Smena Symbol
Szovjet gyártmányú kompakt fényképezőgép
Az 1970-93 között (23 éven
át!) gyártott gép annyira hozzánőtt a volt szocialista
országok népeinek egyéni történelméhez, hogy hatalmas hiba lenne
említés nélkül hagyni a típust. A 70-es, 80-as évek
úttörőtáborainak, brigádkirándulásainak, SZOT üdülős nyaralásainak
állandó tartozéka. Szinte mindenkinek tartozik hozzá egy élmény:
ballagási/érettségi ajándék, vagy éppen családi örökség. Sajnos
nekünk nem volt ilyen gépünk, — így nagyon megörültem, amikor 2012
tavaszán Istvánfi Peti barátom felajánlott egyet tesztelésre.

A fényképezőgép kifejlesztésének
legfontosabb szempontja az volt, hogy olcsó, mindenki számára
megfizethető gépet tudjanak gyártani.
A leningrádi mérnökök széles tömegek számára szerették volna elérhetővé tenni a fényképezést. Így — közel 40 év távlatából — visszatekintve azt mondhatjuk: ez maradéktalanul sikerült is. Ennek megfelelően a gép felépítése végtelenül egyszerű, működése viszont megbízható.
A leningrádi mérnökök széles tömegek számára szerették volna elérhetővé tenni a fényképezést. Így — közel 40 év távlatából — visszatekintve azt mondhatjuk: ez maradéktalanul sikerült is. Ennek megfelelően a gép felépítése végtelenül egyszerű, működése viszont megbízható.
LOMO gyártmányú, 40 mm
/ f4-es triplet rendszerű objektív vetíti a képet a
befűzött filmre.

A gép háza az olcsóság, és a
könnyű hordozhatóság miatt bakelit anyagból készült, — a Zorkij
4-gyel ellentétben itt nem kell sokáig kutatni ahhoz, hogy műanyag
alkatrészt találjunk.
A SMENA kezeléséhez nem szükségesek komoly fényképészeti ismeretek: a film befűzése után az objektív körüli gyűrűn beállítjuk az érzékenységet (ezzel gyakorlatilag az alkalmazott blendenyílást), majd a tubus — gép felé eső végén az egyes időjárási szimbólumok segítségével az alkalmazott záridőt. A negatívok viszonylag nagy expótűrése miatt így nagy valószínűséggel nem lesz annyira rossz a kép, hogy arról ne lehessen valamilyen papírnagyítást készíteni.
A SMENA kezeléséhez nem szükségesek komoly fényképészeti ismeretek: a film befűzése után az objektív körüli gyűrűn beállítjuk az érzékenységet (ezzel gyakorlatilag az alkalmazott blendenyílást), majd a tubus — gép felé eső végén az egyes időjárási szimbólumok segítségével az alkalmazott záridőt. A negatívok viszonylag nagy expótűrése miatt így nagy valószínűséggel nem lesz annyira rossz a kép, hogy arról ne lehessen valamilyen papírnagyítást készíteni.

Mivel a "felhőcske", ill. a
"napocska" nem éppen egzakt értékek, így a tubus alján
feltüntették a hozzájuk tartozó záridő értékeket is — arra az
esetre, ha pl. rendelkezünk külső fénymérővel, és az azon
leolvasott értéket szeretnénk beállítani.
Az objektívtubus végén található a távolságállító skála, amelynek egyes értékeinél szintén szimbólumok segítik a saccolást: magányos ember, 2 pajtás, 1 gyerekes család, panelház fákkal. Szerencsére az adatok méterben is leolvashatóak.
Az objektívtubus végén található a távolságállító skála, amelynek egyes értékeinél szintén szimbólumok segítik a saccolást: magányos ember, 2 pajtás, 1 gyerekes család, panelház fákkal. Szerencsére az adatok méterben is leolvashatóak.

Talán mondanom sem kell, hogy a
Smena nem rendelkezik beépített fénymérővel, továbbá az
élességállítás is teljesen saccolás alapján működik. Ennek
megfelelően háromféle módon állíthatjuk be az élességet:
A hátlapon egy kis tárcsát találhatunk, amelyen emlékeztetés céljából beállíthatjuk a betöltött film típusát:
- saccolás alapján — jó szemmértékkel rendelkezők előnyben;
- a filmforgatásoknál szokásos módon: mérőszalaggal lemérjük a téma-filmsík távolságot, és azt az értéket állítjuk be. (Viszonylag kevésbé életszerű a turistafotózásnál :)
- egy másik SLR, vagy távmérős gépen élesre állítjuk a témát, és az ott leolvasott értéket állítjuk be a Smenán. (Szintén macerás.)
A hátlapon egy kis tárcsát találhatunk, amelyen emlékeztetés céljából beállíthatjuk a betöltött film típusát:
- napocska: napfény érzékenyítésű film,
- izzólámpa: műfény-film (lásd: fenti kép!)

TAPASZTALATOK
Objektív:Határozottan jó a képminőség főleg annak tükrében, hogy ehhez a géphez napjainkban 500-1000 Ft-ért hozzá lehet jutni a fotó-bizományikban, ill. a "népszerű aukciós oldalon". Persze azért ne egy Zeiss Tessar-ra gondoljunk, de a Smena képminőségben simán veri a későbbi autofókuszos műanyag kompaktokat, ill. a "focus free" gépeket is.
Kereső:
No, ez sajnos képkomponálásra teljességgel használhatatlannak bizonyult. A legtöbb fényképezőgép keresője picivel _kevesebbet_ mutat, mint ami exponáláskor ténylegesen a filmre kerül. Ezzel szemben a Smena keresőjének alsó 1/5-ében látható képi információ sajnos nem fog (!) rákerülni a filmre.
A kereső annyira primitív, hogy ha a szemünket 1-2 mm-rel fentebb, vagy lentebb mozgatva nézünk bele, nem ugyanazt fogjuk látni. Mivel nem tüntették fel a kép határait jelző kereteket, így semmi támpontunk sincs arról, hogy mégis kb. mi lesz rajta az elkészült fotón.
C) 2012.05.14 - 09.19. Szegecs — A
cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
A Smena Symbol az utóbbi időkben indokolatlanul felkapott lett a hipszter fotósok körében, és ez a tény a gép használt piaci árát jelentősen felverte. Indokolatlanul, mert a mai filmárak mellett kétszer is meggondolja az ember, hogy mennyit, és milyen géppel kattint. És ha a Smenákért újabban elkért 7-8000 Ft-hoz még hozzáadunk két-háromezret, akkor már lényegesen jobb japán kompaktot tudunk venni beépített fénymérővel, ezerszer jobb ergonómiával — és ami a legfontosabb: normális keresővel.
A "Mennyit ér egy Smena
manapság?" kérdésre véleményem szerint Miklós Győző adta
meg a legfrappánsabb választ a Facebook analóg fotós csoportjában:
"Amúgy a Smena olyan mint a
kóbor macska — nem illik érte pénzt kérni."
Utoljára módosítva: 2022.12.27.