Fényzáró tömítés javítása házilag
A szétmállott fényzáró szivacs eltávolítása és pótlása otthoni körülmények között...
A '70-es évek végén, ill. a '80-as
években gyártott fényképezőgépeknél gyakori hibajelenség, hogy a
hátlap, és a váz illesztésénél alkalmazott fényzáró szivacs
tömítés az eltelt évtizedek alatt a ragasztóban használt
oldószerektől szétfolyósodott: eredeti feladatát így már nem tudja
már ellátni. A külvilág fénye bejut a gépvázba — tönkretéve ezzel
a felvételeket, miközben a szabaddá váló, apró ragacsos
darabkák mechanikai meghibásodást is képesek okozni a gépben…
A közismert nemzetközi licitálós
adás-vételi oldalról magam is több olyan használt
fényképezőgépet vásároltam, amelyet kiváló állapotúként hirdettek,
ennek ellenére kézbe véve azonnal látszott, hogy a hátlap, és a
gépváz közötti fényzáró tömítés péppé rohadt, kifejezetten
gusztustalan állagú lett az évek során. Érdemes megnézni a fenti
képen látható, az eladó által konyhai papírtörlővel „pótolt”
tömítést. No comment kategória… Ilyen esetekben a gép
visszaküldése többe kerülne, mint a vételár, ezért inkább a
sajátkezű javítás mellett döntöttem.
Amire szükségünk lesz a javítás során:- papírboltban kapható „dekorgumi”, vagy ajándékba kapott egérpad alsó része
- kétoldalú ragasztó (a legvékonyabb típus kell)
- gyógyszertári alkohol
- fültisztító pálcika
- szabászolló, vagy tapétázókés
Az első lépés — egyben a munka
leggusztustalanabb része — a szétrohadt szivacs eltávolítása.
Ehhez gyógyszertári alkoholba mártott fültisztító pálcikát
használtam, mert egyrészt nem karistolja fel a fémet, ugyanakkor
elég erősen hozzá lehet nyomni a felülethez ahhoz, hogy a péppé
rohadt szivacsmaradványok maradéktalanul eltávolíthatóvá váljanak.
Így néz ki a tisztára takarított
hátlap. Komoly, de leginkább küzdelmes út vezetett addig, míg
ezt a szintet sikerült elérni...
A következő lépésben megfelelő
méretű csíkokat kell levágni a dekorgumiból (vagy egérpad
aljából) a szabászolló (vagy tapétázókés)
segítségével.
Legyünk alaposak: a túl rövid csík
nem fogja betölteni feladatát, míg a túl széles, vagy túl hosszú
nem fog beférni a helyére.
A kétoldalú ragasztóból vágjunk le
akkora darabokat, amelyek egy picit kisebbek, mint a gumicsíkok,
és ragasszuk fel őket!
(A ragasztószalag másik oldalán
lévő védőcsíkot ekkor még nem kell levenni!)
Próbáljuk helyére a csíkokat,
majd távolítsuk el a matrica védőpapírját, és óvatosan ragasszuk
helyükre a csíkokat! Ezek után zárjuk be a hátlapot, és győződjünk
meg arról, hogy az új tömítés mindenütt ellátja-e feladatát? (Nem
feszül aszimmetrikusan a hátlap, nincs lötyögés, stb.)
Ha ez megvan, akkor elégedetten idézhetjük Matisz papa elhíresült mondatát: „E örö, e bódottá!” :)
Ha ez megvan, akkor elégedetten idézhetjük Matisz papa elhíresült mondatát: „E örö, e bódottá!” :)
Egyes gépeknél a hátlap fényzáró
szigetelése úgy van kialakítva, hogy a dekorgumi csíkok
felragasztására nincs elegendő hely. Ilyen pl. a gépbemutató
rovatban szereplő Minolta
Hi-Matic F fényképezőgép is, amelynél egy keskeny vályúba
volt beragasztva az a fekete szivacs, amely szintén szétmállott az
eltelt évtizedek alatt.
Az elfolyósodott szigetelés alapos
kitakarítása után az alsó és felső vályúba egyszerű — eredetileg
ruhakészítéshez szánt — fekete fonalat vágtam méretre. A pontos
illesztéshez laposfejű műszerészcsavarhúzót használtam.
Eddig négy gépet javítottam meg a cikkben bemutatott módszerekkel — köztük a lejárt filmek tesztelésére is használt Canonet 28-at.
C) 2012.09.20. Szegecs — A cikk és a
képek utánközlésének joga fenntartva!
Utolsó módosítás: 2023.08.23.