Szegecs weblapja

Réges-régen a hazai Spar/Interspar áruházakban lehetett kapni ezt az egyébként Szingapúrból (!) származó instant kávét, amely aztán viszonylag gyorsan el is tűnt a magyar piacról. Nehéz elhinni, hogy közelebbi országban nem találtak volna beszállítót, minden bizonnyal nyomott áron sikerült hozzájutniuk egy egyszeri, nagyobb tételhez, majd miután az elfogyott, újabb szállítmányt már nem rendeltek. Maga a MacCoffee név egyébként a mai napig létezik, és több más (idehaza egyelőre ismeretlen) márkanévvel együtt még mindig a szingapúri Future Enterprises Ltd. birtokában van, amely már Oroszországban (2006), és Ukrajnában (2012) is létesített gyártóüzemet, de ez a lejárt darab még egy szingapúri helyi cég (FES Industries Ltd.) üzemében készült.

A csomagolást felbontva semmiféle — érzékszervekkel megállapítható — elváltozás nem volt észlelhető: a por nem csomósodott össze, nem penészedett meg, és kellemetlen szaga sem volt. Jöhetett az italkészítés, az előzőekben ismertetett módon. Mivel ez az instant kávé tejport is tartalmaz, így további tejet már nem adtam hozzá: a kávéspoharat forró (de nem felforralt!) vízzel töltöttem fel. Az oldódás pillanatok alatt végbement, nem volt szükség percekig tartó kavargatásra.

Talán furcsának tűnhet, de igenis van olyan, hogy egy illat felidéz egy ízt, vagy épp fordítva: egy íz idéz fel egy illatot. Ebben az esetben ez utóbbi történt: a lejárt MacCoffee Original 3 in 1 megkóstolását követően nekem a gyerekkori karácsonyokon meggyújtott csillagszórók végigégése után érezhető jellegzetes szag idéződött fel.

Sohasem értettem, hogy miért kell cukorral inni a kávét: ha a kávénak rossz az íze, azt nem más ízzel kell elnyomni, hanem rendes (jó minőségű) kávéra kell váltani.
Ez a keverék igazi cukorbomba, számomra kifejezetten zavaró intenzív édes ízzel. A pontos összetételt csak sokadik nekifutásra, zseblámpával, különböző szögekből megvilágítva sikerült kisilabizálni a csomagolásról, mert rendkívül átgondolt módon arany színnel nyomtattak az aranybarna háttérre, így szinte a teljes szöveg olvashatatlan. Ami végül kiderült, hogy a keverék 60%-a cukor (!), 30% nem tejalapú kávékrémpor, és mindössze 10% benne az instant kávé. Ha valaki esetleg megrettenne ezektől az arányoktól, nyugodtan nézze meg bármelyik boltban kapható „három az egyben” instant kávét: ugyanezeket fogja olvasni az összetétel rovatban. Az ilyen típusú élelmiszerek valójában nem a bennük lévő minimális (!) mennyiségű kávé koffeintartalmával érnek el élénkítő hatást, hanem a brutális mennyiségű cukorral, amely jelentős (de rövid ideig tartó) dopaminlöketet okoz a szervezetnek. Fogyasztásuk hosszú távon semmiképp sem javasolt.

---

A Nescafé klasszikusnak számít a hazai instant kávé kínálatban: mi sem jelzi ezt jobban, mint az a tény, hogy a márkanév sok közösségben főnevesült: vannak, akik minden azonnal oldódó kávét „neszkáfé”-nak hívnak gyártótól függetlenül. Ez a kék zacskós, koffeinmentes kivitel az egyik legfiatalabb tagja a tesztcsapatnak, de már ez is 13 éve elveszítette a szavatosságát.

Utóbbi ténynek egyébként a csomagolást felbontva semmiféle jelét nem láttam: pont ugyanúgy nézett ki, mint a nem lejárt instant kávék. Ízre sem különbözött azoktól — függetlenül attól, hogy natúron vagy tejjel fogyasztottam.

---

A szingapúri MacCoffee cukor nélküli változata. A kávétartalma magasabb, ugyanis (a csomagoláson feltüntetett összetétel szerint) ebben 21% instant kávé és 79% kávéfehérítő található. A felbontást követően semmiféle — érzékszervekkel tapasztalható — elváltozást nem vettem észre. Az összehasonlíthatóság kedvéért ugyanúgy készítettem el belőle az italt, ahogyan azt az előzőekben is tettem. Míg a „három az egyben” verziónál az égett csillagszóró jellegzetes szaga volt az, amit az íz (!) felidézett,  addig a cukor nélküli verziónál a gyufa meggyújtásakor érezhető szag (!) ugrott be.

---

Ismét egy bőséges cukorral és kávéfehérítővel kevert instant kávé — ezúttal a Lidl egykori kínálatából. A gyártó kiléte homályban maradt, azonban a csomagoláson olvasható idegennyelvű tájékoztatók egyikéből kiderül, hogy ez egy Lengyelországban gyártott élelmiszer.

Kávétartalma: 10%, amely átlagosnak tekinthető a kategóriában. A csomagolást felbontva csak a kávéfehérítő kissé megsárgult színe volt az, ami feltűnt, kellemetlen szagot, vagy a por összecsomósodását nem tapasztaltam. A melegvíz hozzáadása után rövid kevergetés hatására teljes mértékben feloldódott. Az első kóstolás során kevésbé édesnek találtam, mint a MacCoffé-t, pár másodperc elteltével viszont egy kifejezetten kellemetlen mellékízt kezdtem el érezni, amelyet nem tudok megfelelő szavakkal jellemezni. Ez a mellékíz a második kortyolásra tovább erősödött. Mivel az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz kávékat igyunk, ezért a maradékot a mosogatótálcába öntöttem.

---

A teszt végére egy kakukktojás került, hiszen ez nem is kávé, hanem egy forrócsokoládé italpor, ugyanattól a gyártótól, mint a teszt elején bemutatott instant kávéké.

A fóliát feltépve normális állagú por látványa fogadott, azt nem tudom, hogy eredetileg mennyire volt sötét árnyalatú a benne lévő kakaópor, tizenöt évvel a lejárat után így nézett ki:

A belőle elkészített ital kifejezetten jó ízű lenne, ha nem nyomták volna tele cukorral. Utóbbi pontos arányát nem sikerült kiderítenem, de az összetétel felsorolásában megelőzi a kakaót (27%). Összességében fele vagy negyed ennyi cukormennyiséggel ez egy kifejezetten kellemes ital lehetne.

A teszt megkezdése előtt azt feltételeztem, hogy mindegyik instant kávé (és az egyetlen kakaó) fogyaszthatatlan állapotban lesz, és kivétel nélkül mindet ki kell majd dobjam a fóliák feltépése, és az állapottal való szembesülést követően. Nem így lett. Ettől függetlenül továbbra is azt javaslom, hogy: „otthon ne próbálják ki”!☺