Olympus AF-1 mini
Autofókuszos fényképezőgép meglepően jó képminőséggel a ’90-es évekből…
Első látásra megtetszett az Olympus
AF-1 mini fényképezőgép, amelyet a szolnoki lomisbolt egyik
ládájában pillantottam meg — egybeömlesztve mindenféle karácsonyi
füzérrel, ill. más haszontalanságokkal. 300 Ft-ot kapott a
pénztáros, hazatérés után a gép pedig egy jó alapos tisztítást és
fertőtlenítést. Ennek hatására gyakorlatilag úgy néz ki, mintha
most jött volna ki a gyárból. Míg a ’80-as évek autofókuszos
kompaktjainak tervezésekor gyakorlatilag csak derékszögű
vonalzókat használtak, addig az 1995-ben bemutatott AF-1 mini
mérnökei láthatóan igyekeztek minél jobban elrugaszkodni az
elavult, kocka dizájntól. A tervezők számára kitűzött feladat
valószínűleg egy olyan gép megalkotása volt, amelyet akár egy
ingzsebben is magunkkal vihetünk bárhova, de ennek ellenére mégis
jó minőségű képet képes készíteni.
Bekapcsoláshoz elegendő a „kopoltyút”
eltolni: ezzel azonnal szabaddá válik az objektív, illetve az
átnézeti keresőnek a téma felé néző ablaka is. Praktikus ez a
megoldás, mert így a sérülésre leginkább érzékeny részek védve
vannak a szállítás közbeni károsodásoktól. A beépített vaku
mindössze 10-es kulcsszámmal rendelkezik, magyarul nem
ezzel kell fotózni „a gyerek szalagavatóját”,
vagy éppen a napfogyatkozást (sic!), mert arra nem
alkalmas.
Közeli képeknél, ill. ISO 400-as
érzékenységű film használata mellett viszont még épp elegendő
lehet a teljesítménye.
A gép legfontosabb kezelőszerve a
felül, jobb szélen található exponálógomb. Félig lenyomva az
autofókusz rendszer beállítja, és rögzíti a tárgytávolságot, míg
a gombot teljesen lenyomva elkészül a felvétel. Az exponálás
és a filmtovábbítás meglepően halkan történik: itt nincs a
’80-as évek kompaktjainál megszokott, halottakat is felkeltő
motorzaj!☺
A középen lévő LCD kijelző az
elem(ek) állapotát, az exponált képkockák számát, az esetlegesen
bekapcsolt önkioldót, illetve a vaku általunk kiválasztott
üzemmódját
mutatja. (Ez utóbbi lehet: automatikus / vörösszem csökkentő / derítő / kikapcsolt állapotban.) A vaku és az önkioldó gombja között lévő harmadik funkciógomb a film visszatekerését indítja el abban az esetben, ha nem kívánjuk az egész tekercset végigfotózni.
mutatja. (Ez utóbbi lehet: automatikus / vörösszem csökkentő / derítő / kikapcsolt állapotban.) A vaku és az önkioldó gombja között lévő harmadik funkciógomb a film visszatekerését indítja el abban az esetben, ha nem kívánjuk az egész tekercset végigfotózni.
Az Olympus AF-1 mini
fényképezőgépben háromlencsés, bevonatos triplet objektív
található, amely 35 mm-es gyújtótávolságú. Ez egy enyhe
nagylátószögnek felel meg, amely egyaránt alkalmassá teszi épület,
illetve embercsoport fotózására. A beépített objektív kezdő
fényereje f:3,5 — ez ugyan nem számít egy kiemelkedően magas
értéknek, de ez volt az ára annak, hogy a lencserendszer kis
méretű maradhasson. Tetszetős az íves vonalak párhuzamossága,
illetve az, hogy az autofókusz szenzorait sötét színű plexi mögé
rejtették.
A hátlapra került egy
figyelőablak, amin keresztül meggyőződhetünk arról, van-e film
betöltve a gépbe. A képkereső ugyan nem nagy, de normálisan
használható.
Belepillantva középen az autofókusz működési területét jelző téglalapot, felül pedig a kép széleit jelző kis vonalkákat találunk. Az elemtartó fedelén az „Open with coin” felirat figyelmeztet arra, hogy inkább egy kéznél lévő pénzdarabbal nyissuk ki, és ne a körmünket használjuk ilyen célra.☺
Belepillantva középen az autofókusz működési területét jelző téglalapot, felül pedig a kép széleit jelző kis vonalkákat találunk. Az elemtartó fedelén az „Open with coin” felirat figyelmeztet arra, hogy inkább egy kéznél lévő pénzdarabbal nyissuk ki, és ne a körmünket használjuk ilyen célra.☺
A működtetéshez egy darab, CR123A
típusú lítium elem szükséges. Ez viszonylag kevés helyen
kapható, ráadásul drága is. Emiatt az elemtartó úgy van
kialakítva, hogy oda beilleszthető legyen két darab 1,5 V-os
AA jelű ceruzaelem is, ami viszont a sarki trafikosnál is
kapható, és a tömegtermelés miatt aránylag olcsó is. A fenti
képen jól látszik, hogy az elemtartó fedele is tömített
kivitelben készült.
A gép kis méretének érdekében a
feltekercselő orsó, és a filmkazetta nagyon közel került
egymáshoz. A beépített elektronika képes felismerni a kazettán
található DX−kódnak a film érzékenységét tartalmazó részét, amit
fel is használ a záridő és a blende beállításához. DX-kód
hiányában automatikusan ISO 100-as értéket állít be. Sajnos a
záridő / blende adatok módosítására nincs lehetőség, de ez egy
kompakt gépnél nem is lehet elvárás.
A gép alján lévő felirat szerint
az alkatrészek Japánban készültek, az összeszerelést viszont már
Hong Kongban végezték.
Az állványmenet teljesen a gép
szélére került, szerintem nem lett volna komolyabb akadálya
annak, hogy inkább középtájon helyezzék el.
ÉRTÉKELÉS
Hátra van (volt) még a
legfontosabb kérdés: milyen a készített képek minősége?
Az Olympus az eddigi tapasztalataim alapján egy olyan gyártó, amelynek kimondottan jó ötletei vannak, ugyanakkor valami szarvashibával mindig elrontják a termékeiket, amelyek azután inkább csak bosszúságot, mintsem örömet okoznak a felhasználónak. Ezt a véleményemet leginkább az általam kipróbált digit gépeikkel szerzett tapasztalataimra alapozom, de az analóg vonalon is elég, ha a korábban tesztelt m:ju II Zoom gépre gondolunk: hiába volt korrekt a formavilág, halk a működés: a kész képek használhatatlanok lettek egy egyértelműen tervezési hiba miatt. Reméltem, hogy az AF-1 Mini kivétel lesz ez alól, és nem fog csalódást okozni a képek digitalizálása után sem.
A tesztfelvételek elkészítéséhez Filmotec (ORWO) N74 fekete-fehér mozifilmet használtam fel, amelyet Szilas Szilárd ajánlott fel számomra. Korábban már használtam ebből a nyersanyagból: a lejárat ellenére egy nagy dinamikájú, jól kezelhető és szkennelhető ISO 400-as filmről van szó.
Az AF-1 mini apró objektívje meglepően jó minőségű képet rajzolt a filmre: a digitalizált képeket 40"-s képernyőn megvizsgálva teljesen elfogadhatónak találtam a vonalélességet, márpedig a turista sosem készíttet ekkora nagyításokat: beéri a 9x13-as, vagy 10x15-ös mérettel. Azoknál a képeknél, amelyek feltehetően teljes objektívnyílás mellett készültek (gyenge fényviszonyok között fotózott képek) észrevehető ugyan a kép széleinek minimális szintű életlenedése, de ez szerintem épp az előbb ismertetett okok miatt nem zavaró.
A gép a filmbefűzéshez mindössze másfél „kockányi” nyersanyagot használ el, a végén pedig addig enged fényképezni, amíg el nem fogy a film. (Nincs tehát a Canon SLR-ek idegesítő szokása, amely a 36. kép után akkor is visszatekeri a filmet, ha azon amúgy még lenne hely.)
Az Olympus AF-1 mini mechanikus egységei hihetetlenül halkan végzik a dolgukat: amint a képes bemutatóban említettem, mind az exponálás, mind a filmtovábbítás alig hallható módon történik.
A beltérben készített képek sem mozdultak be, mivel ennél a gépnél nincs felcsapódó tükör, ami berázhatná exponálás közben a gépet. Az objektív apró mérete ezúttal előny, mert a vele egybeépített blende-, és zárszerkezet is csekély méretű, vagyis a vezérlése nem igényel nagy mechanikai energiát, ami esetleg szintén berázást okozhatna.
Pozitívum, hogy a digit testvéreivel ellentétben ez a gép nem akar állandóan — okkal, ok nélkül — vakuzni, hanem megpróbálja a rendelkezésre álló fény segítségével megvalósítani az expozíciót.
A géppel való első ismerkedés alapján azt gondolom, hogy az Olympus mérnökei a számukra kitűzött célt korrekt módon megvalósították: az AF-1 Mini egy korrekt képminőségű, ugyanakkor kicsi, könnyű, jól kézbesimuló gép, amit az ember szívesen magával visz olyankor is, amikor egy klasszikus „nagy gépet” helyhiány, vagy egyszerű lustaság miatt otthon hagyna.
Annak ellenére, hogy közel 30 éves, szerintem ma is teljesen vállalható a formavilága: jó ránézni, látszik rajta, hogy formatervezők alapos, és tudatos munkát végeztek. Őket ezúton is még egyszer, külön üdvözlöm!☺
Amennyiben pontszámmal kellene értékelni a gépet, ez nálam mindenképpen 10/10.
Az Olympus az eddigi tapasztalataim alapján egy olyan gyártó, amelynek kimondottan jó ötletei vannak, ugyanakkor valami szarvashibával mindig elrontják a termékeiket, amelyek azután inkább csak bosszúságot, mintsem örömet okoznak a felhasználónak. Ezt a véleményemet leginkább az általam kipróbált digit gépeikkel szerzett tapasztalataimra alapozom, de az analóg vonalon is elég, ha a korábban tesztelt m:ju II Zoom gépre gondolunk: hiába volt korrekt a formavilág, halk a működés: a kész képek használhatatlanok lettek egy egyértelműen tervezési hiba miatt. Reméltem, hogy az AF-1 Mini kivétel lesz ez alól, és nem fog csalódást okozni a képek digitalizálása után sem.
A tesztfelvételek elkészítéséhez Filmotec (ORWO) N74 fekete-fehér mozifilmet használtam fel, amelyet Szilas Szilárd ajánlott fel számomra. Korábban már használtam ebből a nyersanyagból: a lejárat ellenére egy nagy dinamikájú, jól kezelhető és szkennelhető ISO 400-as filmről van szó.
Az AF-1 mini apró objektívje meglepően jó minőségű képet rajzolt a filmre: a digitalizált képeket 40"-s képernyőn megvizsgálva teljesen elfogadhatónak találtam a vonalélességet, márpedig a turista sosem készíttet ekkora nagyításokat: beéri a 9x13-as, vagy 10x15-ös mérettel. Azoknál a képeknél, amelyek feltehetően teljes objektívnyílás mellett készültek (gyenge fényviszonyok között fotózott képek) észrevehető ugyan a kép széleinek minimális szintű életlenedése, de ez szerintem épp az előbb ismertetett okok miatt nem zavaró.
A gép a filmbefűzéshez mindössze másfél „kockányi” nyersanyagot használ el, a végén pedig addig enged fényképezni, amíg el nem fogy a film. (Nincs tehát a Canon SLR-ek idegesítő szokása, amely a 36. kép után akkor is visszatekeri a filmet, ha azon amúgy még lenne hely.)
Az Olympus AF-1 mini mechanikus egységei hihetetlenül halkan végzik a dolgukat: amint a képes bemutatóban említettem, mind az exponálás, mind a filmtovábbítás alig hallható módon történik.
A beltérben készített képek sem mozdultak be, mivel ennél a gépnél nincs felcsapódó tükör, ami berázhatná exponálás közben a gépet. Az objektív apró mérete ezúttal előny, mert a vele egybeépített blende-, és zárszerkezet is csekély méretű, vagyis a vezérlése nem igényel nagy mechanikai energiát, ami esetleg szintén berázást okozhatna.
Pozitívum, hogy a digit testvéreivel ellentétben ez a gép nem akar állandóan — okkal, ok nélkül — vakuzni, hanem megpróbálja a rendelkezésre álló fény segítségével megvalósítani az expozíciót.
A géppel való első ismerkedés alapján azt gondolom, hogy az Olympus mérnökei a számukra kitűzött célt korrekt módon megvalósították: az AF-1 Mini egy korrekt képminőségű, ugyanakkor kicsi, könnyű, jól kézbesimuló gép, amit az ember szívesen magával visz olyankor is, amikor egy klasszikus „nagy gépet” helyhiány, vagy egyszerű lustaság miatt otthon hagyna.
Annak ellenére, hogy közel 30 éves, szerintem ma is teljesen vállalható a formavilága: jó ránézni, látszik rajta, hogy formatervezők alapos, és tudatos munkát végeztek. Őket ezúton is még egyszer, külön üdvözlöm!☺
Amennyiben pontszámmal kellene értékelni a gépet, ez nálam mindenképpen 10/10.
A fényképezőgép műszaki adatai a Camerapedia oldaláról származnak.
C) 2013.01.05 - 01.13. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
Utoljára módosítva: 2024.06.22.