Minolta Hi-Matic F

Távmérős kompakt fényképezőgép a legendás japán gyártótól…

Minolta HiMatic F

A Minolta Hi-Matic F 1972-ben jelent meg a távmérős kompaktok piacán — az egy évvel korábban kibocsájtott Hi-Matic E „lebutított” változataként. A „lebutítás” ebben az esetben a kisebb fényerejű objektívet (f1,7 helyett f2,7), ill. az egyszerűbb felépítésű távmérőt jelenti. Ezzel próbálták meg olcsóbbá, ezáltal többek számára elérhetővé tenni a típust. A most bemutatott példány ugyan teljesen fekete színű, ám a típusból készült ezüst verzió is. A visszaemlékezések [1] szerint a ’70-es évek elején a fekete színű gépeket komolyabbnak („profibbnak”) gondolták, mivel megjelenésükben jobban hasonlítottak a hivatásos fotósok által használt gépekre. 



Minolta HiMatic F
Az objektív manuális élességállítással rendelkezik; a tárgytávolság 80 cm és a végtelen között állítható be a képkeresővel egyesített távmérő segítségével. A gép tetején a hasonló filmes kompaktoknál megszokott kezelőszervek találhatóak meg: az exponált film visszatekercselésére szolgáló kar, középen vakupapucs, tőle jobbra a fénymérőhöz, ill. a zárszerkezet vezérléséhez szükséges elem állapotáról visszajelző lámpa, az ezüstszínű exponálógomb (benne önkioldó csatlakoztatását lehetővé tevő menettel), majd a zárfelhúzó kar, ill. jobb szélen az elfényképezett „képkockák” számának kijelzője.

Minolta HiMatic F

A képkereső kellően világosnak mondható, belül a közeli témák fotózásánál fontos parallaxisjelző vonalakkal is ellátták, továbbá a gép figyelmeztet gyenge fényviszonyok között a berázódás veszélyére, ill. a vaku használatának szükségességére is.

Hátul a süllyesztve elhelyzett, piros színű CHECK feliratú gomb megnyomásával a beépített fénymérő (pontosabban az annak működtetését biztosító elemek) megfelelő állapotát ellenőrizhetjük. Ilyenkor a  gép tetején található, narancsszínű lámpa világítása jelzi, hogy az elemek feszültsége megfelelő.

Vaku csatlakoztatására egyrészt a gép tetején lévő papucson, másrészt az oldalt található, ún. PC aljzaton keresztül van lehetőség. Ritkaság, hogy egy kompakt fényképezőgépre mindkettő típus rákerül.



Minolta HiMatic F
A Minolta Hi-Matic F-be SEIKO gyártmányú központi zárat szereltek, amely 1/724 s és 4 s közötti időket képes exponálni.
A gép alján állványmenetcsatlakozó található, ami valami miatt sajnos nem középre került. Alatta a filmvisszatekerés megkezdése előtt megnyomandó kioldógomb kapott helyet. Sajnos ehhez a típushoz is az Európában ma már hivatalosan nem gyártható, nem forgalmazható, higanytartalmú RM-640 típusú (1,35 voltos) gombelemek szükségesek. A ma kapható gombelemek közül a hallókészülékekbe tervezett cink-levegő rendszerűek használhatóak fel a higanyos típusok kiváltására. Az alkáli gombelemek eltérő feszültségük, ill. merülési görbéjük miatt meghamisítják a mérést!


Minolta HiMatic F
A beépített Tessar-rendszerű objektív Rokkor márkanevű 38 mm/2,7-es típus, amely 4 lencsét tartalmaz, 3 csoportban. A 38 mm-hez tartozó kb. 61°-os látószög egyaránt alkalmassá teszi kirándulásokon városi felvételek, közeli csoportképek készítésére. A CdS-rendszerű fénymérő közvetlenül az objektív fölött — a fenti fotón piros nyíllal jelölt helyen — található. Elhelyezésének köszönhetően figyelembe veszi az esetlegesen felhelyezett szűrők fényerőcsökkentő hatását.
A sárga nyilak által jelzett horpadások alapján ez a gép korábban jelentős ütést kaphatott — más nemigen indokolja a szűrőmenet ilyen mértékű deformálódását.
Az objektív körüli recés gyűrű elforgatásával a betöltött nyersanyag érzékenységét állíthatjuk be a pontos fénymérérés érdekében ASA 25…500 értékek között.
A záridő-blende páros kiválasztása teljesen automatikusan történik, kivéve abban az esetben, ha a fényképezőhöz vakut csatlakoztatunk: ekkor a záridő fixen 1/20 s lesz, a vaku kulcsszámát (GN) pedig nekünk kell beállítani az objektívtubus géphez közelebb eső oldalán.


Minolta HiMatic F
Sajnos nem meglepő módon ezt a gépet is utolérte a fényzáró tömítés szétmállását előidéző „betegség”, amely egyébként gyakorlatilag minden, hasonló korú példányra jellemző. Ennek javítása nem ördöngösség, sokkal inkább türelem kérdése. A legtöbb munkát a pépes állapotúvá bomlott műanyag nyom nélküli eltávolítása igényli. A fenti képen kék nyíllal jelölt vályúkból laposfejű csavarhúzóval, ill. denaturált szesszel átitatott textillel, míg a sárga nyíllal jelölt részről szintén denszeszes fültisztító pálcikával sikerült leszedni a ragacsot. Ennek módját részletesebben egy korábbi cikkemben mutattam be.
A vályúkba egyszerű — eredetileg ruhakészítéshez szánt — fekete fonalat vágtam méretre, a sárga nyíllal jelölt rész pedig kétrétegű ragasztóval rögzített dekorgumit kapott.


Minolta HiMatic F
50 éves kora ellenére ez a fényképezőgép szerintem formailag teljesen rendben van, szép vonalvezetésű, esztétikus formavilágú. Utólag visszatekintve érdekes megvizsgálni, hogy míg a ’70-es években egy turista kompakt is fémvázas, tisztességes objektívvel szerelt gépet jelentett, addig a ’80-as évek elejétől hogyan tűntek el ezek egyik napról a másikra, és adták át helyüket az olcsó műanyagból készült, hangos motorokkal vezérelt autofókuszos kompaktoknak, hogy aztán a ’90-es évektől betörő, végtelenül hitvány, szappantartó „focus free” gépekről ne is beszéljünk.

A gép bemutatásának lehetőségéért köszönet Vargha Márk Péternek!

Felhasznált források:
 
C) 2023.08.07. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
Utoljára módosítva: 2024.06.22.