Canonet 28

Távmérős fényképezőgép

A Canonet 28 típusú fényképezőgép a Canon '70-es évek elején forgalomba hozott távmérős sorozatának „belépő kategóriájú” tagja. 1971-76 között forgalmazták — a masszív, fémházas kompakt gépek családjának egyik utolsó darabja.
Canonet 28
A távmérős élességállítás lényege, hogy a keresőben az életlen kép „szétesik” két, egymástól elcsúszott részre. Az élességállítás során ezt a két képet kell egymással fedésbe hoznunk. Ekkor a filmre kerülő kép is éles lesz.

A Canonet család pár éve még — állapottól függően — 10-20 € közötti áron volt beszerezhető be az Ebay-ről, vagy más külföldi fotóbizományik kínálatából, azonban napjainkra olyan népszerű lett, hogy időnként egészen hajmeresztő összegeket kérnek el érte az eladók. Idehaza újkorában nem lehetett kapni a boltokban egyrészt azért, mert „kemény valutában” kellett volna fizetni érte, — azokban az időkben azonban központilag szabályozták az egy évben vásárolható valuta mennyiségét. A másik ok a magyar átlagfizetésekhez képest magas ára volt. Így a magyar fotósoknak max. annyi jutott, hogy a nyugatról behozott Quelle katalógusban látott képek alapján vágyakozhattak a gép után.
Canonet 28
A gép — kompakt kamera lévén — csak a legszükségesebb kezelőszerveket tartalmazza. A zárfelhúzás, a filmtovábbítás, és az élességállítás is manuálisan történik. Amint az a hátlapra rögzített gyári táblából látható, ezek a gépek nem Japánban, hanem Tajvan szigetén készültek.
Canonet 28
Az objektív Canon gyártmányú, 40 mm gyújtótávolságú, és f 2.8-as fényerejű, nem cserélhető kialakítású. A képalkotásban 4 lencse vesz részt, amelyek 3 csoportban foglalnak helyet. Becsapós a méterskála alatti blendegyűrű, mert azt sugallja, mintha a gépnek lenne blende-előválasztós (Av) üzemmódja is. Sajnos ez nincs így. „A” módban mind a záridőt, mind a blendét a gép állítja. Ha ebből az állásból elmozdítjuk a beállítógyűrűt, akkor a záridő fix 1/30 s lesz, a blendeérték pedig annak megfelelő, amit beállítottunk. Ez az üzemmód a vaku használatához készült. Az éppen használt vaku kulcsszámának, és a tárgytávolság hányadosából kiszámíthatjuk a beállítandó blendeértéket: ezt kell beállítani a gyűrűvel.
Canonet 28
Sajnos az 1/30 s olyan hosszú idő, aminél nappali megvilágításnál (vaku nélküli üzem) már fennáll a berázás veszélye. Ha rövidebb vakuszinkront tudna a gép (pl. 1/125 s), akkor nyugodtan használhatnánk külső fénymérővel, kvázi „manuális” módban is. Amint azt említettem, a gép csak programautomatikát tud: a választott záridőt egy mutatós műszer jelzi a keresőkép jobb szélén, míg a blendeértékről sajnos nem ad semmilyen visszajelzést.
A filmérzékenységet az objektív oldalán található skálán kell beállítani. ISO 25 és 400 közötti értékek közül választhatunk. A frontlencse fölött található a beépített fénymérő szenzora, így ha szűrőt csavarunk a gépre, akkor a mérésnél figyelembe veszi annak fényerő csökkentő hatását.

A fényképezőhöz eredetileg egy saját szériás vakut is forgalomba hozott a gyártó, Canolite D néven. Ezzel képes „kommunikálni” a gépváz, — ezért látható a vakupapucs középső érintkezője alatt még egy kontaktus. A dedikált vaku használatakor nem kell bajlódni a kulcsszámból kiszámolandó blendeértékkel: elég a gépet „A” módban hagyni, a vaku pedig együttműködik a vázzal.
Canonet 28
Sajnos a hátlapon lévő fényzáró szivacs az évek során elporladt (ez egyébként más, hasonló korú, szintén japán gépeknél is előfordul). A porladó szivacs egyrészt bekerülhet a gép optikájába, másrészt könnyen összekarcolhatja a filmet. A szigetelés hiányossága miatt fénybeszűrődés érheti a nyersanyagot, ami zavaró elszíneződéseket, rosszabb esetben beégett képeket okozhat a felvételeinken. Emiatt az elporladt szivacs maradványait eltávolítottam, és a tömítést — egy a linkre kattintva olvasható cikkben bemutatott módszer segítségével — megjavítottam.
Canonet 28
Így néz ki a gép belülről. A kis méretek miatt a képkapu viszonylag közel került a filmkazetta kimeneti nyílásához. A filmtovábbítás, az exponálás egyaránt csendben, megbízhatóan működik.
Canonet 28
A fénymérő elemének fedele, az állványcsatlakozó, és a filmtovábbítás kioldógombja kerültek a gép aljára. A fénymérőbe PX-625 típusú, 1,35 voltos, ezüst-higany tartalmú elem kellett eredetileg — azonban ilyet ma már nem lehet beszerezni, mivel környezetvédelmi okokból megszűnt a gyártása. A helyette kapható 625A-s alkáli elemeknek azonban 1,5 volt a fesztültségük, — ráadásul ezt nem is egyenletesen adják le az élettartamuk során, így a mérést akár 2-3 blendeértékkel is meghamisíthatják. Nem is lenne ebből probléma, ha csak a fénymérő jelezne hibás értéket, azonban a Canonet 28-nál nincs manuális üzemmód: a fénymérő „szabja meg” a beállított blende/záridő párost. Alkáli elemet használva tehát a felvételeink hibásak lesznek. A higanyos elem kiváltására a hallókészülékekhez forgalmazott 675 típusú „zinc-air” elemek is használhatóak. Ezek 1,4 voltot adnak le, egész élettartalmuk alatt stabil szinten. Egyetlen hibájuk, hogy a felbontás után mindössze 1-2 hónapig (!) használhatóak. 6-os csomagolásban forgalmazzák őket, így a pótlásuk nem jelent gondot.

Tapasztalatok


Annak ellenére, hogy a Canonet 28 eredetileg kimondottan egyszerű kompakt gépnek készült, véleményem szerint a képminősége igen jó. A 40 mm-es gyújtótávolsághoz tartozó látószög a hétköznapi célokra jól használható. A majdnem nagylátószögből adódóan fellépnek enyhe geometriai torzítások a kép szélén, ezek azonban — szerintem — nem zavaróak. Az ergonómia, ill. a „felhasználói élmény” kimondottan jó. Természetesen nem a tükörreflexes gépek kiváltására valók ezek a gépek, de olyan kirándulásoknál, amikor a család, vagy a nem fotós túratársak miatt nincs lehetőség a „pepecselős fényképezésre”, kimondottan jól jöhet egy ilyen távmérős gép.

Hosszútávú tapasztalatok


Az eredeti, 2012-es cikk megírása óta a géppel közel 60 tekercs filmet fényképeztem el. Talán ebből a számadatból is látszik, hogy nagyon megszerettem a Canonet 28-at. Elsősorban városfotózáshoz kiváló: a kis mérete miatt bárhova elvihető, nem kell neki külön szett-táska, mint egy tükörreflexes fényképezőnek, ugyanakkor a négylencsés Tessar-rendszerű objektívnek köszönhetően a jó minőségű képekről sem kell lemondanunk. A 40 mm-es objektív látószöge sűrűn beépített területeken is jól használható. A fénymérő pontos, és megbízható. A manuális mód hiányát a gyakorlatban nem éreztem, mivel az expógombot félig nyomva tartva a gép megjegyzi a mért megvilágítás értéket, és így a kép átkomponálásával az amúgy korrekciót igénylő témák is helyesen fényképezhetőek.

Az a tény, hogy a Canonet-en nem lehet objektívet cserélni, és mindent a beépített 40 mm-es objektívvel "kell megoldani" rengeteg terhet levesz az ember válláról szó szerint, és átvitt értelemben is: nem megy el az idő a lencsék csereberélésével, — ami miatt esetleg lemarad az ember a témáról, továbbá egy sokkal tudatosabb vizuális gondolkodásra kényszeríti az embert: felvételezéskor nem az a kérdés, hogy „melyik objektívet tegyem fel a gépre”, hanem az, hogy a meglévővel hogyan tudom filmre vinni a látványt. Emellett a megjelenése is nagyon tetszetős: jól esik kézbe venni. Londoni utam során az utcán fotózva két alkalommal is megszólítottak idegenek azért, hogy megdicsérjék, ill. gratuláljanak a géphez.

C) 2012.03.10. Szegecs — A szöveg és a képek utánközlésének joga fenntartva!
A cikk 2015.10.24-én, 2021.03.18-án, ill. 2023.08.10-én frissült.