Szegecs weblapja

A Kádár-rendszerben a hagyományos postai feladatok mellett többek között a televíziós és rádiós műsorszórás, továbbá a közcélú vezetékes telefonhálózat is a Magyar Postához tartozott. Utóbbi terület végtelenül elmaradott színvonalon volt már a ’80-as évek legelején is. Éveket kellett várni egy-egy vezetékes állomásra, a mobiltelefonok pedig akkoriban csak a fejlett nyugati országokban léteztek. Nemcsak a magánembereknek, de a termelő üzemek jelentős részének — ahogyan számos kereskedelmi cégnek is — telefonvonal nélkül kellett élnie a mindennapjait.

Az évtized végére világossá vált, hogy az elmaradott fejlesztések csak külső pénzügyi befektetői források bevonásával valósíthatóak meg. Az átláthatóság és a befektetői körök számára vonzóbbá tétel érdekében a Magyar Postát három részre osztották. Az anyagcég megmaradása mellett létrejött a televíziós és rádiós műsorszórásért felelős Magyar Műsorszóró Vállalat (később: Antenna Hungária), valamint 1989 decemberében — szintén önálló cégként — a vezetékes telefonhálózatot üzemeltető Magyar Távközlési Vállalat.

1991 decemberében a vállalatot részvénytársasággá alakították át. A Matáv ekkor még 100%-os állami tulajdonban volt, mert a jogszabályi háttér nem tette lehetővé az értékesítését.

1993 júliusában lépett hatályba a távközlési törvény — ezt követően írták ki a Matáv privatizációs pályázatát. Az év utolsó napjaiban meg is kötötték a szerződést a Deutsche Telekom és az AT&T cégek által alapított konzorciummal. Az új tulajdonosok a részvények megvásárlásával együtt komoly fejlesztési kötelezettséget is vállaltak. Az ezredforduló közeledtével a Matáv tőzsdére lépett, ill. a magyar állam megvált az utolsó részvényeitől is. A következő évek során a Deutsche Telekom többségi részesedét szerzett, majd 2005-ben a Matáv nevet (Magyar) Telekomra cserélték.

A telefonhálózat fejlesztéséhez új központok létesítése mellett új kábelek fektetése, ill. az ezeket fogadó szerelvények telepítése is szükséges volt. Utóbbiakkal a mai napig bárki találkozhat az utcán oszlopokra telepítve, vagy éppen társasházak kapualjaiban. Mivel több ezer ilyen doboz található az országban, szerencsére számos olyan példány is van közöttük, amely megúszta az elmúlt harminc év névváltoztatásait, és a mai napig büszkén viseli a régi nevet és céglogót — hóban, sárban, napsütésben.

A címben szereplő Matávos dobozok valójában a földkábelben található érpárok kifejtésére szolgálnak: innen már közvetlenül a felhasználási helyre indulnak tovább a telefonvezetékek.

Technikatörténetileg ez a típus számít a legkülönlegesebbnek: nemcsak azért, mert kronológiai sorrendben a legrégebbi, hanem azért is, mert a Matáv vállalatként mindössze két évig létezett.

A részvénytársasággá alakulással az embléma maradt a régi, ám az ezt követően gyártott feliratokon már az új cégforma került feltüntetésre. Hosszú éveken át használták ezt a matricát: a legtöbb — mai napig megmaradt — „régi logós doboz” ebbe a kategóriába tartozik.

Az arculatváltás szinte minden cégnél a pótcselekvés, az értelmetlen pénzszórás, a feleslegesen fizetett „csókos” munkavállalók kényszeres önigazolásának, továbbá a külsős haverok pénzhez juttatásának mintapéldája szokott lenni. Hosszas értekezletek, közhelyekkel telepakolt értelmetlen hatástanulmányok állnak mögötte, miközben a valódi problémák feltárására, a fejlődési lehetőségek megtalálására már nem jut sem pénz, sem energia. A Matáv menedzsmentje az ezredforduló idején döntött úgy, hogy új logóra van szükség: azt gondolták: ettől lesz majd több ügyfél, ill. nagyobb profit. Akkori áron több mint félmilliárd forintot (!) szórtak el a fenti, új logó bevezetésére. A kiadott sajtóközlemény szerint:

Kemény szavak voltak ezek akkor is — de még bő két évtizeddel később újraolvasva is azok…