Elektrosoft Printax
…tűmátrix-nyomtatós taxióra Szolnokról…
A ’90-es évek elején bevezetett
jogszabálymódosítások kötelezővé tették a nyugtaadásra is képes
taxiórák használatát. Országosan többtízezres mennyiségű
készüléket kellett kifejezetten rövidre szabott határidőn belül
egyszerre cserélni. A hazai gyártó cégek gőzerővel vágtak bele az
új eszközök fejlesztésébe. Az első működőképes és a hatóság által
is engedélyezett nyomtatós taxiórát a szolnoki Elektrosoft
Kft. dobta piacra Printax márkanéven. Ez a taxióra — a
versenytársak típusaival ellentétben — nem hétszegmenses
LED-ekkel, hanem háttérvilágított, pontmátrix LCD kijelzőn
jeleníti meg a viteldíjat, ill. az aktuális üzemmódot.
A hátlap elég „unalmasra”
sikerült, persze ez az a felület, ami használat közben úgysem
látszik. A papírtekercshez a bal alsó sarokban lévő fedél nyitása
után lehet hozzáférni. A sebességjeladótól érkező vezeték, ill. a
tápfeszültség, és a szabadjelző drótjai ugyanazon a kábelbevezetőn
keresztül csatlakoznak. Az illetéktelen módosítások ellen védő
plombák a készülék bal, ill. jobb oldalán találhatóak.
A Printax egy miniatűr tűmátrix
nyomtatót is tartalmaz, amelyhez az előlapon keresztül lehet
hozzáférni. A festékkazetta egy mozdulattal kipattintható és
cserélhető, ehhez nem szükséges szervizbe menni a készülékkel.
Noha már a ’90-es évek elején is léteztek thermo-nyomtatók,
amelyek lényegesen gyorsabban és halkabban tudnak nyomtatni, az
adóhatóság akkor még nem engedélyezte ezek alkalmazását:
ragaszkodtak a klasszikus tűs nyomtatókhoz, így a gyártóknak is
ehhez kellett igazodniuk.
Élesztés
Bár semmiféle dokumentáció nem
állt rendelkezésemre, a Printax vezetékeinek azonosítása nem
okozott problémát. A bekapcsolás után hiba nélkül lefutott az
önteszt, azonban a taxiórát mégsem sikerült használatba venni,
mert ehhez minden bizonnyal előbb meg kell adni valamiféle
biztonsági kódot a továbblépéshez. Probléma még az is, hogy az
évek során a belső órát tápláló elem lemerült: a dátum, ill. a
pontos idő beállítása viszont csak szervizben lehetséges. Mivel
a cég közel két évtizede megszűnt, így ez egyelőre megakasztotta
a részletes próbát, pedig jó lett volna a tűmátrix printerrel
kinyomtatni egy napi zárást, vagy megtudni, milyen rendszámú
autóban használták utoljára ezt a példányt.
A proto-Printax
A cikk elkészítése előtti
forráskutatás során akadtam rá a Taxisok Világa című lap
1992 augusztusi számában megjelent írásra, amely az akkor még csak
készülő Printax taxióráról szól. Az alábbi címlapfotón jól
látszik, hogy az LCD kijelző és a nyomtatóegység megegyezik a
későbbi szériagyártásban alkalmazott alkatrészekkel,
a nyomógombok, a feliratozás viszont eltérő:
A Printax prototípusa — Fotó:
Taxisok Világa magazin
A riportból kiderül, hogy a
prototípus verzióból pár darabot kiosztottak tesztelésre az erre
vállalkozó taxisoknak azért, hogy a használat során szerzett
tapasztalataikkal segítsék tökéletesíteni a végleges verziót.
Az egyik tesztelő Kukulyák János
(URH: City 399) is megszólal a cikkben: a proto-Printax órákból
az ő Mercedes W123-asába (közismert hazai nevén: „zöldséges
Merci”) is került egy példány beépítésre. A riportból
kiderül, hogy kifejezetten jók a tapasztalatai: az utasokban
bizalmat ébreszt az, hogy nyugtát kapnak az utazásról, amelyről
utólag is megállapítható a megtett távolság, a fizetett menetdíj
és a jármű rendszáma is. Egyedüli kritikaként a nyomtató
hangosságát emelte ki: mivel a prototípus fémházba került
beépítésre, ez felerősítette a nyomtató zaját. (A véglegesített
Printax modellekben épp emiatt használtak műanyag
készülékházat.)
A Printax prototípusa — Fotó:
Taxisok Világa magazin
C) 2022.06.04. Szegecs — Minden jog fenntartva.
Legutóbbi módosítás: 2024.06.22.