Lubitel 2
olcsó, szovjet középformátumú gép — meglepően jó objektívvel…
A kisfilmnél nagyobb, ún. középformátumú
fényképezőgépeket, és a hozzájuk tartozó filmeket régebben
nem csupán a hivatásos fotósok, hanem a fotóamatőrök, ill.
turisták is használták. Természetesen a két csoport számára
készített gépek sem árban, sem a szolgáltatások tekintetében nem
voltak összemérhetőek. 2003-ban (vagyis még a digitális
technika betörése előtt) szerettem volna komolyabb anyagi
befektetés nélkül kipróbálni a középformátumú (röviden: KF)
fényképezést. Profi szettre nem volt pénzem, így választásom a
most bemutatásra kerülő, használt Lubitel 2 gépre esett.
Mindössze 1500 Ft-ot kellett fizetnem a feltehetően hagyatékból
származó, jó állapotú, megkímélt gépért. Úgy gondoltam, hogy ha
mégsem tetszik meg a középformátumú fotózás, max. ezt az összeget
bukom.
Nekem ez a gép a hihetetlen
"anti-ergonómiájával" évekre elvette a kedvemet a KF fotózástól —
olyannyira, hogy az első tesztfelvételeket követően nyolc éven át
(!) egyetlen fényképet sem készítettem vele, majd 2011-ben — a
lejárt filmes blog-om indítása után — újra felfedeztem magamnak,
azóta pedig rendszeresen használom. De ne siessünk ennyire előre!
Az egykori Szovjetunióból származó Lubitel 2 (helyesen kiejtve: 'ljubítyel') az ún. TLR (kétobjektíves, tüköraknás) gépek családjába tartozik. A két objektív közül a felső a keresőképet szolgáltatja, az alsó pedig a filmre fókuszálja a külvilág képét. Mivel a két objektív együtt mozog, így a keresőkép élessége esetén a felvétel is biztosan éles lesz.
Az egykori Szovjetunióból származó Lubitel 2 (helyesen kiejtve: 'ljubítyel') az ún. TLR (kétobjektíves, tüköraknás) gépek családjába tartozik. A két objektív közül a felső a keresőképet szolgáltatja, az alsó pedig a filmre fókuszálja a külvilág képét. Mivel a két objektív együtt mozog, így a keresőkép élessége esetén a felvétel is biztosan éles lesz.
Sajnos a gép háza rideg
bakelitből készült, így különösen vigyázni kell rá, hogy nehogy
leejtsük, vagy hozzáüssük valamihez, mivel ez a gépváz törését,
végleges tönkremenetelét okozza. A fényképezőt a külvilág káros
hatásaitól (a fotón nem látható) műbőr készenléti táska védi.
Ebből kivéve a fenti képen látható állapotban vár arra, hogy
használatba vegyük.
Az objektívet egy olcsó, lemezből
préselt, kettős "objektívsapka" óvja meg a portól, és a
karistolásoktól. Mivel semmilyen módon nem rögzíthető a géphez (sőt:
lényegében sehova sem), — így vagy elhagyjuk valahol fotózás
közben már az első alkalommal, vagy — előbbit megelőzendő — zsebre
rakjuk, kockáztatva ezzel azt, hogy
- beleülünk
- elrakáskor / kivételkor a kis fémfülek beleállnak a kezünkbe, az akupunktúra egy igen sajátos, — ám semmiképp sem kellemes — formáját nyújtva. ;)
A képkeresőhöz a gép tetején
található fedél felnyitásával férhetünk hozzá. A sárga nyíllal
jelölt burkolat alá a géphez illő előtéteket helyezhetünk el,
amennyiben rendelkezünk ilyenekkel (színszűrők, ND szűrők, stb.).
A fedlap alól kihajtható egy apró
méretű nagyítólencse is. Enélkül meglehetősen bizonytalanná válik
az élességállítás, mert a mattüvegen sem mikroprizma, sem törőék
nincsen, amely megkönnyítené a beállítást. A kereső ablakának
bezárása előtt ezt a kis lupét mindenképpen vissza kell hajtani,
mert különben letörik, vagy eldeformálódik.
A mattüvegen a filmre kerülő 6x6 cm-es képből jóval kevesebbet, kb. 5x5 cm-t láthatunk, — így később az előhívott nyersanyagon olyan részletekre is bukkanhatunk, amelyeket a komponáláskor nem láttunk. A másik hiányossága a Lubitel 2-nek, hogy amennyiben nem teljesen merőlegesen nézünk bele, a keresőkép egy része sötétedni kezd, vagy akár el is tűnik. (Fentebb a sárga nyíl mutat erre példát.)
A mattüvegen a filmre kerülő 6x6 cm-es képből jóval kevesebbet, kb. 5x5 cm-t láthatunk, — így később az előhívott nyersanyagon olyan részletekre is bukkanhatunk, amelyeket a komponáláskor nem láttunk. A másik hiányossága a Lubitel 2-nek, hogy amennyiben nem teljesen merőlegesen nézünk bele, a keresőkép egy része sötétedni kezd, vagy akár el is tűnik. (Fentebb a sárga nyíl mutat erre példát.)
A filmtovábbítás a gép (szemből
nézve) bal oldalán található kerékkel végezhető. Semmilyen
zárgátló szerkezettel nem látták el, ez megnöveli az egymásra
exponálás valószínűségét, ill. azt, hogy esetleg túl sok, vagy túl
kevés hely lesz a képkockák között.
Azt, hogy meddig kell tekernünk a
filmet, a gép hátulján lévő figyelőablak segítségével tudhatjuk
meg: itt látható a befűzött rollfilm védőpapírjának hátulja,
amelyre a filmgyártó feltüntette a képkockák számát. Nekünk tehát
nincs más dolgunk, mint exponálás után addig továbbítani a filmet,
amíg a vörös ablakban meg nem jelenik a következő számjegy, vagy
el nem fogy az összesen 12 felvétel elkészítésére elegendő
nyersanyag. Amennyiben a továbbítás szándékosan, vagy véletlenül
elmarad, felvételeink egymásra exponálódnak. A hátlapot a sárga
nyilak által jelzett két kis fül rögzíti: ezek kipattintása után
férhetünk hozzá a gép belsejéhez.
A fényképezőgépbe egy T-22
jelű, háromlencsés (triplet) objektívet építettek be. A 75 mm-es
gyújtótávolság kisfilmes fényképezőkön kb. a 40 mm-es objektív
látószögének felel meg. Noha az f4,5-s kezdő értékével nem számít
a fényerős objektívek közé, azt tapasztaltam, hogy f8 - f11-re
szűkítve a blendét kimondottan jó képminőséget ad: a kész
fotókat szemlélve nem gondolná az ember, hogy azokat bizony egy
olcsó tucatgép készítette. A legtöbb kezelőszervet az objektív
köré csoportosították. Ez egyszerűvé tette a gyártást, azonban
kényelmetlenné a használatot, mivel minden beállítás előtt szembe
kell fordítani magunkkal a gépet: nem lehet felülről, komfortosan
kezelni, mint pl. a Yashica modelleket.
A képen 1-es szám jelöli a zárfelhúzó kart: ezt ütközésig kell lefelé elmozdítani, majd élesség-, záridő-, és blendeállítás után a 2-es számmal jelölt "gombbal" készíthetjük el a felvételt. El lehet képzelni, hogy télen, kesztyűben, vagy csak vastag ujjakkal mennyire "kényelmes" ezen miniatűr kezelőszervek használata. :) A gépre szükség esetén kioldózsinórt is köthetünk: ezt a 2-es, és 3-as számok között látható aljzatba kell csavarnunk.
A blendét a 3-assal jelölt kis pöcök mozgatásával lehet beállítani, azonban a skála, amelyen az értékek találhatóak már az objektív másik oldalán található: az alábbi képen piros nyíl jelzi:
A képen 1-es szám jelöli a zárfelhúzó kart: ezt ütközésig kell lefelé elmozdítani, majd élesség-, záridő-, és blendeállítás után a 2-es számmal jelölt "gombbal" készíthetjük el a felvételt. El lehet képzelni, hogy télen, kesztyűben, vagy csak vastag ujjakkal mennyire "kényelmes" ezen miniatűr kezelőszervek használata. :) A gépre szükség esetén kioldózsinórt is köthetünk: ezt a 2-es, és 3-as számok között látható aljzatba kell csavarnunk.
A blendét a 3-assal jelölt kis pöcök mozgatásával lehet beállítani, azonban a skála, amelyen az értékek találhatóak már az objektív másik oldalán található: az alábbi képen piros nyíl jelzi:
A záridőt a 4-es számmal jelölt
bütyökkel lehet szabályozni 1/15 s - 1/250 s-ig (+B
idő). A kiválasztott értéket a bütyök által mozgatott gyűrűn lévő
bevágás jelzi. (A képen sárga nyíl mutatja a helyét.)
Önkioldóval is ellátták a gépet: ezt az 5-ös számmal jelzett
karral lehet működtetni.
Mivel ez egy központi záras gép, amelynél az összes idő szinkronizált, így bármelyik záridőhöz használhatunk vakut, aminek a szinkronkábelét a 6-ossal jelölt aljzatba kell csatlakoztatni. Vakupapucs nincs a gépen, így a villanót vagy kézben tartjuk, vagy rá kell szerelnünk egy kimondottan erre szolgáló tartókonzolra.
Mivel ez egy központi záras gép, amelynél az összes idő szinkronizált, így bármelyik záridőhöz használhatunk vakut, aminek a szinkronkábelét a 6-ossal jelölt aljzatba kell csatlakoztatni. Vakupapucs nincs a gépen, így a villanót vagy kézben tartjuk, vagy rá kell szerelnünk egy kimondottan erre szolgáló tartókonzolra.
Összegzés
A Lubitel 2 a fapados,
totálisan kényelmetlen kezelése miatt könnyen elveheti a kedvét
annak, akinek ez lesz az első középformátumú gépe. Pedig érdemes
kitartónak lenni, mert hiába olcsó tömeggépről van szó, a
szovjet triplet objektív bizony meglepően jó
képminőséget nyújt, ha pár blendényit szűkítünk a kezdő
nyíláson. Nagy előnye még, hogy könnyű: akkor is befér a
hátizsákba, ha nem kimondottan fotózási céllal indulunk el
otthonról, így kisebb eséllyel fordulhat elő az, hogy pont akkor
nem lesz nálunk gép, amikor éppen meglátunk valami jó témát. A
6x6-os, négyzet alakú képformátum elsőre furcsának tűnhet:
sokáig azt gondoltam, hogy igazán nem is lehet teljes mértékben
kihasználni ezt a formátumot, de az évek során rájöttem, hogy a
kisfilmhez képest teljesen más képkompozíciós gondolkodásra van
szükség ahhoz, hogy egy ilyen fényképezőgéppel is jó képeket
tudjunk készíteni. A középformátumú fényképezőgépek a tudatos
alkotómunkára nevelnek rá: itt nem lehet csak úgy ész nélkül
kattintgatni, mint a digitkompaktok világában, hogy azután majd
otthon, a fotelben ülve kiválasszuk a legjobb képet. Itt van
összesen (!) 12 felvételünk, amit úgy kell elkészíteni, hogy már
ott, a helyszínen megszülessen a legjobb felvétel. Ezért az ember
ha kell, inkább többször körbejárja a témát, megnézni más-más
felvételi helyről, majd dönt, hogy ezek közül melyik a legjobb,
amikor már az exponálógombot is megnyomja.
Gyors? Aligha. Kényelmes? Biztosan nem. — De nem is ezért szeretjük.
Gyors? Aligha. Kényelmes? Biztosan nem. — De nem is ezért szeretjük.
Műszaki sarok
A gép megjelenése első ránézésre a
német Rolleiflex, ill. a japán Yashica Mat-ra emlékeztet. Azonban
amíg előbbieknél a két objektív fixen van beépítve az előlapba, és
élességállításnál gyakorlatilag az előlapot mozgatjuk előre-hátra,
addig a szovjet gépnél fogaskerék-rendszerrel van megoldva az
együttfutás: az előlap nem mozdul el. A Lubitel 2 valódi őse a
Voigtlander Brilliant volt: erről koppintottak a szovjet mérnökök,
majd ezt fejlesztgették tovább az évek során.
A Lubitel 2-ből is kétféle változat készült 1955 és 1980 között: a régebbiek ún. ZT-5 zárral vannak szerelve, és a ma már nem szabványos 1/10, 1/25, 1/50, 1/100, 1/200 és B időket tudják, míg az újabbak (ahogyan a képeken látható is) már ZT-8 típusú zárral lettek szerelve, és a záridők is a szabványos sor értékei: 1/15, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, és B. A gépbe épített T-22 jelű triplet objektívnél a legrövidebb beállítható tárgytávolság 1,3 méter. Érdekesség, hogy amíg a felvételi objektív fényereje mindössze f4,5-s, addig a kereső objektívé ennél jobb: f2.8-as. Mivel ez utóbbinál nem a képminőség számít, hanem a könnyen beállítható (értsd: világosabb) keresőkép, ezért alkalmazták ezt a megoldást. Az objektív pozitív tulajdonsága még, hogy sok lemezből áll a blendéje, így minden értéknél szabályos kört rajzol ki. A gép gyártási évét az objektív tubusába gravírozott számsor első két jegyéből tudhatjuk meg. Pl.:7429888 = 1974.
A Lubitel 2-ből is kétféle változat készült 1955 és 1980 között: a régebbiek ún. ZT-5 zárral vannak szerelve, és a ma már nem szabványos 1/10, 1/25, 1/50, 1/100, 1/200 és B időket tudják, míg az újabbak (ahogyan a képeken látható is) már ZT-8 típusú zárral lettek szerelve, és a záridők is a szabványos sor értékei: 1/15, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, és B. A gépbe épített T-22 jelű triplet objektívnél a legrövidebb beállítható tárgytávolság 1,3 méter. Érdekesség, hogy amíg a felvételi objektív fényereje mindössze f4,5-s, addig a kereső objektívé ennél jobb: f2.8-as. Mivel ez utóbbinál nem a képminőség számít, hanem a könnyen beállítható (értsd: világosabb) keresőkép, ezért alkalmazták ezt a megoldást. Az objektív pozitív tulajdonsága még, hogy sok lemezből áll a blendéje, így minden értéknél szabályos kört rajzol ki. A gép gyártási évét az objektív tubusába gravírozott számsor első két jegyéből tudhatjuk meg. Pl.:7429888 = 1974.
Erről a cikkről
2004-ben az első fotótechnikai
témájú írásaim egyike volt a szovjet gyártmányú Lubitel 2
fényképezőgép bemutatója. A webtárhely statisztikája alapján a Zenit 12XP
"gyorstalpaló" mellett máig ez az egyik leglátogatottabb tartalom
az oldalon. Úgy gondoltam, hogy 2014 tavaszán már éppen itt az
ideje lecserélni az eredetileg még videókamerával készült, és
VHS-ről digitalizált termékfotókat, illetve megosztani az
"újrafelfedezés" tapasztalatait. Így született meg ez az írás.
C) Eredeti cikk: 2004.07.06. Új termékfotók, és tartalom:
2014.03.16. Szegecs - A cikk és a képek utánközlésének joga
fenntartva!