Vilia
Szovjet gyártmányú, központi záras fényképezőgép ötletes megoldásokkal, és „lomós képvilággal”…
A Vilia egy szovjet gyártmányú,
kisfilmes fényképezőgép, amely az egykori beLOMO (Belorusskoe
Optiko-Mechanichesckoye Obyedinenie) minszki (Szovjetunió,
ma: Fehéroroszország) üzemében készült, és az alábbi
műszaki tulajdonságokkal rendelkezik:
- központi zár 1/30 - 1/250 s, ill. B időkkel
- TRIPLET „69-3” típusú, 3 lencsés, f4/40 mm-es, nem cserélhető objektív
- gyorsfelhúzókar
- teljesen mechanikus működés.
A Vilia 1973 és 1986 között 13
éven át volt gyártásban, ez idő alatt 2.000.000 példányt
(!) adtak el belőle. (forrás)
A száraz adatok után ismerkedjünk
meg közelebbről a Viliával! A külvilág ártalmas hatásaitól egy
cipzáras, műbőr készenléti táska védi a gépet, amelynek
csuklópántját a fényképező állványmenet csatlakozójába kell
becsavarni.
A készenléti táska nem
csupán a portól, esőtől, párától védi meg a gépet, hanem attól
is, hogy fényképezzünk vele (sic!). Ez ugyanis
érthetetlen módon úgy készült, hogy a kinyitás után nem válik
szabaddá sem a képkereső, sem a zárfelhúzó kar, így ha tényleg
fényképezni szeretnénk, előbb ki kell csavarni a csuklópántot az
állványmenetből, majd ki kell szedni a gépet a meglehetősen
szűkre szabott tokból. Általában ennyi idő alatt a megörökíteni
kívánt téma eltűnik, vagy megváltozik. Végső soron ez egy
hatékony módszer a nyersanyaggal való spórolásra is.☺
A Vilia első ránézésre (de
csak elsőre!) hasonlít a Smena
Symbol-ra: az objektív tubusának oldalán kapott helyet az
exponáló-kar, amely csendben, megbízhatóan teszi a dolgát. A
központi zár miatt valamennyi záridőhöz használhatunk vakut
— ez jól jöhet a szabadtérben készült fotók derítésénél. Mivel ez
egy átnézeti keresős gép, nincs benne tükör, amely a kép
készítésekor a felcsapódásával berázhatná a gépet, — így ha
kellően stabil a kezünk, még az 1/30 s is kitartható bemozdulás
nélkül.
A hátlap kinyitása után a hasonló
gépeknél megszokott módon kell befűznünk a filmet a gépbe. A
kereső mellett egy kisméretű, emlékeztető tárcsa található,
amelyen — igény szerint — beállíthatjuk a betöltött film
érzékenységét GOST, vagy ASA szabványnak megfelelően. Ez a tárcsa
semmilyen hatással nincs a gép működésére, csak a felhasználó
számára nyújt információt. A zárfelhúzó-kar a vakupapucs alatt
található, a gép jobb felső sarkában. Kb. 90°-ot kell jobbra
mozdítani ahhoz, hogy továbbítsa a filmet a következő kockához, és
ezzel egy időben felhúzza a zárat is.
A blendeállítás szokatlan módon
alulra került, és nem gyűrű, hanem egy kis kar szolgál arra,
hogy az f4…f16 közötti rekeszértéket kiválaszthassuk. A Vilia
ugyan nem rendelkezik fénymérővel, de ez nem jelenti azt, hogy
ne lehetne használni olyan esetben, ha nincs külső fénymérőnk.
Lássuk, milyen ötletes módon oldották meg a tervezők ezt a
kérdést: első lépésben beállítjuk a betöltött film érzékenységét
az objektívtubus alján lévő gyűrűn…
…ezzel
gyakorlatilag megválasztottuk a záridőt, hiszen ugyanazt a
gyűrűt mozgattuk, ami felül záridő skálával van ellátva. (pl.:
GOST/ASA 65 - záridő: 1/60 s.)
Innentől kezdve ehhez nem kell nyúlni.
Innentől kezdve ehhez nem kell nyúlni.
A keresőbe pillantva képhatároló
vonalak láthatóak. (Sajnos a Smenából ezeket —
eléggé elítélhető módon — kihagyták!) A belső
kereteket közeli felvételek esetén kell használni, egyébként a
külsők mutatják azt, hogy mi fog majd a filmre kerülni. A
képhatároló vonalak alatt időjárási szimbólumokat találunk. Az
objektív alján lévő blende-állító kart mozgatva a keresőben egy
kis pötty a szimbólumok alatt elmozdul. Nincs más feladatunk,
mint „az aktuális időjárást” beállítani, — amely
gyakorlatilag az alkalmazott blendét választja ki.
És akkor itt most álljunk meg egy pillanatra, és emeljük meg a képzeletbeli kalapunkat azon szovjet mérnökök előtt, akik egy bakelitházas, széles tömegeknek készült,
alapvetően az olcsóságot szem előtt tartó gépben megvalósították a keresőben történő folyamatos blendevisszajelzést !!! HATALMAS! ☺Percekig nem akartam elhinni, hogy ilyen tényleg előfordulhat! Ha ez a gép ma készülne, ez a funkció lenne az első, amelyet az ecsethajú marketing manager vastag, fekete filctollal húzna ki a tervrajzról! :(
És akkor itt most álljunk meg egy pillanatra, és emeljük meg a képzeletbeli kalapunkat azon szovjet mérnökök előtt, akik egy bakelitházas, széles tömegeknek készült,
alapvetően az olcsóságot szem előtt tartó gépben megvalósították a keresőben történő folyamatos blendevisszajelzést !!! HATALMAS! ☺Percekig nem akartam elhinni, hogy ilyen tényleg előfordulhat! Ha ez a gép ma készülne, ez a funkció lenne az első, amelyet az ecsethajú marketing manager vastag, fekete filctollal húzna ki a tervrajzról! :(
Miután túlvagyunk a blende, és a
záridő beállításán is, már csak a tárgytávolságot kell
kiválasztani, amit méterskála, ill. különféle szimbólumok (portré,
két ember, család, panelház fákkal) segítenek. Ezek után a
felvétel elkészíthető. Mivel a negatívnak viszonylag nagy az
expótűrése, így hiába nincsen fénymérőnk, mégis nagyon nehéz úgy
elrontani az expozíciót, hogy abból semmilyen kép se legyen
nagyítható. A gép nagy előnye a későbbi full-automata kompaktokkal
szemben az, hogy a leegyszerűsített kezelés ellenére lehetőséget
ad manuális beállítások használatára is.
Sajnos valami miatt a
kioldózsinór csatlakozót kifelejtették a gépből, így a B
idő csak korlátok között használható, mivel figyelni kell arra,
hogy a kezünkkel ne rázzuk be a gépet a hosszúidős felvételek
alatt. Kétféle vakucsatlakozó is található a gépen: felül a
hagyományos (papucsos), míg oldalt a vezetékes (ún. PC aljzat).
ÖSSZEGZÉS
A gépet Füzes Tamástól (R.I.P.) kaptam, köszönet érte!
C) 2012.11.25 - 2016.05.27. Szegecs — A cikk és a képek utánközlésének joga fenntartva!
Legutóbbi módosítás: 2023.08.08.