Műbőrplafonos Ikarus 260-asok a BKV-nál
guruló időgépek a kétezres években
A több évtizeden át gyártott
Ikarus 200-as buszcsalád utasterének tetejét az évek során
különböző mintázatú, műanyagbevonattal ellátott, préselt
forgácslapból kivágott táblákkal, ún. dekorit-, vagy
dekorlemezekkel fedték be. A Budapesti Közlekedési Vállalathoz
azonban 1986-ban érkezett egy olyan Ikarus 260-as széria, amelybe
nem a megszokott, hanem egy újfajta — műbőr bevonatú — borítás
került. Ezek a „műbőrplafonos 260-asok” kívülről teljesen
ugyanúgy néztek ki, mint az átlag utas által már évek óta
megszokott példányok:
BPI-602 @ Pestszentlőrinc
vasútállomás - 2005.12.20.
Ám az utastérbe belépve, és ott
felfelé pillantva azonnal feltűnővé vált a műbőr borítás. (Persze
csak azok számára, akik figyelnek ilyenre, és nem maguk elé
meredve töltik az utazás perceit.)
BPI-602 belülről
Ezek a példányok már gyárilag
fénycsöves utastérvilágítással érkezetek — tehát ezek nem utólag
kerültek beléjük, mint ahogyan azt többen gondolják.
A műbőrplafonon fekete színű szellőzőrácsokat is láthatunk:
segítségükkel tudott távozni a fém tető, és az utastéri burkolat
között lecsapódó pára. A későbbi felújítások/cserék során ezeket a
szellőzőket már nem tették vissza, ennek eredménye volt a gyakorta
felhullámosodó, megdagadó dekorlemez.
BPI-607 @ Csepel, Szent Imre tér -
2006.10.26.
Szintén műbőrös volt a BPI-607-es
gép is, amely a fotó készítése idején a Dél-pesti garázs
állományát gazdagította. A BKV-s Ikarusok jellegzetessége volt
akkoriban a lökhárítóból kilopott ködlámpa helyének lelemezelése.
Dél-pesti sajátosságnak számított a lépcsők oly módon történő „felújítása”,
amikor nyitott ajtó mellett egyszerűen telifújtak mindent szürke
festékkel, így aztán jutott az eredetileg fekete kapaszkodókra
ugyanúgy, mint az ajtók gumiszigetelésére is.
BPI-607 műszerfala
A műszerfal jobb szélső paneljén
még láthatóak a fekvő téglalap alakjuk miatt „szélesvásznúnak” is
nevezett, pirosról rózsaszínre fakult visszajelzőlámpák. Felül, az
utólag felszerelt — az üzemanyaglopást megnehezítő — átfolyásmérő
mechanikus kijelzője mellett az ún. DIR (Diszpécseri Irányító
Rendszer) URH rádiójának kezelőpanelje látható.
A BPI-607 műbőrplafonjából már
kipotyogtak a szellőzőrácsok, és — amint az a fotón látható —
ezeket nem is pótolták.
A 30-as vonal — mint az élő járműmúzeum
BPO-072 - 2006.09.16.
A Keleti pályaudvar mögül induló
30-as járat joggal nevezhető élő járműmúzeumnak. Anno itt jártak
az utolsó ráncajtós 260-asok, jelenleg (a cikk írásának idején:
2022 június) pedig az utolsó 280-asok törzshelye
hétköznapokon. Így aztán semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy
2006 őszén — amikor ezen cikk fotói készültek — műbőrös gépekkel
is lehetett itt találkozni.
Ez a — láthatóan sokat megélt —
Villtesz gyártmányú vészjelző nyomógomb egy időben szinte az
összes 200-asban megtalálható volt, legyen szó helyi, vagy
távolsági buszról. Gyermekkorunk nagy kérdése volt, hogy mi
történik, ha megnyomjuk, ám egyrészt nem értük el, másrészt nem
mertük megtenni, — így végül már felnőttként, egy céges nyílt
napon sikerült választ találni a kérdésre: a vezetőfülke
burkolata alatt elhelyezett elektromechanikus csengő szólal meg
ilyenkor.
Részlet a BPO-072 utasteréből.
A klasszikus, fekete bevonatú,
Debrecen típusú ülések, oldalkapaszkodó, ill. a tetőborításról
már ismert fekete szellőzőrács szintén a mindennapok része volt
egy időben, ezek nem a műbőrplafonos kocsik kiváltságai.
Mi lett velük?
A sorozat tagjainak legnagyobb
része mindenféle felújítás nélkül került bontóba, míg néhány
példány (a krónikus járműhiány következtében) külső-belső
felújítást kapott, amelynek során természetesen már nem
építették vissza a megsárgult, addigra már nem éppen esztétikus
műbőrborításokat.
C) Szegecs - 2022.06.19-29.
Legutóbbi frissítés: 2024.06.22.