Praktica Super TL

Tükörreflexes fényképezőgép az egykori Német Demokratikus Köztársaságból…

Praktica Super TL
Az egykori KGST tagországok állampolgárait elsősorban a szovjet és a kelet-német fotóipar látta el megfizethető árú, nagytételben gyártott fényképezőgépekkel. A Praktica Super TL a kelet-német Pentacon Művek kisfilmes, tükörreflex rendszerű fényképezőgép-családjának egy korai tagja, amelyet Drezdában gyártottak 1968-75. között. Ez a típus nem csupán belpiacra, ill. a „baráti szocialista országok” számára készült, hanem egyedi neveken a világ számos más országába eljutott a különféle kereskedőházak OEM termékeként. Így a Hanimex Super TL, a Porst Reflex FX6, ill. a Revueflex SL (Quelle) nevek valójában ugyanezt a géptípust takarták, ahogyan a Hollandiában kínált „Pentor Super TL”, vagy az amerikai (!) „Cavalier STL-I” is. (forrás)

Az M42-es foglalattal rendelkező tükörreflex fényképezőgépet többféle alapobjektívvel lehetett megvásárolni. A most bemutatásra kerülő darab kelet-német, Meyer Oreston 1.8(!)/50-es nagyfényerejű objektívvel rendelkezik, amely hajdanán olcsóbb volt mint a hasonló gyújtótávolságú, de „csak f2.8”-as Zeiss Tessar.
Az Orestonnal szerzett tapasztalataimat egy külön cikkben fogom bemutatni. Tekintsük át, milyen kezelőszervekkel rendelkezik ez a gép!
Praktica Super TL
Bal szélen található a filmvisszatekerő kar, a betöltött film hosszára emlékeztető tárcsával (12/20/36). A gépvázból kiemelkedő pentaprizma háza mellett pedig a záridő választó tárcsa található. Alsó „gallérján” a beépített fénymérő számára állítható be a filmérzékenység értéke.
A Praktica Super TL-nek a szovjet Zenit 12 xp-vel szemben egyik nagy előnye, hogy 1/30 s-nél hosszabb záridőket is exponálhatunk — egészen 1 másodpercig.
A zárfelhúzókar alatti tárcsa a betöltött nyersanyagra készített felvételek számát mutatja, míg a felül lévő piktogramokkal az éppen használt film fajtájára állítható be emlékeztető (fekete-fehér, vagy színes — ez utóbbinál fordítós/negatív, ill. napfény/műfény érzékenyítésű).
Praktica Super TL
Az exponálás után a tükör azonnal visszaugrik a helyére, a keresőben pedig megjelenik egy piros háromszög, felhívva a figyelmet arra, hogy a gép nem felvételkész: fel kell húzni a zárat. A beépített CdS fénymérő 625-ös típusú higanyos elemmel működik. Környezetvédelmi okokra való hivatkozással az EU-s országokban ez az elem nem található meg legális kereskedelmi forgalomban. Mivel azonban úgyis külső fénymérővel használtam a gépet, így ez nem okozott problémát.

Praktica Super TL
A gép alján a fénymérőt tápláló elem háza, valamint az állványmenet csatlakozója kapott helyet. A Super TL két vakuszinkron aljzatot tartalmaz: az „F” ún. korai gyújtású, egyszer használatos villanókhoz, míg az „X” a manapság már kizárólagossá vált, elemes kisvakukhoz való.
TAPASZTALATOK

Az első kézbevétel után — nyitott hátlap mellett — ellenőriztem a vászonzár lefutását. Feltűnt, hogy az 1/500 s látszólag ugyanolyan sebességgel fut le, mint az 1/60, vagy az 1/30 s, ugyanakkor a hosszú záridőknél érezhető volt az egyes fokozatok közötti különbség. Kicsivel később elvégezve a tesztet ugyanezt tapasztaltam, majd félretettem a gépet. Nem tudni, hogy az elfáradt zárszerkezet éledt fel az egymás utáni 20-25 expozíciótól, vagy jóságos zárjavító manók ☺jártak a szobámban, amíg én a konyhában elkészítettem egy caffé latte-t, mindenesetre tény, hogy amikor 20 perccel később újra teszteltem a Super TL-t, már kifogástalanul működött. Ennek örömére gyorsan be is fűztem egy tekercs fekete-fehér filmet, majd elindultam tesztképeket készíteni.

A szovjet Zenit gépekkel összehasonlítva számomra a Praktica Super TL mikroprizmás keresője világosabbnak és jobban használhatónak bizonyult.
Az exponálógomb elhelyezése szintén ergonomikusabbnak tűnt a Zenitéhez képest. A zárkioldás és az azt megelőző tükörfelcsapás is sokkal finomabban történik: a Prakticánál egyáltalán nem tapasztalható az a „lórúgás”, amely a Zenitek egyik sajátossága.
Akik rendszeresen olvassák az itt, ill. a népszerű közösségi oldalon megjelenő írásaimat, tudhatják, hogy pozitív irányban elfogult vagyok a szovjet konkurens Zenit 12xp-vel, de — az érzelmi dolgokat félretéve — racionálisan szemlélve a két gép közül a Prakticát tartom jobb választásnak a kompaktabb mérete, jobb ergonómiája, világosabb keresője és a záridők bőségesebb választéka miatt.
A bemutatott gépet állandó nyíregyházi olvasóm ajánlotta fel tesztelésre. Köszönet érte ezúton is!
 
C) 2018.11.20. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
Utoljára módosítva: 2024.06.22.