Revue 400L

Zónafókuszos filmes kompakt a ’70-es évekből…

Revue 400L
Az egykori német Quelle csomagküldő áruházlánc által a ’70-es évek elejétől forgalmazott (feltehetően a japán Konica, vagy a Chinon gyárból származó) Revue 400 L első ránézésre egy távmérős kompakt fényképezőgép látszatát kelti. Azért csak első ránézésre, mert ha jobban megnézzük a keresőt, akkor látható, hogy a távmérőhöz szükséges „második ablak” helyén ennél a gépnél csak egy tejüveglap található. A típusszám végén szereplő L betű ugyanis a legolcsóbb, távmérő nélküli kivitelt jelenti. A 400-as szériából készültek komolyabb verziók is — ezek a szám után következő betű alapján különböztethetőek meg egymástól.
Revue 400L
A gép felső része is letisztult elrendezésű: a filmvisszatekerő mellett a vakupapucs kapott helyet, ettől jobbra pedig a zárfelhúzókar és az exponálógomb található. Érdekesség, hogy ez utóbbit kioldózsinór csatlakoztatására szolgáló menettel is ellátták.
Revuenon 38/2.8
A Revuenon márkanevű, 38 mm-es gyújtótávolságú, f2.8-as kezdő fényerejű objektív 4 lencsét tartalmaz, 3 csoportban. Egy francia nyelvű, gyűjtői oldal szerint az objektív és a zárszerkezet nagy valószínűséggel a középformátumú gépeiről ismert Mamiya cég gyártmánya. A beépített központi zár 1/30 – 1/650 s közötti értékeket képes exponálni, míg a blendeérték tartomány f2.8-tól f22-ig terjed. Az expóértéket a beépített fénymérő vezérli, az általunk előzetesen beállított filmérzékenység függvényében.
Revue zónafókusz
Távmérő híján az élesre állítás az objektív oldalán látható szimbólumok segítségével végezhető el. Vaku használatakor a számokkal ellátott belső gyűrű segítségével kell beállítani a csatlakoztatott villanókészülék kulcsszámát (a gyártó által megadott, legtöbbször a készüléken is feltüntetett adat) — ezen információ birtokában állítja be a beépített automata a megfelelő blende/záridő párost. Amennyiben vaku nélkül fényképezünk, úgy a vörös színnel jelölt AUTO állást kell használni.
Mivel az előbbi képen látható „emós fej”, az estélyibe öltözött pár, a „kínai családmodell”, továbbá a „Fővárosi Gázművek” nem egzakt értékek, ezért az objektív alján a méterben kalibrált távolságok is feltüntetésre kerültek:
Revue 400L
A távolságskála nem folyamatos állítású: a feltüntetett értékeknél a gyűrű megakad, ám kis ügyességgel a fix értékek közé is be lehet állítani. Mivel az objektív 38 mm−es gyújtótávolsággal rendelkezik, a kellően nagy élességi mélység miatt a „saccolásos” távolságállítás ellenére sem lesznek életlenek a képeink — feltételezve, hogy odafigyeltünk a beállításra.
Revue 400L
Sajnos eredetileg ez a gép is a jópár évvel ezelőtt betiltott PX675 higany-ezüst elemmel működik. Helyettesítő megoldásként a hallókészülékekbe való cink-levegő rendszerű, „675” jelű, 1,4V feszültségű elemet használhatjuk, — vagy a nemzetközi licitálós oldalról rendelhetünk eredeti higanyos típust az EU-n kívüli országokból.
TAPASZTALATOK

A zárszerkezetben lévő kenőanyagok az eltelt évtizedek alatt elveszítették eredeti tulajdonságaikat, emiatt a használatba vétel előtt szükség volt egy idős fotóműszerész tapasztalatára, ill. szakértelmére, aki kitisztította és rendbe tette a gépet. A távmérő hiányát nem éreztem a képek készítése során. A gyújtótávolságból adódó viszonylag nagy élességi mélység miatt egyetlen kép sem lett életlen. A beépített — nem az objektíven keresztül mérő — fénymérő is korrektül tette a dolgát: az előhívott negatívon nem találkoztam alul-, vagy túlexponált képekkel.

A Tessar-rendszerű objektív kiváló élességgel rendelkezik, amely a képek széle felé sem romlik szemmel láthatóan. Nincs nyoma a szélek sötétedésének sem, amely az olcsó gépeknél gyakran fellépő hibajelenség. A képkereső világos és jól használható: a képszéleket határoló vonal mellett a közeli fotók készítésekor szükséges parallaxis korrekciós jelzések is helyet kaptak. Az automatika által választott záridő-blende párosról pedig a keresőbe épített mutatós műszer nyújt tájékoztatást. Összességében a REVUE 400L még ma is jó választás lehet azoknak, akik szeretnének egy kisméretű, ám megbízható és jó képminőségű filmes fényképezőgépet, de a műszaki beállításokat inkább az automatikára bíznák.

Technikatörténeti szempontból ez a gép ugyanolyan érdekes, mint a hasonló korú (1970-es években gyártott) távmérős társai: egy olyan letűnt kor utolsó tagjai „ők”, amikor a „turista gép” kategória még nem a szappantartóra hasonlító olcsó, gagyi műanyag gépet jelentette fröccsöntött műanyag lencsével, hitvány képminőséggel.
 
C) 2012.07.23-2014.07.20. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!

Legutóbbi módosítás: 2024.06.22.