Instamatic filmkazetták utántöltése
…nem kell lemondanunk a régi, pak-filmes gépek használatáról
 A 126-os filmformátumot a Kodak
              cég mutatta be 1963-ban, és elsősorban az általuk gyártott
              Instamatic gépek filmjeként vált ismertté.
Mivel ezen filmek ipari méretű gyártása 2007-ben befejeződött, így a még itt-ott fellelhető példányok is sok évvel ezelőtt lejártak, ráadásul a bizonytalan minőségük ellenére igen magas összegekért jelennek meg a nemzetközi licitálós oldalon. Némi sötétkamrás jártassággal azonban a hagyományos (135-ös) filmek is beletölthetőek a 126-os kazettákba — így semmi akadálya annak, hogy a régi gépeket színes, vagy fekete-fehér filmekkel is kipróbáljuk.
            Mivel ezen filmek ipari méretű gyártása 2007-ben befejeződött, így a még itt-ott fellelhető példányok is sok évvel ezelőtt lejártak, ráadásul a bizonytalan minőségük ellenére igen magas összegekért jelennek meg a nemzetközi licitálós oldalon. Némi sötétkamrás jártassággal azonban a hagyományos (135-ös) filmek is beletölthetőek a 126-os kazettákba — így semmi akadálya annak, hogy a régi gépeket színes, vagy fekete-fehér filmekkel is kipróbáljuk.

 Első lépésben szét kell
              pattintani a kazettát. Legyünk óvatosak, mert ha elreped, akkor
              onnantól kezdve már nem használhatjuk fotózáshoz, mivel nem lesz
              fényzáró többé. Az alábbi képen jól látható, hogy a film alatt egy
              fekete védőpapír van, akárcsak a 120-as rollfilmeknél. Ezt a
                papírt ne dobjuk ki: még szükség lesz rá.
            
A kazetta üzemszerű
                használatához a képen látható egységekre lesz szükségünk:
              - előlap
- hátlap
- feltekercselő orsó

Azért, hogy a film az eredeti
              síkban feküdjön, ill. a fényzárás is megfelelő legyen, vágjunk le
              a védőpapírból egy akkora darabot, ami mindkét oldalon túlnyúlik a
              képkapu síkján!
            
Ügyeljünk arra, hogy a védőpapír
              rendesen felfeküdjön, ne legyen gyűrött, majd ezek után a két
              végét rögzítsük celluxszal! A perforáció helyénél eredetileg nem
              vágtam ki a papírt, de az első próbánál kiderült, hogy erre mégis
              szükség van, mert különben a fényképezőgép zárfelhúzást végző kis
              karja ki fog ugrani a lyukakból, és a filmtovábbítás
              megbízhatatlanná válik.
            
Eddig dolgozhattunk nappali,
                vagy lámpafénynél, a következő műveletek azonban csak
                sötétkamrában végezhetőek el!
            Az alábbi eszközökre lesz szükségünk
              a sötétkamrában: 
            - az üres 126-os kazetta,
- méterfilm,
- olló, szigetelőszalag.
24 kockányi (kb. 100-110 cm)
                filmet vágjunk le a méterfilmből, és az egyik végét
                szigetelőszalaggal rögzítsük az orsóra! Hosszabbat nem érdemes,
                mert nem fog elférni, és gond lesz a filmtovábbítással.
                Figyeljünk arra, hogy a film hordozó oldala (tapintásra
                csúszósabb) nézzen a védőpapír irányába!
            
A film másik végét óvatosan
              feltekerjük, és a kis vályúba helyezzük. A feltekercselő orsót is
              tegyük a helyére, és miközben egyik kezünkkel lefogjuk a filmet,
              hogy ne ugorjon ki a helyéről, a másik kezünkkel óvatosan
              rápattintjuk a kazettára a fedlapot.
            
A biztonság kedvéért érdemes a
              kazetta két (rövidebbik) oldalát fekete szigszalaggal
              leragasztani, nehogy véletlenül szétugorjon, és a film
              tönkremenjen.
            
Bár a védőpapír megóvja a filmet
                attól, hogy hátulról fényt kapjon, a rajta lévő számlálót úgysem
                tudjuk már használni, így azt is leragaszthatjuk
                szigetelőszalaggal. Készen is vagyunk!
              Az Instamatic gépek a perforáció
                alapján „tudják”, hogy a filmtovábbítás mikor „húzta
                  be” a következő képkockát. Amíg az eredeti 126-os filmnél
                minden képhez egyetlen perforációs lyuk tartozik, addig a
                kisfilmnél ezekből nyolc található.
            
A 135-ös filmmel utántöltött
              kazetta „becsapja” az Instamatic gépet, ezért fontos, hogy
              két kép közé üres felvételeket is készítsünk. Ilyenkor a
              ruhánkkal, vagy egy fekete kendővel letakarjuk az objektívet, majd
              többször egymás után elsütjük a gépet. Ha ezt nem tesszük meg,
              akkor a felvételek egymásra exponálódnak. Erre mutat példát a
              fenti fotó. Azt, hogy két exponálás közé pontosan mennyi üres
              felvételt kell készítenünk, csak kísérletezés alapján lehet
              kideríteni.
            
Ennek megfelelően elfényképeztem
              egy tekercs filmet olyan módon, hogy két felvétel közé először
              egy, majd kettő, három, és végül négy üres felvételt exponáltam. A
              tesztfilm előhívása után a negatívot kiértékelve egyértelművé
              vált, hogy két „vakfelvétel” esetén már nem csúsznak egymásra a
              képek, és kb. 1-3 cm hely lesz közöttük, ami a digitalizálást is
              megkönnyíti.
            
Ha szerencsénk van, akkor a
                gyári feliratok, képkocka számok éppen a felvételünk alá fognak
                kerülni — ezzel minden egyes kép egyedivé válik.
              A tesztképek Szolnokon készültek, 2013.04.13-án.
Film: lejárt Fortepan 400 Professional.
Hívás: Rodinal Special: 4,5 perc @ 21 °C.
2013.04.14.