A Szarvasi Espresso kávéfőzők
— az eszpresszó az valami egészen más…
Balról-jobbra: a fémlemezházas SZV-611, az olcsósított, műanyag házas SZV-612, és a "piaci külsejű" SZV-620 kávéfőzők.
A termékfotók a gyártó weblapjáról (http://vasipari.hu) származnak, amelyeket a webarchive.org őrzött meg az utókornak.
Magyarország minden kétséget
kizáróan legismertebb, ill. mai napig a legnagyobb darabszámban
fellelhető kávéfőzőit a Szarvasi Vas-Fémipari Vállalat
készítette egészen a gyár 2019-es bedőléséig. A piros fénnyel
világító, Ikarus buszokból,
ill. Kontavill elosztókból is ismert
billenőkapcsolóval szerelt Szarvasi Espresso gépek
jelenleg is megtalálhatóak a munkahelyi teakonyhák, a különféle
államigazgatási szervek, BKV-s buszvezetői tartózkodók, tanári
szobák, ill. számos lakás konyhapultjain.
A lényegében bármiféle érdemi fejlesztés nélkül, évtizedek óta változatlan formában gyártott Szarvasi Espresso sok honfitársunk szerint "a legfinomabb kávét főzi", — ám az ilyen sommás kijelentéseket követő beszélgetések során persze minden alkalommal kiderül, hogy a magabiztos nyilatkozóknak a „szarvasis”, ill. a kávét nyomokban is alig tartalmazó „3 az 1-ben” instant („kavarós”) kávékon kívül semmilyen más személyes tapasztalatuk nincs a témában.
Sokáig vacilláltam ennek a cikknek a megírásával, mert a Szarvasi Eszpresszónak komoly bűne van abban, hogy évtizedeken át meggyőződésem volt, hogy a kávé az valami borzasztó, keserű ízű lötty, — épp ezért nem is értettem, hogyan tudják ezt emberek naponta szertartásszerűen meginni. Ugyanakkor látva azt, hogy milyen gyűlölet-cunamit tud kiváltani a különböző netes felületeken, ha valaki a többségétől eltérő véleménnyel rendelkezik, — mostanáig inkább az elnapolás mellett döntöttem.
A lényegében bármiféle érdemi fejlesztés nélkül, évtizedek óta változatlan formában gyártott Szarvasi Espresso sok honfitársunk szerint "a legfinomabb kávét főzi", — ám az ilyen sommás kijelentéseket követő beszélgetések során persze minden alkalommal kiderül, hogy a magabiztos nyilatkozóknak a „szarvasis”, ill. a kávét nyomokban is alig tartalmazó „3 az 1-ben” instant („kavarós”) kávékon kívül semmilyen más személyes tapasztalatuk nincs a témában.
Sokáig vacilláltam ennek a cikknek a megírásával, mert a Szarvasi Eszpresszónak komoly bűne van abban, hogy évtizedeken át meggyőződésem volt, hogy a kávé az valami borzasztó, keserű ízű lötty, — épp ezért nem is értettem, hogyan tudják ezt emberek naponta szertartásszerűen meginni. Ugyanakkor látva azt, hogy milyen gyűlölet-cunamit tud kiváltani a különböző netes felületeken, ha valaki a többségétől eltérő véleménnyel rendelkezik, — mostanáig inkább az elnapolás mellett döntöttem.
Mi a baj a Szarvasi Espresszóval?
Röviden az, hogy ennek a
gépnek, ill. a vele főzött italnak az égvilágon semmi köze nincs
az olasz eszpresszóhoz. Sem ízben, sem az elkészítés módjában.
Szomorú, hogy idehaza még mindig ezek a gépek jelentik sokak
számára „a” kávéfőzőt, és semmiféle igényük nincs normális
minőségű kávé fogyasztására, holott erre ma már tucatnyi
lehetőség állna rendelkezésre.
Ahogyan a bajorok már 1516-ban rendeletbe foglalták, hogy miből állhat a sör, ugyanúgy az olasz eszpresszó kávé tulajdonságai is szigorú szabályok alapján lettek meghatározva (a leírás megtekinthető a linkre kattintva). Az olasz eszpresszónál a megfelelően őrölt, és tömörített kávéval töltött karból, egy elektromos pumpa segítségével 9 bar nyomásúra növelt, 88°C-os víz hatására 20-30 másodperc alatt folyik le a kb. 25 ml mennyiségű, 67°C hőmérsékletű kész kávé. Az olasz előírások szerint főzött eszpresszó tetején kb. 1/3 rész tartós (nem összeeső), barna színű hab, ún. „crema” található.
Nos, ezzel szemben a Szarvasi Espresso kazánjába töltött vizet egy fűtőszál kb. 5-6 perc alatt felforralja, ezáltal a belső nyomás megnövekszik. Mivel — megfelelő tömítés esetén — a gőz máshova nem tud áramolni, ezért keresztülpréselődik a karban lévő őrült kávén, ahonnan egy üvegkifolyóba távozik. Csakhogy a gőz a tágulása közben megégeti a finomra őrölt kávészemcséket, ennek tudható be a Szarvasi Eszpresszóval főzött italokra jellemző erősen égett, kellemetlen íz, ill. magas koffeintartalom, valamint a crema teljes hiánya. A kávé valódi ízanyagai nem oldódnak ki a készítés során. A karban lévő gumitömítés „íze” az első használatbavétel után még hónapokig érezhető a lefőzött italban.
A keserű íz mellett már szinte apróság az, hogy valódi eszpresszót mindig közvetlenül csészébe csapolunk — üvegkiöntőbe sosem.
Persze hiba lenne nem elismerni a Szarvasi Eszpresszó előnyös tulajdonságait: ez a típus lényegében bármelyik, gyárilag őrölt (ún. „tégla”) kávéval üzemeltethető, továbbá közismerten strapabíró: nem ritka a 10-15 éve folyamatosan működő példány, — ennek persze főleg az egyszerű felépítés az oka. Ha mégis bármi meghibásodna benne, a sarki „vas-műszaki boltban" lényegében az összes alkatrésze pár száz forintért megvehető. Egyedüli nagyobb költséget a fűtőblokk, ill. az üveg kiöntő cseréje jelenti.
Érthetetlen viszont, hogy a cég szakemberei a rendszerváltás óta eltelt három évtized (!) alatt sem voltak képesek érdemben megújítani a kávéfőző kínálatukat: a később bevezetett modellek a préselt fémlemez helyett olcsó műanyagházat kaptak, működési elvük azonban semmit sem változott, legtöbbjük pedig már nem is hazai termék volt, hanem a népi Kínából importálták, majd nemzeti színű szalaggal, és Szarvasi felirattal látták el őket.
Ahogyan a bajorok már 1516-ban rendeletbe foglalták, hogy miből állhat a sör, ugyanúgy az olasz eszpresszó kávé tulajdonságai is szigorú szabályok alapján lettek meghatározva (a leírás megtekinthető a linkre kattintva). Az olasz eszpresszónál a megfelelően őrölt, és tömörített kávéval töltött karból, egy elektromos pumpa segítségével 9 bar nyomásúra növelt, 88°C-os víz hatására 20-30 másodperc alatt folyik le a kb. 25 ml mennyiségű, 67°C hőmérsékletű kész kávé. Az olasz előírások szerint főzött eszpresszó tetején kb. 1/3 rész tartós (nem összeeső), barna színű hab, ún. „crema” található.
Nos, ezzel szemben a Szarvasi Espresso kazánjába töltött vizet egy fűtőszál kb. 5-6 perc alatt felforralja, ezáltal a belső nyomás megnövekszik. Mivel — megfelelő tömítés esetén — a gőz máshova nem tud áramolni, ezért keresztülpréselődik a karban lévő őrült kávén, ahonnan egy üvegkifolyóba távozik. Csakhogy a gőz a tágulása közben megégeti a finomra őrölt kávészemcséket, ennek tudható be a Szarvasi Eszpresszóval főzött italokra jellemző erősen égett, kellemetlen íz, ill. magas koffeintartalom, valamint a crema teljes hiánya. A kávé valódi ízanyagai nem oldódnak ki a készítés során. A karban lévő gumitömítés „íze” az első használatbavétel után még hónapokig érezhető a lefőzött italban.
A keserű íz mellett már szinte apróság az, hogy valódi eszpresszót mindig közvetlenül csészébe csapolunk — üvegkiöntőbe sosem.
Persze hiba lenne nem elismerni a Szarvasi Eszpresszó előnyös tulajdonságait: ez a típus lényegében bármelyik, gyárilag őrölt (ún. „tégla”) kávéval üzemeltethető, továbbá közismerten strapabíró: nem ritka a 10-15 éve folyamatosan működő példány, — ennek persze főleg az egyszerű felépítés az oka. Ha mégis bármi meghibásodna benne, a sarki „vas-műszaki boltban" lényegében az összes alkatrésze pár száz forintért megvehető. Egyedüli nagyobb költséget a fűtőblokk, ill. az üveg kiöntő cseréje jelenti.
Érthetetlen viszont, hogy a cég szakemberei a rendszerváltás óta eltelt három évtized (!) alatt sem voltak képesek érdemben megújítani a kávéfőző kínálatukat: a később bevezetett modellek a préselt fémlemez helyett olcsó műanyagházat kaptak, működési elvük azonban semmit sem változott, legtöbbjük pedig már nem is hazai termék volt, hanem a népi Kínából importálták, majd nemzeti színű szalaggal, és Szarvasi felirattal látták el őket.
A gyár 2019 eleji csődjének
hírére a különféle internetes portálokon rengetegen siratták a
szarvasi kávéfőzőket, — holott az igazi veszteség nem a gőzölős
kávéfőzők eltűnése, hanem a valóban jó minőségű, és kedvező árú
lámpatesteket gyártó, és exportra is termelő üzletág bebukása
volt.
C) 2019.06.17. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!