A Minolta Hi-Matic F
1972-ben jelent meg a távmérős kompaktok piacán — az egy évvel
korábban kibocsájtott Hi-Matic E „lebutított”
változataként. A „lebutítás” ebben az esetben a kisebb
fényerejű objektívet (f1,7 helyett f2,7), ill. az
egyszerűbb felépítésű távmérőt jelenti. Ezzel próbálták meg
olcsóbbá, ezáltal többek számára elérhetővé tenni a típust. A most
bemutatott példány ugyan teljesen fekete színű, ám a típusból
készült ezüst verzió is. A visszaemlékezések [1] szerint a ’70-es
évek elején a fekete színű gépeket komolyabbnak („profibbnak”)
gondolták, mivel megjelenésükben jobban hasonlítottak a hivatásos
fotósok által használt gépekre.
Az objektív manuális
élességállítással rendelkezik; a tárgytávolság 80 cm és a végtelen
között állítható be a képkeresővel egyesített távmérő
segítségével. A gép tetején a hasonló filmes kompaktoknál
megszokott kezelőszervek találhatóak meg: az exponált film
visszatekercselésére szolgáló kar, középen vakupapucs, tőle jobbra
a fénymérőhöz, ill. a zárszerkezet vezérléséhez szükséges elem
állapotáról visszajelző lámpa, az ezüstszínű exponálógomb (benne
önkioldó csatlakoztatását lehetővé tevő menettel), majd a
zárfelhúzó kar, ill. jobb szélen az elfényképezett „képkockák”
számának kijelzője.
A képkereső kellően világosnak
mondható, belül a közeli témák fotózásánál fontos parallaxisjelző
vonalakkal is ellátták, továbbá a gép figyelmeztet gyenge
fényviszonyok között a berázódás veszélyére, ill. a vaku
használatának szükségességére is.
Hátul a süllyesztve elhelyzett,
piros színű CHECK feliratú gomb megnyomásával a beépített
fénymérő (pontosabban az annak működtetését biztosító elemek)
megfelelő állapotát ellenőrizhetjük. Ilyenkor a gép tetején
található, narancsszínű lámpa világítása jelzi, hogy az elemek
feszültsége megfelelő.
Vaku csatlakoztatására egyrészt a
gép tetején lévő papucson, másrészt az oldalt található, ún. PC
aljzaton keresztül van lehetőség. Ritkaság, hogy egy kompakt
fényképezőgépre mindkettő típus rákerül.
A Minolta Hi-Matic F-be SEIKO
gyártmányú központi zárat szereltek, amely 1/724 s
és 4 s közötti időket képes exponálni.
A gép alján állványmenetcsatlakozó
található, ami valami miatt sajnos nem középre került. Alatta a
filmvisszatekerés megkezdése előtt megnyomandó kioldógomb kapott
helyet. Sajnos ehhez a típushoz is az Európában ma már hivatalosan
nem gyártható, nem forgalmazható,
higanytartalmú RM-640
típusú (1,35 voltos) gombelemek szükségesek. A ma kapható
gombelemek közül
a
hallókészülékekbe tervezett cink-levegő rendszerűek
használhatóak fel a higanyos típusok kiváltására. Az alkáli
gombelemek eltérő feszültségük, ill. merülési görbéjük miatt
meghamisítják a mérést!
A beépített Tessar-rendszerű
objektív Rokkor márkanevű 38 mm/2,7-es típus,
amely 4 lencsét tartalmaz, 3 csoportban. A 38 mm-hez tartozó kb.
61°-os látószög egyaránt alkalmassá teszi kirándulásokon
városi felvételek, közeli csoportképek készítésére. A
CdS-rendszerű fénymérő közvetlenül az objektív fölött — a fenti
fotón piros nyíllal jelölt helyen — található. Elhelyezésének
köszönhetően figyelembe veszi az esetlegesen felhelyezett szűrők
fényerőcsökkentő hatását.
A sárga nyilak által jelzett
horpadások alapján ez a gép korábban jelentős ütést kaphatott —
más nemigen indokolja a szűrőmenet ilyen mértékű deformálódását.
Az objektív körüli recés gyűrű
elforgatásával a betöltött nyersanyag érzékenységét állíthatjuk
be a pontos fénymérérés érdekében ASA 25…500 értékek között.
A záridő-blende páros
kiválasztása teljesen automatikusan történik, kivéve abban az
esetben, ha a fényképezőhöz vakut csatlakoztatunk: ekkor a
záridő fixen 1/20 s lesz, a vaku kulcsszámát (GN) pedig nekünk
kell beállítani az objektívtubus géphez közelebb eső oldalán.
Sajnos nem meglepő módon ezt a
gépet is utolérte a fényzáró tömítés szétmállását előidéző
„betegség”,
amely egyébként gyakorlatilag minden, hasonló korú példányra
jellemző. Ennek javítása nem ördöngösség, sokkal inkább türelem
kérdése. A legtöbb munkát a pépes állapotúvá bomlott műanyag
nyom nélküli eltávolítása igényli. A fenti képen kék nyíllal
jelölt vályúkból laposfejű csavarhúzóval, ill. denaturált
szesszel átitatott textillel, míg a sárga nyíllal jelölt részről
szintén denszeszes fültisztító pálcikával sikerült leszedni a
ragacsot.
Ennek
módját részletesebben egy korábbi cikkemben mutattam be.A vályúkba egyszerű — eredetileg
ruhakészítéshez szánt — fekete fonalat vágtam méretre, a sárga
nyíllal jelölt rész pedig kétrétegű ragasztóval rögzített
dekorgumit kapott.
50 éves kora ellenére ez a
fényképezőgép szerintem formailag teljesen rendben van, szép
vonalvezetésű, esztétikus formavilágú. Utólag visszatekintve
érdekes megvizsgálni, hogy míg a ’70-es években egy turista
kompakt is fémvázas, tisztességes objektívvel szerelt gépet
jelentett, addig a ’80-as évek elejétől hogyan tűntek el
ezek egyik napról a másikra, és adták át helyüket az olcsó
műanyagból készült, hangos motorokkal vezérelt autofókuszos
kompaktoknak, hogy aztán a ’90-es évektől betörő, végtelenül
hitvány, szappantartó „focus free” gépekről ne is beszéljünk.
Felhasznált források:
© 2023.08.07. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga
fenntartva!
Utoljára módosítva: 2025.09.12.
