A Szarvasi Espresso kávéfőzők
— az eszpresszó az valami egészen más…
Balról-jobbra: a fémlemezházas SZV-611, az olcsósított, műanyag házas SZV-612, és a „piaci külsejű” SZV-620 kávéfőzők.
A termékfotók a gyártó weblapjáról (http://vasipari.hu) származnak, amelyeket a webarchive.org őrzött meg az utókornak.
Magyarország minden kétséget
kizáróan legismertebb, ill. mai napig a legnagyobb darabszámban
fellelhető kávéfőzőit a Szarvasi Vas-Fémipari Vállalat
készítette egészen a gyár 2019-es bedőléséig. A piros fénnyel
világító — Ikarus buszokból,
ill. Kontavill elosztókból is ismert —
billenőkapcsolóval szerelt Szarvasi Espresso gépek
jelenleg is megtalálhatóak a munkahelyi teakonyhák, a különféle
államigazgatási szervek, BKV-s buszvezetői tartózkodók, tanári
szobák, ill. számos lakás konyhapultjain.
A lényegében bármiféle érdemi fejlesztés nélkül, évtizedek óta változatlan formában gyártott Szarvasi Espresso sok honfitársunk szerint „a legfinomabb kávét főzi”, ám az ilyen sommás kijelentéseket követő beszélgetések során persze minden alkalommal kiderül, hogy a magabiztos nyilatkozóknak a „szarvasis”, ill. a kávét nyomokban is alig tartalmazó „3 az 1-ben” instant („kavarós”) kávékon kívül semmilyen más személyes tapasztalatuk nincs a témában.
Sokáig vacilláltam ennek a cikknek a megírásával, mert a Szarvasi Eszpresszónak komoly bűne van abban, hogy évtizedeken át meggyőződésem volt, hogy a kávé az valami borzasztó, keserű ízű lötty, épp ezért nem is értettem, hogyan tudják ezt emberek naponta szertartásszerűen meginni. Ugyanakkor látva azt, hogy milyen gyűlölet-cunamit tud kiváltani a különböző netes felületeken, ha valaki a többségétől eltérő véleménnyel rendelkezik, — mostanáig inkább az elnapolás mellett döntöttem.
A lényegében bármiféle érdemi fejlesztés nélkül, évtizedek óta változatlan formában gyártott Szarvasi Espresso sok honfitársunk szerint „a legfinomabb kávét főzi”, ám az ilyen sommás kijelentéseket követő beszélgetések során persze minden alkalommal kiderül, hogy a magabiztos nyilatkozóknak a „szarvasis”, ill. a kávét nyomokban is alig tartalmazó „3 az 1-ben” instant („kavarós”) kávékon kívül semmilyen más személyes tapasztalatuk nincs a témában.
Sokáig vacilláltam ennek a cikknek a megírásával, mert a Szarvasi Eszpresszónak komoly bűne van abban, hogy évtizedeken át meggyőződésem volt, hogy a kávé az valami borzasztó, keserű ízű lötty, épp ezért nem is értettem, hogyan tudják ezt emberek naponta szertartásszerűen meginni. Ugyanakkor látva azt, hogy milyen gyűlölet-cunamit tud kiváltani a különböző netes felületeken, ha valaki a többségétől eltérő véleménnyel rendelkezik, — mostanáig inkább az elnapolás mellett döntöttem.
Mi a baj a Szarvasi Espresszóval?
Röviden az, hogy ennek a
gépnek, ill. a vele főzött italnak az égvilágon semmi köze nincs
az olasz eszpresszóhoz. Sem ízben, sem az elkészítés módjában.
Szomorú, hogy idehaza még mindig ezek a gépek jelentik sokak
számára „a” kávéfőzőt, és semmiféle igényük nincs normális
minőségű kávé fogyasztására, holott erre ma már tucatnyi
lehetőség állna rendelkezésre.
Ahogyan a bajorok már 1516-ban rendeletbe foglalták, hogy miből állhat a sör, ugyanúgy az olasz eszpresszó kávé tulajdonságai is szigorú szabályok alapján lettek meghatározva (a leírás megtekinthető a linkre kattintva). Az olasz eszpresszónál a megfelelően őrölt, és tömörített kávéval töltött karból, egy elektromos pumpa segítségével 9 bar nyomásúra növelt, 88°C-os víz hatására 20-30 másodperc alatt folyik le a kb. 25 ml mennyiségű, 67°C hőmérsékletű kész kávé. Az olasz előírások szerint főzött eszpresszó tetején kb. 1/3 rész tartós (nem összeeső), barna színű hab, ún. „crema” található.
Nos, ezzel szemben a Szarvasi Espresso kazánjába töltött vizet egy fűtőszál kb. 5-6 perc alatt felforralja, ezáltal a belső nyomás megnövekszik. Mivel — megfelelő tömítés esetén — a gőz máshova nem tud áramolni, ezért keresztülpréselődik a karban lévő őrült kávén, ahonnan egy üvegkifolyóba távozik. Csakhogy a gőz a tágulása közben megégeti a finomra őrölt kávészemcséket, ennek tudható be a Szarvasi Eszpresszóval főzött italokra jellemző erősen égett, kellemetlen íz, ill. magas koffeintartalom, valamint a crema teljes hiánya. A kávé valódi ízanyagai nem oldódnak ki a készítés során. A karban lévő gumitömítés „íze” az első használatbavétel után még hónapokig érezhető a lefőzött italban.
A keserű íz mellett már szinte apróság az, hogy valódi eszpresszót mindig közvetlenül csészébe csapolunk — üvegkiöntőbe sosem.
Persze hiba lenne nem elismerni a Szarvasi Eszpresszó előnyös tulajdonságait: ez a típus lényegében bármelyik, gyárilag őrölt (ún. „tégla”) kávéval üzemeltethető, továbbá közismerten strapabíró: nem ritka a 10-15 éve folyamatosan működő példány —, ennek persze főleg az egyszerű felépítés az oka. Ha mégis bármi meghibásodna benne, a sarki „vas-műszaki boltban" lényegében az összes alkatrésze pár száz forintért megvehető. Egyedüli nagyobb költséget a fűtőblokk, ill. az üveg kiöntő cseréje jelenti.
Érthetetlen viszont, hogy a cég szakemberei a rendszerváltás óta eltelt három évtized (!) alatt sem voltak képesek érdemben megújítani a kávéfőző kínálatukat: a később bevezetett modellek a préselt fémlemez helyett olcsó műanyagházat kaptak, működési elvük azonban semmit sem változott, legtöbbjük pedig már nem is hazai termék volt, hanem a népi Kínából importálták, majd nemzeti színű szalaggal, és Szarvasi felirattal látták el őket.
Ahogyan a bajorok már 1516-ban rendeletbe foglalták, hogy miből állhat a sör, ugyanúgy az olasz eszpresszó kávé tulajdonságai is szigorú szabályok alapján lettek meghatározva (a leírás megtekinthető a linkre kattintva). Az olasz eszpresszónál a megfelelően őrölt, és tömörített kávéval töltött karból, egy elektromos pumpa segítségével 9 bar nyomásúra növelt, 88°C-os víz hatására 20-30 másodperc alatt folyik le a kb. 25 ml mennyiségű, 67°C hőmérsékletű kész kávé. Az olasz előírások szerint főzött eszpresszó tetején kb. 1/3 rész tartós (nem összeeső), barna színű hab, ún. „crema” található.
Nos, ezzel szemben a Szarvasi Espresso kazánjába töltött vizet egy fűtőszál kb. 5-6 perc alatt felforralja, ezáltal a belső nyomás megnövekszik. Mivel — megfelelő tömítés esetén — a gőz máshova nem tud áramolni, ezért keresztülpréselődik a karban lévő őrült kávén, ahonnan egy üvegkifolyóba távozik. Csakhogy a gőz a tágulása közben megégeti a finomra őrölt kávészemcséket, ennek tudható be a Szarvasi Eszpresszóval főzött italokra jellemző erősen égett, kellemetlen íz, ill. magas koffeintartalom, valamint a crema teljes hiánya. A kávé valódi ízanyagai nem oldódnak ki a készítés során. A karban lévő gumitömítés „íze” az első használatbavétel után még hónapokig érezhető a lefőzött italban.
A keserű íz mellett már szinte apróság az, hogy valódi eszpresszót mindig közvetlenül csészébe csapolunk — üvegkiöntőbe sosem.
Persze hiba lenne nem elismerni a Szarvasi Eszpresszó előnyös tulajdonságait: ez a típus lényegében bármelyik, gyárilag őrölt (ún. „tégla”) kávéval üzemeltethető, továbbá közismerten strapabíró: nem ritka a 10-15 éve folyamatosan működő példány —, ennek persze főleg az egyszerű felépítés az oka. Ha mégis bármi meghibásodna benne, a sarki „vas-műszaki boltban" lényegében az összes alkatrésze pár száz forintért megvehető. Egyedüli nagyobb költséget a fűtőblokk, ill. az üveg kiöntő cseréje jelenti.
Érthetetlen viszont, hogy a cég szakemberei a rendszerváltás óta eltelt három évtized (!) alatt sem voltak képesek érdemben megújítani a kávéfőző kínálatukat: a később bevezetett modellek a préselt fémlemez helyett olcsó műanyagházat kaptak, működési elvük azonban semmit sem változott, legtöbbjük pedig már nem is hazai termék volt, hanem a népi Kínából importálták, majd nemzeti színű szalaggal, és Szarvasi felirattal látták el őket.
A gyár 2019 eleji csődjének
hírére a különféle internetes portálokon rengetegen siratták a
szarvasi kávéfőzőket, holott az igazi veszteség nem a gőzölős
kávéfőzők eltűnése, hanem a valóban jó minőségű, és kedvező árú
lámpatesteket gyártó és exportra is termelő üzletág bebukása
volt.
C) 2019.06.17. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!