Szegecs weblapja

Egy igazi különlegességre lelt rá weblapom állandó "beszállítója" Balogh Péter úr egy dunántúli lomis boltban: az AGFA Easy eldobható fényképezőgép ugyanis APS rendszerű filmre dolgozik. A formátumot a '90-es évek közepén mutatták be nagy csinnadrattával, azonban az újítás siker helyett kudarcot vallott. (A bukás részletes okairól bővebben MLZPhoto weboldalán lehet olvasni.) Az AGFA APS eldobható gépe 1996-ban jelent meg a piacon. A képen látható példány gyártási idejéről sajnos nem áll rendelkezésemre információ, mivel eredeti csomagolása nélkül érkezett hozzám, a gépváz pedig nem tartalmazza a dátumot.

A gép legfontosabb műszaki adatai:

• 1:9,5/25 mm-es objektív (kisfilmre átszámolva kb. 35 mm-nek felel meg)
• a záridő fix: 1/100 s.

Érdekesség, hogy ugyanebből a gépvázból készült ún. „művészi kiadás” is — mindössze 16.000 példányban — egyedileg sorszámozva, virágszirmokkal,
Jézus Krisztussal (sic!), és angyalkával (link a Kameramuseum.de oldalára).

A gép szemből teljesen úgy fest, mint bármelyik egyszer használatos fényképezőgép. Tetejére pillantva a képkocka számláló hiánya tűnik fel elsőként.

Jobban szemügyre véve aztán megtalálható ez az alkatrész is: a képkereső és az objektív közötti részen. A gép hozzám kerülésekor a számláló 16-nál állt. A korábbi tulajdonos által készített első 9 képről az előhívást követően kiderült, hogy egytől-egyik értékelhetetlenek lettek: feltehetően zárt térben, vaku használata nélkül fotóztak.

Az egész gép korrektül össze van rakva, mindenütt ügyeltek a pormentes zárásra, a nagyméretű, és könnyedén működő expógomb is tömített kivitelű.

Hátul, a kereső mellett egy kis piros kapcsoló található, amelynek két állása van: H és P.

A "H" az ún. High Definition (16:9 arányú), míg a "P" a panorámára utal (3:1 képaránnyal). Az APS szabványban létezett még egy harmadik, "C" — azaz Classic méret is (3:2 képaránnyal). Valójában akármelyik üzemmód kerül kiválasztásra, minden alkalommal a teljes (H jelű) kép exponálódik a filmre. A komolyabb fényképezőgépek azonban képesek voltak arra, hogy az adott képkocka alá egyesével rögzítsék a felhasználó által választott formátumot, amelyet később a kidolgozás során a laborgép felismert, és az igényelt képkivágásnak megfelelően készítette el a papírképeket, — emberi beavatkozás nélkül. Az AGFA Easy esetében az üzemmód-választó kar csak a képkomponálást könnyíti meg azáltal, hogy P állás esetén a kereső alsó, és felső részét kitakarja.

Az évek során a beépített alkáli elem lemerült, és szétfolyt a készülékben, — erre enged következtetni a működésképtelen vaku, ill. a plexi burkolat alatt felhullámosodott papír.

Eredetileg az utolsó elfényképezett "kocka" után a filmet a géppel együtt kellett beadni a laborba, ahol azután a szakszemélyzet vette ki a hívásra váró filmmel teli kazettát a fényképezőből. Az ügyfél már csak az előhívott negatívot, és a papírképeket kapta kézhez, — az eldobható gép pedig újrahasznosításra került.

Az AGFA Futura negatívcsaládot kimondottan az APS rendszerű gépek számára fejlesztették ki. Az ISO 400-as névleges érzékenységgel rendelkező film eredetileg kellő tartalékot jelentett ahhoz, hogy szabadtérben enyhén felhős időben is vaku nélkül lehessen fényképezni a géppel, ugyanakkor — figyelembe véve, hogy 2004-óta nincs filmgyártás Leverkusen-ben — nem kockáztattam, és kimondottan napfényes, nyári időben készítettem el a tesztképeket. (Az APS filmek otthoni előhívásának módját egy másik cikkben mutattam be.)