Tartós teszt: Nespresso Inissia (EN80.O - 2016)
kapszulás kávéfőző

Amikor 2016-ban egy évek óta jól
bevált Bialetti
Brikka mokkafőző tulajdonosaként úgy döntöttem, hogy
beszerzek mellé egy kapszulás gépet is, alapvetően az a cél
vezérelt, hogy pl. hajnali napindításokkor is ihassak viszonylag
normális minőségű kávét, amikor nincs idő (vagy inkább: kedv☺) a
frissen darálással, gépbetöltéssel, majd a kávé elfogyasztása
utáni mosogatással, a főző szárazra törlésével foglalkozni. Olyan
gépet kerestem, amelyhez nagy választékban lehet kapszulákat
venni, nem csillagászati árakon. Akkoriban a Nespresso
kapszulás rendszeréről már lejárt a szabadalmi védelem, így más
gyártók is készíthettek hozzá kompatibilis kávékapszulákat,
miközben pl. az Aldi, a Tschibo, vagy a szintén Nestlé Dolce
Gousto rendszere teljesen zárt volt: csak a saját kapszuláikkal
lehetett őket használni. Az aldis Martello halálát pl. a
hitvány minőségű gépek okozták: pár év után el is engedték ezt a
vonalat, pedig a hozzájuk való kávék amúgy jók voltak.
Szerintem a Nespresso saját
kávékapszulái a kezdetektől fogva aránytalanul drágák — persze
valahol meg kell fizetni a kispolgári nagyzolást, a
reklámarc George Clooney gázsiját, a csúcsidőben sugárzott
tévéreklámokat, meg azt is, hogy a Nespresso-s kapszulákat nem
lehet a sarki kisboltban, vagy a bevásárlás miatt amúgy is
felkeresett szupermarketekben megvásárolni, csak az Andrássy úton,
meg az exkluzív plázás boltokban, amelyeknek a bérleti díját
hónapról-hónapra valaki(k)nek ki kell csengetnie. Őszinte leszek:
én nem akartam/akarom ezt finanszírozni, így eredeti kapszulából
csak a csomagban lévő bemutató szettet, ill. a mellé kapott
utalványból vásárolt öt eredeti csomagot használtam — a
későbbiekben kizárólag „kompatibilis” kapszulákkal „etettem” a
gépet.

A kávéfőző dobozában — kiváló
marketingérzékről tanúságot téve — egy 16 kapszulás „demó szett”
is volt, amely alapján a T. Vásárló kockázatmentesen eldöntheti,
hogy melyik (saját ízlésének megfelelő) fajtából fog majd a
későbbiekben rendszeresen vásárolni.
Az Inissia fantázianevű gépet a Nespresso megbízásából a DeLonghi, ill. a Krups cégek logójával gyártatják a világ több táján különféle OEM összeszerelő üzemekben. Az enyém pl. pont Magyarországon készült:

Utángyártott vagy kompatibilis kapszulák?
Az első megnevezés azért nem
pontos, mert a nem a Nespresso által forgalmazott kávék sem
hamisítványok, vagy koppintások: egyszerűen csak más
kereskedő/pörkölő cégek termékei, amelyek ettől még lehetnek
ugyanolyan jók, vagy jobbak, mint a pláza shopokban kaphatók.
Az évek során sokfajta Nespresso-kompatibilis kávét kipróbáltam: az Inissia mindegyikkel boldogult, azonban hosszú távú használatra érdemes mindenképpen olyan kapszulát választani, amely vagy teljesen fémből van, vagy ha az oldala műanyag is, az alja, ill. a teteje (amelyeket kiszúr a gépben lévő kés) legyen fémből. A műanyag aljú kapszulák egy idő után kicsorbítják a késeket, amelyek utána nem fogják tudni normálisan átszakítani a főzéskor a kapszulákat.
Az évek során sokfajta Nespresso-kompatibilis kávét kipróbáltam: az Inissia mindegyikkel boldogult, azonban hosszú távú használatra érdemes mindenképpen olyan kapszulát választani, amely vagy teljesen fémből van, vagy ha az oldala műanyag is, az alja, ill. a teteje (amelyeket kiszúr a gépben lévő kés) legyen fémből. A műanyag aljú kapszulák egy idő után kicsorbítják a késeket, amelyek utána nem fogják tudni normálisan átszakítani a főzéskor a kapszulákat.
Kapcsolatunk vége…
A rendszeres karbantartások,
vízkőmentesítések ellenére 2025 tavaszán a gép elkezdett
inkontinenssé válni: főzés közben a tiszta, de már felmelegített
víz egy részét maga alá engedte, ami nemcsak kellemetlen
jelenség, de feszültség alatt lévő berendezések esetében nem is
biztonságos. Mivel a javítás a szervizek rezsióradíja, ill. az
ide-oda szállítás költsége miatt kb. a gazdasági totálkárral
egyenlő — nomeg villamos végzettségű emberként már csak szakmai
büszkeségből is — úgy gondoltam, hogy majd megjavítom én
magamnak. Biztosan nem lehet komoly baja, hiszen ezek a gépek a
profitmaximalizálás miatt a végtelenségig le vannak
egyszerűsítve: ha bármit elvennénk belőle, már működésképtelenek
lennének.
Mivel hivatalos
szervizdokumentáció nincs fenn a neten, ezért Youtube-os
videókat kezdtem tanulmányozni, amelyekből hamar kiderült
számomra, hogy a Nespresso gépeket ugyanolyan elvek mentén
tervezték, mint pl. az Apple okostelefonjait, vagy laptopjait:
legyen annyira körülményes vagy lehetetlen a szétszedés, ill. a
javítás, hogy a vásárlónak már ne érje meg megcsináltatni, hanem
vegyen inkább újat, hiszen az pörgeti a gazdaságot, meg a
részvényárakat. Az meg kit érdekel, hogy közben megfulladunk az
elektronikai hulladékoktól: elég felpakolnunk ezeket hatalmas
hajókra, amelyek elviszik fejletlen országokba: mérgezzék csak
ott az embereket, a talajt, a vizeket, meg a levegőt. :((((
A szétszedős videókat megnézve azt éreztem, hogy inkább nem állok neki javítani, hanem felteszem valamelyik adás-vételi portálra korrektül leírva a hibajelenséget, aztán küzdjön vele, aki akar. Pár nappal később mégiscsak belefogtam a szerelésbe — utólag elmondhatom: hiba volt. Mindent aprólékosan úgy csináltam, ahogyan a videók mutatták (csavarok nélkül, pattintással van az egész összeszerelve: ha nem feszíti meg eléggé az ember a füleket, nem lehet szétszedni az elemeket, ha viszont a szükségesnél jobban megfeszíti, azonnal törik a rideg műanyag, onnantól kezdve pedig kuka az egész). Én kb. 99%-os szintig sikeresen eljutottam, ám amikor a termoblokk részhez szerettem volna hozzáférni, a képen látható műanyagfül azonnal eltört:
A szétszedős videókat megnézve azt éreztem, hogy inkább nem állok neki javítani, hanem felteszem valamelyik adás-vételi portálra korrektül leírva a hibajelenséget, aztán küzdjön vele, aki akar. Pár nappal később mégiscsak belefogtam a szerelésbe — utólag elmondhatom: hiba volt. Mindent aprólékosan úgy csináltam, ahogyan a videók mutatták (csavarok nélkül, pattintással van az egész összeszerelve: ha nem feszíti meg eléggé az ember a füleket, nem lehet szétszedni az elemeket, ha viszont a szükségesnél jobban megfeszíti, azonnal törik a rideg műanyag, onnantól kezdve pedig kuka az egész). Én kb. 99%-os szintig sikeresen eljutottam, ám amikor a termoblokk részhez szerettem volna hozzáférni, a képen látható műanyagfül azonnal eltört:

Innentől már egyértelmű volt,
hogy ennek annyi, de kíváncsiságból tovább folytattam a
szétszedést, míg kiderült, hogy nem tömítéshiba, hanem a
termoblokk kilyukadása okozta a vízfolyást. Ezt követően az
összes alkatrészt bedobáltam egy műanyag zacskóba, másnap pedig
leadtam elektronikai hulladékként a közeli gyűjtőponton. A végül
sikertelenül végződött javítás közben egyébként meglepődve
láttam, hogy a rendszeres karbantartások, vízkőmentesítések
ellenére mennyi kávézsír rakódott le a kapszulaházban, amihez
ráadásul szétszedés nélkül hozzá sem lehet férni:

Összegzés…
Ha azt nézem, hogy a gép közel
10 éven át hiba nélkül kiszolgált, akkor nincs okom panaszra:
felfogható úgy, hogy megszolgálta az árát, lehet újat venni a
boltban.
Időközben azonban a száraz
nyarak miatti sorozatos rossz kávétermések következtében
jelentősen megdrágultak nemcsak a szemes, hanem a kapszulás
kávék is, amely természetesen érintette az utángyártott
kapszulák piacát is. Nekem a jelenlegi ár/érték arányban már nem
éri meg a kapszulás kávé használata — így a rendszert végül
„elengedtem”: az Inissia helyett nem vettem másik Nespresso
gépet.
© Szegecs – 2026.02.20.