Szegecs weblapja

A Zenit 12 xp fényképezőgép a korábbi Zenit modellek (Zenit E, ET, 11) továbbfejlesztéseként jelent meg a ’80-as évek hajnalán. A Zenit E-hez képest az automatikus blendebeugrasztás, az objektíven keresztüli fénymérés, ill. annak — keresőn belüli — LED kijelzése jelentette a „fejlesztést”.

A 12 XP — elődjeihez hasonlóan — az ún. egyobjektíves tükörreflex gépek családjába tartozik. Az objektív mögött egy 45°-os szögben elhelyezett tükör van, amely nyugalmi helyzetben egy pentaprizmán át a keresőbe vetíti a fényt. Exponáláskor a tükör a zárszerkezet nyitása előtti pillanatban felcsapódik, majd a külvilág fénye a filmsíkra vetül. Ennek a megoldásnak a távmérős gépekkel szembeni előnye az, hogy közeli felvételek esetén sincs parallaxis hiba: a keresőben látható képkivágás megegyezik a filmre exponálttal, ill. az élességállítás is pontosabban elvégezhető.

A Zenit fényképezőgépek vászonzárral készültek, amellyel egyszerűbbé vált a gyártás, ugyanakkor a záridő-választék viszonylag szűk (B, 30, 60, 125, 250, 500). Szintén kényelmetlen lehet, hogy az 1/30-ados vakuszinkron-idő túl hosszúnak bizonyulhat pl. egy nappali fényes derítővakuzásnál.

A Zenit nagy előnye ugyanakkor, hogy rendkívül olcsón beszerezhetőek hozzá tartozékok, pl.: különböző nagylátó-, illetve teleobjektívek, makrókihuzatok, stb-k.
A gépváz M42-es (menetes) objektívfoglalattal rendelkezik: ebbe a szovjet gyártmányokon kívül kelet-német, ill. japán M42-es objektívek is belecsavarhatóak.
A fényképező meghibásodása esetén sokszor érdemesebb inkább egy másik, garantáltan működőképes példányt venni, a Zenit használtpiaci árához képest drága javíttatás helyett.

A Zenit 12xp-nél a gyári szám a váz hátsó részébe van beütve, első két számjegye a gyártás évét mutatja meg. pl. 87… = 1987.

Néhány szóban a fénymérésről
A gép ún. belső (TTL) fénymérővel rendelkezik, amelyet 2 db LR43 gombelem táplál. (Ezek a fenti fotón piros nyíllal jelölt fedél alatt találhatóak.) Az elemeket nem kell kivenni a gépből, mert évekig működőképesek maradnak a fénymérő kis fogyasztása miatt. Lemerülésük esetén a gép továbbra is működőképes marad, mindössze a fénymérésről kell ilyenkor lemondani.  A pontos mérés feltétele a nyersanyag érzékenységének helyes beállítása is.

A kijelző a képkeresőbe van beépítve: a jobb sarokba két darab LED-et helyeztek egymás fölé. Ha az exponáló gombot félig benyomjuk, a két LED közül valamelyik világítani fog. Az alsó túl kevés fényt (alulexpozíciót) jelent: ilyenkor vagy a blendét kell nyitni, vagy a záridőt kell hosszabbra állítani. (Esetleg mindkettőt változtatni kell.) A felső LED túl sok fényt jelez: túlexponált lesz a felvétel, ha nem változtatunk a blende/ záridő értékeken (a blendét szűkítjük, vagy rövidebb záridőt állítunk be). Az értékek változtatását mindaddig kell végezni, amíg a két LED nem kezd el felváltva, gyors ütemben villogni. Ekkor lesz helyes a beállított blende/záridő páros. Amennyiben egyik LED sem világít, előfordulhat, hogy lemerültek az elemek a fénymérőben.

A gépet állványra is helyezhetjük. A szabványos állványmenet az objektív alatt található: fémből készült, — így nem kell attól félni, hogy kiszakad a helyéről☺. Amint az a fenti képen jól látható, az objektív vonalának síkja nem a gép középpontjába esik.

Felül, bal szélen, a hátlap kinyitására, és a film visszatekerésére szolgáló ezüst színű orsó alatt található a filmérzékenység beállító tárcsa (piros nyíl). Készültek olyan Zenit gépek, amelyekre nem a nálunk használt DIN/ASA, hanem a szovjet szabvány szerinti GOCT értékek kerültek felírásra. Aggodalomra nincs ok: ezen gépeknél az ASA értékeket fehér pont jelzi. Tehát a 100-as filmnél 65 és 130 közé kell állítani, míg pl. 200-asnál 130 és 250 közé. A többi érték ugyanezzel a logikával beállítható.
A képkereső pentaprizmájának háza felett található a vakupapucs. Vaku használata esetén a záridőt (sárga nyíl) 1/30 s-ra kell állítani, különben a képmező egyes részei sötétek maradnak!

Filmbefűzés
A filmbefűzést célszerű bal kézbe fogott géppel az alábbiak szerint végezni: a filmvéget a hátlap zsanérja melletti recés orsóba akasztjuk, majd a filmcsíkot ráfektetjük a mellette lévő, ezüst színű fogaskerékpárra. Ezután a filmkazettát a gép másik végén található vályúba fektetjük, a kazetta nyílását a filmsíkkal azonos irányba fordítjuk. Azért, hogy a film síkban feküdjön, célszerű a feltekercselő orsóval kissé visszafelé tekerni a filmet, amíg az finoman megfeszül. Ezután zárhatjuk a hátlapot. Célszerű 1-2 üres felvételt készíteni, ezt követően a gép használatba vehető. A filmbetöltés után ne felejtsük el a számlálótárcsát (a fenti fotón zöld nyíl jelzi) 0-ra állítani! Így a fényképezés során mindig látható lesz a már exponált felvételek száma.

---

Fontos, hogy a felvételek készítése előtt minden alkalommal ütközésig mozgassuk a zárfelhúzó kart! Ha ezt nem tesszük meg, a kar akkor is visszatér eredeti helyzetébe, azonban a zár kiakad, aminek hatására az elkövetkezendő 3-4 exponálás üres kockaként fog megjelenni az előhívott filmen.

A filmnyersanyag végét a felhúzókar megakadása egyértelműen jelzi. Ilyenkor nem szabad a filmtovábbítást erőltetni, mert az a perforáció, — rosszabb esetben a filmszalag — elszakadását okozhatja. Ilyen esetekben — felvételek tönkremenetele nélkül — csak sötétkamrában vehető ki a film a gépből. Ugyanilyen hibát okoz az is, ha a filmvisszatekerés megkezdése előtt nem nyomjuk meg a fenti képen sárga nyíllal jelölt kioldó gombot.

A Zenit 12xp gépeket HELIOS 44M 2/58-as jelű alapobjektívekkel forgalmazták. Felépítését tekintve ez a típus egy Zeiss Biotar koppintás, csak a szovjet iparra jellemző jelentős minőségi szórással. A gyenge minőségű példányok mellett kifejezetten jó darabok is kifoghatóak. A típus jellemzője, hogy nagy rekesznyílásnál viszonylag lágy a képe, míg f8…f11-re szűkítve már láthatóan keményebb rajzolatot produkál. A gyújtótávolsága ugyan csak 8 mm-rel hosszabb, mint a klasszikus alapobjektívek 50 mm-e, ám a használat során mégis érezhető egyfajta „kistelés” hatás: az 50 mm-es objektíveknél megszokott képkivágás eléréséhez kissé hátrébb kell lépni, ám erre nem mindig van lehetőség pl. nagyvárosi, zsúfolt környezetben.

Az M42-es objektívek kompatibilitását kihasználva a saját Zenitemet a legtöbbször egy régi Praktica gépről átrakott, eredeti 2.8/50-es CZJ Tessar-ral használom. Az élesebb képek mellett további előny a Tessar jobb közelpontja is (35 cm vs. 50 cm).

Noha sajátos élmény a Zenittel való fotózás, így a XXI. század második évtizedében első filmes fényképezőgépnek, vagy egyetlen gépnek mégsem ajánlanám. Tagadhatatlan tény, hogy olcsón beszerezhető, ám a záridők szűkössége, a mechanika érzékenysége, ill. egyes példányoknál előforduló megbízhatatlansága miatt jobb választás lehet egy redőnyzáras Praktica, vagy néhány ezer forinttal többért egy manuális Minolta, vagy Chinon. Utóbbiak gyártmányai kezelhetőség, megbízhatóság, ill. a szolgáltatások számának tekintetében fényévekre vannak bármelyik Zenittől, — és akkor még nem beszéltünk a keresőkép világosságáról: ez egy másik olyan paraméter, amelyben a szovjet gép csúnyán elmarad a japántól.

---

C) Szegecs — Ez a cikk az eredeti, 2003-ban napvilágot látott írásom felhasználásával, új felvételekkel kiegészítve készült 2021.03.22-én.