Szegecs weblapja

Noha a Finomszemcsés filmelőhívó gyártása több évtizeddel ezelőtt — valamikor a rendszerváltoztatás idején — megszűnt, még a mai napig is bukkannak fel belőle sértetlen csomagolású példányok laborfelszámolásokon, internetes aukciókon. Mivel egy hermetikusan lezárt csomagolásban tárolt, por alakú vegyszerben elvileg nincs olyan komponens, amely megromolhat az évek során, ezért kísérletező kedvű fotósoknak jó alapanyag lehet amellett, hogy egyébként régóta létezik ennél minden tekintetben korszerűbb, jobb minőségű és kiadósabb fekete-fehér előhívó vegyszer.

Amint a feliratokból látható, ez egy magyar termék: a XIV. kerületben, Zugló szívében készült. A Reanal Finomvegyszergyár hosszú éveken át szennyezte a környezetét a talajba, ill. a mellette található Rákos-patakba vezetett, ki tudja milyen összetételű szennyvizével. A környékbeliek elmondása szerint rendszeres volt, hogy habzott a patakban folyó víz, amely néhány kilométer után végül a szomszédos kerületben — Angyalföldön — ömlött tisztítatlanul a Duna vizébe. A jelentős mértékű talajszennyezésre pedig már jóval a rendszerváltoztatás után, a Környezetvédelmi Felügyelőség vizsgálatai során került fény. A kármentesítés — a bizonytalan tulajdonosi háttér miatt — azóta sem történt meg.

A Kádár-rendszer éveiben az egyes termékek fogyasztói árát az Országos Anyag- és Árhivatal határozta meg központilag. Mivel ettől nem volt szabad eltérni, ezért akkoriban a legtöbb termékre gyárilag rányomtatták a fizetendő összeget, amely politikai megfontolásból éveken keresztül nem emelkedett még akkor sem — ha időközben például az előállítási költségek növekedése miatt — ez indokolt lett volna. Ahogyan az a fenti fotópáros jobb szélén látható, ebben az esetben már tollal volt kitöltve a bolti ár feltüntetésére szolgáló rész.  

Mai szemmel nézve nem csupán a 20 Ft-os fogyasztói ár tűnik furcsának, hanem az is, hogy semmilyen biztonsági figyelmeztetés nincsen sem a csomagoláson, sem azon belül. Hiányzik a látássérültek számára is kitapintható háromszög, ahogyan a „narancssárga alapon döglött hal” piktogram is. A porokat alkotó komponensek sincsenek felsorolva, ezért egy véletlen mérgezés során hiába visszük a csomagolást az ügyeletes orvoshoz, ebből ugyan nem sokat fog tudni megállapítani…

---

A gyártás idejét a faltkarton belsejébe bélyegzett számsorozat első értékei adják meg: ebben az esetben 1989 októberről van szó. A doboz egy-egy hermetikusan lezárt zacskót tartalmaz, amelyek a felcserélhetőség lehetőségének megakadályozása érdekében eltérő színűek. A termék nevében szereplő „finomszemcsés” szó nem a porok szemcseméretére vonatkozik, hanem a kész oldattal előhívott negatív minőségére.☺

A hívóoldat elkészítéséről az alábbi információ olvasható a csomagolás hátán:

Itt a szöveg ugyan nem fogalmaz egyértelműen, de természetesen az átlátszó tasakban lévő port ugyanabba a vízbe kell beleszórni, amibe a fekete zacskóban lévő port korábban már felkevertük. A kész munkaoldatal mindössze 5 tekercs film hívható elő. Kiadósság szempontjából ez egy nem túl „fényes” adat, hiszen pl. a szintén egyliteres Ilford ID-11-el ennek dupláját lehet előhívni.

---

Miközben az amerikai Kodak, vagy a nyugat-német AGFA többoldalas, mérnöki gondossággal összeállított, táblázatokkal bővített dokumentációkat adott ki a saját hívóikhoz, a Reanal kifejezetten szűkszavúan mérte az információkat, amikor ezt írták:

A dobozban található porokat a leírásnak megfelelően feloldottam, majd a biztonság kedvéért a felhasználás előtt egy teljes napot állni hagytam. A teszthez egy tekercs Fortepan 400 Professional Extra, 2004-ben lejárt filmet használtam fel. Ez a típus közismerten erős szemcsézettséggel rendelkezik: úgy gondoltam, jó alany lesz a Finomszemcsés tesztjéhez. (Az igazságot megvallva persze az is motivált, hogy ha esetleg nem sikerül a teszt, akkor mégse egy drága Fuji Neopan Acrost kelljen a kukába dobni.) Az ISO 400-as érzékenység DIN 27-nek felel meg. Ehhez a megadott képlettel 14,5 perces hívási időt választottam, 20,2 °C mellett.

Tapasztalataim: bár a hívó az eltelt 23 év ellenére használható volt, és a negatív ránézésre teljesen jónak tűnt, szemcsézettség szempontjából ez a hívó semmivel sem jobb, mint pl. a Rodinal, amire viszont legalább nem írják rá, hogy finomszemcsés. A beszkennelt képek kontraszt és dinamika szempontjából elmaradtak az elvárásaimtól. Ha mindezekhez hozzáveszem, a korábban említett alacsony kapacitást (5 tekercs), ill. a munkaoldat rövid eltarthatósági idejét, lényegében semmilyen olyan érv nem szól mellette, ami miatt érdemes lenne a Reanal előhívót használni a közismert és jól bevált előhívók helyett.

---

Állandó olvasóm Kovács Tamás úr régi szakirodalmak tanulmányozása közben hasznos információkra talált a Reanal Finomszemcsés előhívóval kapcsolatban. Ezek a szakmai írások magyarázatot adtak arra, hogy a vegyszer az általam összeállított tesztkörnyezetben miért nyújtott olyan alacsony teljesítményt. Az alábbiakban a levelet változtatás nélkül adom közre:

„A közelmúltban elolvastam a honlapján a Reanál Finomszemcsés előhívó értékelését. Ezt követően véletlenül találtam egy hivatkozást Sárközi-Sevcsik-Kun: Fotósok könyve c. művében (601. l.), melyet csatoltan megküldök önnek.
A hivatkozás szerint a hívót nem szabad nagy érzékenységű filmek előhívásához használni, továbbá alacsony az érzékenység kihasználása. A könyv 603-605. lapjain olvasható táblázatok szerint 1-2 rekesz túlexpozíció volt szükséges, filmfajtától függően. 17-24 DIN közötti érzékenységű filmekhez ajánlották.
Azért a 17 DIN érzékenységhez adtak meg előhívási időket, mert akkor a Fortepán 27 filmet használták leggyakrabban az amatőrök, amelynek szintén ez volt az érzékenysége (27 Scheiner — 17 DIN — 40 ASA).
A fentiek fényében elképzelhetőnek tartom, a negatív tapasztalatokat az okozta, hogy 400 ASA érzékenységű filmre, túlexpozíció nélkül történt a fotózás.”

Köszönet a kiegészítésért!

---

 
 
© 2012.10.28. - 11.29. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
 Utoljára módosítva: 2025.09.12.