Szegecs weblapja

Az elsősorban gyerekeknek szánt Pajtás fényképezőgép az ’50-es évek közepén jelent meg a boltokban a hazai Gamma Művek gyártmányaként. A termelésbe pár évvel később az FFV (Fővárosi Finommechanikai Vállalat) is bekapcsolódott, ahol változatlan formában készültek a gépek — mindössze az objektív alatti cégjelzést cserélték le a sajátjukra. A Pajtás olcsó boxgépnek készült, amelyre a szülőknek nem kellett éveket spórolni, ill. nyugodt szívvel adhatták gyermekük kezébe, hiszen egy figyelmetlenségből adódó elvesztés, törés sem küldte anyagilag padlóra a családot.☺ Márpedig a törés nem volt ritka a Pajtásnál: a rideg, bakelitből készült váz már az egészen kis fizikai behatást is a sarkok, vagy a hátlap repedésével bosszulta meg, míg egy leejtés, vagy falhoz, korláthoz ütközés szinte 100%-os eséllyel okozott törést.

Az f8-as „fényerejű” achromat lencse fixen beépített, élességállításra nincs lehetőség. A szűk nyílás miatt — a gyári útmutató szerint — kb. 4 métertől a végtelenig minden éles a képen. Valójában persze — a fix fókusz és a kezdetleges lencserendszer miatt — szinte semmi sem az az elkészült fotókon. Némileg javítható a képminőség az objektív f11-re, vagy f16-ra rekeszelésével, ám ez esetben is csak a kép közepe lesz élesebb, kifelé haladva továbbra is látványosan romlik a minőség. Csodák nincsenek: az alacsony előállítási ár jelentős kompromisszumokkal járt a képminőség terén.

A Pajtás beállítószervei az objektív alatt találhatóak. A kis méretük miatt kényelmetlenül és nehezen állítható forgatógombok közül a jobb szélső (a képen narancs színű nyíllal jelölt) a blende beállítására szolgál. A teljes nyílású f8-on kívül két szűkebb (f11 és f16) beállítására van lehetőség.
Bal szélen (a képen kék nyíllal jelölt) a záridő választó található. A „T” állás (time) hosszúidős felvételek, míg az „M” (moment) ún. pillanatképek készítését teszi lehetővé. „T” állásban a zárszerkezet mindaddig nyitva van, amíg a gombot nyomva tartjuk, míg „M” módban — a használati útmutató adatai szerint — kb. 1/25 másodpercet exponál. Ez a záridő a korszak alacsony érzékenységű (ISO 50 alatti) nyersanyagaihoz készült, ugyanakkor kellően hosszú ahhoz, hogy kézből exponálva nagy eséllyel bemozduljanak a felvételek.

A felvétel berázásának esélye csökkenthető, amennyiben a gépet állványra helyezzük: erre szolgál az alul található, szabványos menet. Sajnos kioldózsinór nem csatlakoztatható a fényképezőhöz, így ez csak félmegoldásnak tekinthető, és azért az sem életszerű, hogy egy általános iskolás gyermek cipeljen magával állványt az osztálykirándulásra, ha nem akar bemozdult képeket…

A fenti képen sárgával jelölt nyomógomb a zárkioldó. A Pajtás — végtelenül egyszerű felépítése ellenére — rendelkezik a kettős exponálást megakadályozó zárgátló szerkezettel: a felvétel elkészítése után a nyomógomb benyomva marad, és csak a filmtovábbítás megkezdése után ugrik vissza kezdeti helyzetébe. A zárgátló igény esetén kikapcsolható (pl. „T” üzemmódban): ehhez elegendő a fenti képen piros nyíllal jelölt kis kart a fehér pötty irányába elfordítani. A zárgátló kar nemcsak esztétikailag igénytelen, de hosszú ujjú ruházatba, vagy pl. sálba is bele tud akadni☺:(

A Pajtás ún. 120-as formátumú rollfilmre fényképez, amelyet — hátulról nézve — jobbról balra továbbít. Az objektív képalkotási hibáit csökkentendő a képkapu nem sík, hanem íves kialakítású. A piros kémlelőablak a pontos filmtovábbításban nyújt segítséget: ezen keresztül látható, hogy az előretekerés során „elérkeztünk-e már a következő képkockáig”. A hátlap könnyed lepattintással nyitható ki: sajnos a véletlen kinyitástól semmi sem védi. Így aztán kellő óvatosság hiányában (pl. ha a gép falnak, korlátnak ütközik) ez akaratunk ellenére is megtörténhet, — veszélybe sodorva a már elkészített felvételeket.

Kissé érthetetlen számomra az a rajongás, amely a Pajtás gépet mind a mai napig övezi: a ma már nyugdíjas éveiket töltő első felhasználók nyilván nosztalgiával emlékeznek gyerekkorukra, amelynek ez a fényképező is a része volt. De a mai huszon-, ill. harmincévesek miért szeretik a Pajtást? Képminősége, műszaki paraméterei gyengék, pedig a gyári útmutató szerint: „A fényképezőgép tetszetős kivitelben, fekete présbakelitből készül.” Nos, szerintem ez a gép kifejezetten ormótlan: nincs egyetlen olyan részlet sem rajta, amelyen bármiféle kecsesség, vagy szépség tetten érhető lenne. Annál is inkább furcsa ez, mert ugyanaz a — sajnálatosan rövid életű — magyar fotóipar gyártotta, amely a Fotobox, vagy a Mometta gépeket alkotta. Ez utóbbiak 50-60 évesen is szépnek számítanak, jó kézbe venni őket.