelőtt lejártak, ráadásul a bizonytalan minőségük ellenére igen magas összegekért jelennek meg a nemzetközi licitálós oldalon. Némi sötétkamrás jártassággal azonban a hagyományos (135-ös) filmek is beletölthetőek a 126-os kazettákba, így semmi akadálya annak, hogy a régi gépeket színes, vagy fekete-fehér filmekkel is kipróbáljuk.
Mivel ezen filmek ipari méretű gyártása2007-ben befejeződött, így a még itt-ott fellelhető példányok is sok évvel ezelőtt lejártak, ráadásul a bizonytalan minőségük ellenére igen magas összegekért jelennek meg a nemzetközi licitálós oldalon. Némi sötétkamrás jártassággal azonban a hagyományos (135-ös) filmek is beletölthetőek a 126-os kazettákba, így semmi akadálya annak, hogy a régi gépeket színes, vagy fekete-fehér filmekkel is kipróbáljuk.
Első lépésben szét kell
pattintani a kazettát. Legyünk óvatosak, mert ha elreped, akkor
onnantól kezdve már nem használhatjuk fotózáshoz, mivel nem lesz
fényzáró többé. Az alábbi képen jól látható, hogy a film alatt egy
fekete védőpapír van, akárcsak a 120-as rollfilmeknél. Ezt a
papírt ne dobjuk ki: még szükség lesz rá.
A kazetta üzemszerű
használatához a képen látható egységekre lesz szükségünk:
- előlap
- hátlap
- feltekercselő orsó
Azért, hogy a film az eredeti
síkban feküdjön, ill. a fényzárás is megfelelő legyen, vágjunk le
a védőpapírból egy akkora darabot, ami mindkét oldalon túlnyúlik a
képkapu síkján!
Ügyeljünk arra, hogy a védőpapír
rendesen felfeküdjön, ne legyen gyűrött, majd ezek után a két
végét rögzítsük celluxszal! A perforáció helyénél eredetileg nem
vágtam ki a papírt, de az első próbánál kiderült, hogy erre mégis
szükség van, mert különben a fényképezőgép zárfelhúzást végző kis
karja ki fog ugrani a lyukakból, és a filmtovábbítás
megbízhatatlanná válik.
Eddig dolgozhattunk nappali,
vagy lámpafénynél, a következő műveletek azonban csak
sötétkamrában végezhetőek el!
Az alábbi eszközökre lesz szükségünk
a sötétkamrában:
- az üres 126-os kazetta,
- méterfilm,
- olló, szigetelőszalag.
24 kockányi (kb. 100-110 cm)
filmet vágjunk le a méterfilmből, és az egyik végét
szigetelőszalaggal rögzítsük az orsóra! Hosszabbat nem érdemes,
mert nem fog elférni, és gond lesz a filmtovábbítással.
Figyeljünk arra, hogy a film hordozó oldala (tapintásra
csúszósabb) nézzen a védőpapír irányába!
A film másik végét óvatosan
feltekerjük, és a kis vályúba helyezzük. A feltekercselő orsót is
tegyük a helyére, és miközben egyik kezünkkel lefogjuk a filmet,
hogy ne ugorjon ki a helyéről, a másik kezünkkel óvatosan
rápattintjuk a kazettára a fedlapot.
A biztonság kedvéért érdemes a
kazetta két (rövidebbik) oldalát fekete szigszalaggal
leragasztani, nehogy véletlenül szétugorjon, és a film
tönkremenjen.
Bár a védőpapír megóvja a filmet
attól, hogy hátulról fényt kapjon, a rajta lévő számlálót úgysem
tudjuk már használni, így azt is leragaszthatjuk
szigetelőszalaggal. Készen is vagyunk!
Az Instamatic gépek a perforáció
alapján "tudják", hogy a filmtovábbítás mikor "húzta
be" a következő képkockát. Amíg az eredeti 126-os filmnél
minden képhez egyetlen perforációs lyuk tartozik, addig a
kisfilmnél ezekből nyolc található.
A 135-ös filmmel utántöltött
kazetta "becsapja" az Instamatic gépet, ezért fontos, hogy
két kép közé üres felvételeket is készítsünk. Ilyenkor a
ruhánkkal, vagy egy fekete kendővel letakarjuk az objektívet, majd
többször egymás után elsütjük a gépet. Ha ezt nem tesszük meg,
akkor a felvételek egymásra exponálódnak. Erre mutat példát a
fenti fotó. Azt, hogy két exponálás közé pontosan mennyi üres
felvételt kell készítenünk, csak kísérletezés alapján lehet
kideríteni.
Ennek megfelelően elfényképeztem
egy tekercs filmet olyan módon, hogy két felvétel közé először
egy, majd kettő, három, és végül négy üres felvételt exponáltam. A
tesztfilm előhívása után a negatívot kiértékelve egyértelművé
vált, hogy két "vakfelvétel" esetén már nem csúsznak egymásra a
képek, és kb. 1-3 cm hely lesz közöttük, ami a digitalizálást is
megkönnyíti.
Ha szerencsénk van, akkor a
gyári feliratok, képkocka számok éppen a felvételünk alá fognak
kerülni, - ezzel minden egyes kép egyedivé válik.
A tesztképek Szolnokon készültek, 2013.04.13-án.
Film: lejárt Fortepan 400 Professional.
Hívás: Rodinal Special: 4,5 perc @ 21 °C.
2013.04.14.