A Minolta Hi-Matic F
              1972-ben jelent meg a távmérős kompaktok piacán — az egy évvel
              korábban kibocsájtott Hi-Matic E „lebutított”
              változataként. A „lebutítás” ebben az esetben a kisebb
              fényerejű objektívet (f1,7 helyett f2,7), ill. az
              egyszerűbb felépítésű távmérőt jelenti. Ezzel próbálták meg
              olcsóbbá, ezáltal többek számára elérhetővé tenni a típust. A most
              bemutatott példány ugyan teljesen fekete színű, ám a típusból
              készült ezüst verzió is. A visszaemlékezések [1] szerint a ’70-es
              évek elején a fekete színű gépeket komolyabbnak („profibbnak”)
              gondolták, mivel megjelenésükben jobban hasonlítottak a hivatásos
              fotósok által használt gépekre. 
            
            
             
            Az objektív manuális
              élességállítással rendelkezik; a tárgytávolság 80 cm és a végtelen
              között állítható be a képkeresővel egyesített távmérő
              segítségével. A gép tetején a hasonló filmes kompaktoknál
              megszokott kezelőszervek találhatóak meg: az exponált film
              visszatekercselésére szolgáló kar, középen vakupapucs, tőle jobbra
              a fénymérőhöz, ill. a zárszerkezet vezérléséhez szükséges elem
              állapotáról visszajelző lámpa, az ezüstszínű exponálógomb (benne
              önkioldó csatlakoztatását lehetővé tevő menettel), majd a
              zárfelhúzó kar, ill. jobb szélen az elfényképezett „képkockák”
              számának kijelzője.
            
            
            A képkereső kellően világosnak
              mondható, belül a közeli témák fotózásánál fontos parallaxisjelző
              vonalakkal is ellátták, továbbá a gép figyelmeztet gyenge
              fényviszonyok között a berázódás veszélyére, ill. a vaku
              használatának szükségességére is.
            Hátul a süllyesztve elhelyzett,
              piros színű CHECK feliratú gomb megnyomásával a beépített
              fénymérő (pontosabban az annak működtetését biztosító elemek)
              megfelelő állapotát ellenőrizhetjük. Ilyenkor a  gép tetején
              található, narancsszínű lámpa világítása jelzi, hogy az elemek
              feszültsége megfelelő. 
            Vaku csatlakoztatására egyrészt a
              gép tetején lévő papucson, másrészt az oldalt található, ún. PC
              aljzaton keresztül van lehetőség. Ritkaság, hogy egy kompakt
              fényképezőgépre mindkettő típus rákerül.
            
            
            A Minolta Hi-Matic F-be SEIKO
                gyártmányú központi zárat szereltek, amely 1/724 s
              és 4 s közötti időket képes exponálni. 
            A gép alján állványmenetcsatlakozó
              található, ami valami miatt sajnos nem középre került. Alatta a
              filmvisszatekerés megkezdése előtt megnyomandó kioldógomb kapott
              helyet. Sajnos ehhez a típushoz is az Európában ma már hivatalosan
              nem gyártható, nem forgalmazható, 
higanytartalmú RM-640
              típusú (1,35 voltos) gombelemek szükségesek. A ma kapható
              gombelemek közül 
a
                hallókészülékekbe tervezett cink-levegő rendszerűek
                használhatóak fel a higanyos típusok kiváltására. Az alkáli
              gombelemek eltérő feszültségük, ill. merülési görbéjük miatt
              meghamisítják a mérést!
 
            
              
            
            
             
            
              A beépített Tessar-rendszerű
                objektív Rokkor márkanevű 38 mm/2,7-es típus,
                amely 4 lencsét tartalmaz, 3 csoportban. A 38 mm-hez tartozó kb.
                61°-os látószög egyaránt alkalmassá teszi kirándulásokon
                városi felvételek, közeli csoportképek készítésére. A
                CdS-rendszerű fénymérő közvetlenül az objektív fölött — a fenti
                fotón piros nyíllal jelölt helyen — található. Elhelyezésének
                köszönhetően figyelembe veszi az esetlegesen felhelyezett szűrők
                fényerőcsökkentő hatását.
              A sárga nyilak által jelzett
                horpadások alapján ez a gép korábban jelentős ütést kaphatott —
                más nemigen indokolja a szűrőmenet ilyen mértékű deformálódását.
              Az objektív körüli recés gyűrű
                elforgatásával a betöltött nyersanyag érzékenységét állíthatjuk
                be a pontos fénymérérés érdekében ASA 25…500 értékek között.
              A záridő-blende páros
                kiválasztása teljesen automatikusan történik, kivéve abban az
                esetben, ha a fényképezőhöz vakut csatlakoztatunk: ekkor a
                záridő fixen 1/20 s lesz, a vaku kulcsszámát (GN) pedig nekünk
                kell beállítani az objektívtubus géphez közelebb eső oldalán.
              
                
              
              
              Sajnos nem meglepő módon ezt a
                gépet is utolérte a fényzáró tömítés szétmállását előidéző 
„betegség”,
                amely egyébként gyakorlatilag minden, hasonló korú példányra
                jellemző. Ennek javítása nem ördöngösség, sokkal inkább türelem
                kérdése. A legtöbb munkát a pépes állapotúvá bomlott műanyag
                nyom nélküli eltávolítása igényli. A fenti képen kék nyíllal
                jelölt vályúkból laposfejű csavarhúzóval, ill. denaturált
                szesszel átitatott textillel, míg a sárga nyíllal jelölt részről
                szintén denszeszes fültisztító pálcikával sikerült leszedni a
                ragacsot. 
Ennek
                  módját részletesebben egy korábbi cikkemben mutattam be. 
              A vályúkba egyszerű — eredetileg
                ruhakészítéshez szánt — fekete fonalat vágtam méretre, a sárga
                nyíllal jelölt rész pedig kétrétegű ragasztóval rögzített
                dekorgumit kapott.
              
                
              
              
              
              50 éves kora ellenére ez a
                fényképezőgép szerintem formailag teljesen rendben van, szép
                vonalvezetésű, esztétikus formavilágú. Utólag visszatekintve
                érdekes megvizsgálni, hogy míg a ’70-es években egy turista
                  kompakt is fémvázas, tisztességes objektívvel szerelt gépet
                  jelentett, addig a ’80-as évek elejétől hogyan tűntek el
                ezek egyik napról a másikra, és adták át helyüket az olcsó
                műanyagból készült, hangos motorokkal vezérelt autofókuszos
                kompaktoknak, hogy aztán a ’90-es évektől betörő, végtelenül
                hitvány, szappantartó „focus free” gépekről ne is beszéljünk.
              
                
              
              
              
              Felhasznált források:
              
              
             
             
            © 2023.08.07. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga
            fenntartva!
            Utoljára módosítva: 2025.09.12.