Szegecs weblapja

„…A Zorkij kattog, hogy sose vesszen el…
Hogy volt egy idő…olyan fekete-fehér…”
/Koncz Zs.& Zorán - Osztálykirándulás
c. dalból Presser G.-Sztevanovity D./

Őszintén szólva kíváncsi lettem, hogy milyen az, amikor „a Zorkij kattog”. Azóta már tudom, hogy nem is kattogás ez, sokkal szerényebb annál.
Amikor megláttam a használtcikk kereskedés kirakatában (2003 tavaszán), úgy gondoltam, ideális lesz olyan gépnek, amit mindig magamnál tarthatok.
(A Zenit 12xp nagy és nehéz, az (akkoriban szintén használt) AF-es Minolta Dynax 303si pedig nekem túl drága volt ahhoz, hogy mindenhova magammal cipeljem.)
A Zorkij-ért 2900 Ft-ot kértek. Kipróbáltam a záridőket, megnéztem a blendét és mindent, amit ilyenkor érdemes. A megvásárlást követően próbaként ellőttem vele egy színes negatívot a Margitszigeten. A padon sütkérező idős urak közül többen érdeklődve néztek rám, volt akin még a meghatódottság is látható volt, amikor meglátta fiatalkora gépét. De hagyjuk az érzelmeket, hiszen még el sem árultam, mit jelent az, hogy távmérős gép?

A 20 évvel később készült Zenit  — mint tudjuk — tükörreflex rendszerű. Nos, a Zorkijban nincs tükör, helyette ún. Newton-kereső van, aminél a keresőben két egymáson eltolt kép látható, amelyet az élességállító gyűrűvel (objektíven) hozhatunk fedésbe. (Tehát ha „csak egy képet látunk”, akkor van élesre állítva a kép.)

Ezt először meg kell szokni a tükörreflexes gép(ek) után, de nem bonyolult. Mivel az élességállítás nem az objektíven keresztül történik, így a blendét nyugodtan lerekeszelhetjük előre is: ez nem befolyásolja a keresőkép fényességét.

Kezelőszervek balról-jobbra haladva:
A legnagyobb tárcsa a záridő beállítására szolgál. Rengeteg idő beállítására van mód, arra viszont figyelni kell, hogy záridőt csak a zár felhúzása után szabad állítani! (A legtöbb gépnél mindegy a sorrend, a Zorkijnál viszont problémát okozhat, ha nem a megfelelő sorrendben járunk el.) A legrövidebb idő: 1/1000 s, a vakuszinkron pedig 1/30-ad másodperc. Középen az exponálógomb, alatta a zárretesz (ha zárva van, nem készíthető felvétel a géppel).
A jobb szélen a zárfelhúzó (és filmtovábbító) — érdekes, hogy itt nem kar szolgál erre, hanem egyszerű henger, amelynek tetején a képkockaszámláló is látható.

Ezen a fotón a jobb szélen — a visszacsévélő orsó alatt — található a dioptriakorrekció-állító(!) kar. Ennek segítségével a szemüveges emberek szabad szemmel is tudnak élességet állítani.

A Zorkij cserélhető objektíves gép, a képen a JUPITER-8 márkanevű 2/50-es alapobjektívvel látható. Ennek az objektívnek 11 lamellás a blendéje (!!!), a rekeszértékek folyamatosan szabályozhatóak, tehát köztes értékeket is be lehet állítani. Érdekes, hogy a skála logaritmikus: a 2-2,8 értékek között sokkal többet kell tekerni, mint pl. a 11-16 között. Az objektív egyébként nagyon jó felbontású, hihetetlenül éles képeket sikerült vele készíteni színes nyersanyagra is.

Így fest a gép hátulnézetben. Ez a modell 1967-ben készült — elmúlt 55 éves. Az „50. October” cirilbetűs felirat is a 67-es évre emlékezik.

A géppel való megismerkedés után kezdtem el kutatni a Zorkij múltja után. Ha megnézünk egy német gyártmányú Leica gépet, elsőre szembetűnik, hogy kísértetiesen hasonlít a Zorkijra. Ez nem véletlen.☺Sokan úgy tudják, hogy a Zorkijt az oroszok egyszerűen ellopták a német Leitz művektől. A valóságban viszont a sztálini Szovjetúnió megvette a Leica II licenszét 1932-ben. Azonban amíg egy Leica 199.000 Ft-nál kezdődik, addig a Zorkij-t 2900 Ft-ért meg lehet kapni, és a vicc az, hogy nem is rosszabb a képminősége. Fotóbörzén hallottam, hogy voltak akik úgy hamisítottak Leicát, hogy a Zorkijról leköszörülték a feliratot, és belegravírozták a Leicát…

A távmérő hátránya csak nagyon közeli felvételeknél jelentkezik: nevezetesen: mivel kissé arrébb van a kereső, mint az objektív síkja, így nem teljesen az lesz a képen, amit látunk. Ez persze idővel megtanulható. Ettől függetlenül szerintem hihetetlenül nagy „feelingje van” a Zorkijjal való fényképezésnek. Aki szereti a mechanikus gépeket, az nem fog csalódni benne.
Az index fórumos Százbolha információja szerint a későbbi kiadású Zorkij 4K-n már felhúzókar van tekerő helyett, valamint a 2/50-es Jupiter mellett készült hozzá 35/2,8 és 85/2 -es objektív is. Ezekhez egy — a gépvázra külön felhelyezhető — külső kereső is tartozott, amivel az éppen használt látószöghöz megfelelő keresőképet vizsgálhattuk.

Alhazen-től tudtam meg, hogy: „a cirill leica távmérője prizmás, míg az eredeti máig tükrös. az az ócsóbb… ugye nem kell mondanom, hogy optikailag a prizmás a pontosabb? a bázistávról már nem is beszélek.”

Köszönettel tartozom Bodnár Róbertnek, illetve Varga Gézának is, a cikk megírása utáni javító észrevételeikért.