Canonet 28
Távmérős fényképezőgép
 A Canonet 28 típusú
              fényképezőgép a Canon ’70-es évek elején forgalomba hozott
              távmérős sorozatának „belépő kategóriájú” tagja. 1971-76 között
              forgalmazták — a masszív, fémházas kompakt gépek családjának
              egyik utolsó darabja. 
            
 A távmérős élességállítás
              lényege, hogy a keresőben az életlen kép „szétesik”
              két, egymástól elcsúszott részre. Az élességállítás során ezt a
              két képet kell egymással fedésbe hoznunk. Ekkor a filmre kerülő
              kép is éles lesz.
              
A Canonet család kb. tíz éve még — állapottól függően — 10…20 € közötti áron volt beszerezhető be az Ebay-ről, vagy más külföldi fotóbizományik kínálatából, azonban napjainkra olyan népszerű lett, hogy időnként egészen hajmeresztő összegeket kérnek el érte az eladók. Idehaza újkorában nem lehetett kapni a boltokban egyrészt azért, mert „kemény valutában” kellett volna fizetni érte, — azokban az időkben azonban központilag szabályozták az egy évben vásárolható valuta mennyiségét. A másik ok a magyar átlagfizetésekhez képest magas ára volt. Így a magyar fotósoknak max. annyi jutott, hogy a nyugatról behozott Quelle katalógusban látott képek alapján vágyakozhattak a gép után.
            A Canonet család kb. tíz éve még — állapottól függően — 10…20 € közötti áron volt beszerezhető be az Ebay-ről, vagy más külföldi fotóbizományik kínálatából, azonban napjainkra olyan népszerű lett, hogy időnként egészen hajmeresztő összegeket kérnek el érte az eladók. Idehaza újkorában nem lehetett kapni a boltokban egyrészt azért, mert „kemény valutában” kellett volna fizetni érte, — azokban az időkben azonban központilag szabályozták az egy évben vásárolható valuta mennyiségét. A másik ok a magyar átlagfizetésekhez képest magas ára volt. Így a magyar fotósoknak max. annyi jutott, hogy a nyugatról behozott Quelle katalógusban látott képek alapján vágyakozhattak a gép után.

 A gép — kompakt kamera lévén —
              csak a legszükségesebb kezelőszerveket tartalmazza. A zárfelhúzás,
              a filmtovábbítás, és az élességállítás is manuálisan történik.
              Amint az a hátlapra rögzített gyári táblából látható, ezek a gépek
              nem Japánban, hanem Tajvan szigetén készültek.
            
Az objektív Canon gyártmányú, 40
                mm gyújtótávolságú, és f 2.8-as fényerejű, nem
              cserélhető kialakítású. A képalkotásban 4 lencse vesz részt,
              amelyek 3 csoportban foglalnak helyet. Becsapós a méterskála
              alatti blendegyűrű, mert azt sugallja, mintha a gépnek lenne
              blende-előválasztós (Av) üzemmódja is. Sajnos ez nincs így.
              „A” módban mind a záridőt, mind a blendét a gép állítja. Ha
              ebből az állásból elmozdítjuk a beállítógyűrűt, akkor a záridő fix
              1/30 s lesz, a blendeérték pedig annak megfelelő, amit
              beállítottunk. Ez az üzemmód a vaku használatához készült. Az
              éppen használt vaku kulcsszámának, és a tárgytávolság hányadosából
              kiszámíthatjuk a beállítandó blendeértéket: ezt kell beállítani a
              gyűrűvel.
            
 Sajnos az 1/30 s olyan hosszú
              idő, aminél nappali megvilágításnál (vaku nélküli üzem) már
              fennáll a berázás veszélye. Ha rövidebb vakuszinkront tudna a gép
              (pl. 1/125 s), akkor nyugodtan használhatnánk külső fénymérővel,
              kvázi „manuális” módban is. Amint azt említettem, a gép csak
              programautomatikát tud: a választott záridőt egy mutatós műszer
              jelzi a keresőkép jobb szélén, míg a blendeértékről sajnos nem ad
              semmilyen visszajelzést.
A filmérzékenységet az objektív oldalán található skálán kell beállítani. ISO 25 és 400 közötti értékek közül választhatunk. A frontlencse fölött található a beépített fénymérő szenzora, így ha szűrőt csavarunk a gépre, akkor a mérésnél figyelembe veszi annak fényerő csökkentő hatását.
            A filmérzékenységet az objektív oldalán található skálán kell beállítani. ISO 25 és 400 közötti értékek közül választhatunk. A frontlencse fölött található a beépített fénymérő szenzora, így ha szűrőt csavarunk a gépre, akkor a mérésnél figyelembe veszi annak fényerő csökkentő hatását.
A fényképezőhöz eredetileg egy
              saját szériás vakut is forgalomba hozott a gyártó, Canolite D
              néven. Ezzel képes „kommunikálni” a gépváz, — ezért látható a
              vakupapucs középső érintkezője alatt még egy kontaktus. A dedikált
              vaku használatakor nem kell bajlódni a kulcsszámból kiszámolandó
              blendeértékkel: elég a gépet „A” módban hagyni, a vaku pedig
              együttműködik a vázzal.
            
Sajnos a hátlapon lévő fényzáró
              szivacs az évek során elporladt (ez egyébként más, hasonló
                korú, szintén japán gépeknél is előfordul). A porladó
              szivacs egyrészt bekerülhet a gép optikájába, másrészt könnyen
              összekarcolhatja a filmet. A szigetelés hiányossága miatt
              fénybeszűrődés érheti a nyersanyagot, ami zavaró elszíneződéseket,
              rosszabb esetben beégett képeket okozhat a felvételeinken. Emiatt
              az elporladt szivacs maradványait eltávolítottam, és a tömítést —
              egy a
                linkre kattintva olvasható cikkben bemutatott módszer
                segítségével — megjavítottam.
            
Így néz ki a gép belülről. A kis
              méretek miatt a képkapu viszonylag közel került a filmkazetta
              kimeneti nyílásához. A filmtovábbítás, az exponálás egyaránt
              csendben, megbízhatóan működik.
            
A fénymérő elemének fedele, az
                állványcsatlakozó, és a filmtovábbítás kioldógombja kerültek a
                gép aljára. A fénymérőbe PX-625 típusú, 1,35 voltos,
                ezüst-higany tartalmú elem kellett eredetileg — azonban ilyet ma
                már nem lehet beszerezni, mivel környezetvédelmi okokból
                megszűnt a gyártása. A helyette kapható 625A-s alkáli elemeknek
                azonban 1,5 volt a fesztültségük, — ráadásul ezt nem is
                egyenletesen adják le az élettartamuk során, így a mérést akár
                2-3 blendeértékkel is meghamisíthatják. Nem is lenne ebből
                probléma, ha csak a fénymérő jelezne hibás értéket, azonban a
                Canonet 28-nál nincs manuális üzemmód: a fénymérő „szabja
                  meg” a beállított blende/záridő párost. Alkáli elemet
                  használva tehát a felvételeink hibásak lesznek. A higanyos
                elem kiváltására a hallókészülékekhez forgalmazott 675 típusú
                „zinc-air” elemek is használhatóak. Ezek 1,4 voltot adnak le,
                egész élettartalmuk alatt stabil szinten. Egyetlen hibájuk, hogy
                a felbontás után mindössze 1-2 hónapig (!) használhatóak. 6-os
                csomagolásban forgalmazzák őket, így a pótlásuk nem jelent
                gondot.
              Tapasztalatok
 Annak ellenére, hogy a Canonet
                  28 eredetileg kimondottan egyszerű kompakt gépnek készült,
                véleményem szerint a képminősége igen jó. A 40 mm-es
                gyújtótávolsághoz tartozó látószög a hétköznapi célokra jól
                használható. A majdnem nagylátószögből adódóan fellépnek enyhe
                geometriai torzítások a kép szélén, ezek azonban — szerintem —
                nem zavaróak. Az ergonómia, ill. a „felhasználói élmény”
                kimondottan jó. Természetesen nem a tükörreflexes gépek
                kiváltására valók ezek a gépek, de olyan kirándulásoknál, amikor
                a család, vagy a nem fotós túratársak miatt nincs lehetőség a „pepecselős
                  fényképezésre”, kimondottan jól jöhet egy ilyen távmérős
                gép.
              Hosszútávú tapasztalatok
 Az eredeti, 2012-es cikk
                megírása óta a géppel közel 60 tekercs filmet fényképeztem el.
                Talán ebből a számadatból is látszik, hogy nagyon megszerettem a
                Canonet 28−at. Elsősorban városfotózáshoz kiváló: a kis
                mérete miatt bárhova elvihető, nem kell neki külön szett-táska,
                mint egy tükörreflexes fényképezőnek, ugyanakkor a négylencsés
                Tessar-rendszerű objektívnek köszönhetően a jó minőségű képekről
                sem kell lemondanunk. A 40 mm-es objektív látószöge sűrűn
                beépített területeken is jól használható. A fénymérő pontos, és
                megbízható. A manuális mód hiányát a gyakorlatban nem éreztem,
                mivel az expógombot félig nyomva tartva a gép megjegyzi a mért
                megvilágítás értéket, és így a kép átkomponálásával az amúgy
                korrekciót igénylő témák is helyesen fényképezhetőek. 
            Az a tény, hogy a Canonet-en nem
                lehet objektívet cserélni, és mindent a beépített 40 mm-es
                objektívvel „kell megoldani” rengeteg terhet levesz az ember
                válláról szó szerint, és átvitt értelemben is: nem megy el az
                idő a lencsék csereberélésével, — ami miatt esetleg lemarad az
                ember a témáról, továbbá egy sokkal tudatosabb vizuális
                gondolkodásra kényszeríti az embert: felvételezéskor nem az a
                kérdés, hogy „melyik objektívet tegyem fel a gépre”,
                hanem az, hogy a meglévővel hogyan tudom filmre vinni a
                látványt. Emellett a megjelenése is nagyon tetszetős: jól esik
                kézbe venni. Londoni utam során az utcán fotózva két alkalommal
                is megszólítottak idegenek azért, hogy megdicsérjék, ill.
                gratuláljanak a géphez.
              A cikk 2015.10.24-én, 2021.03.18-án, ill. 2025.09.12-én frissült.